Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások

Ennek értelmében a magyar tapasztalatok és a nemzetközi javaslatok összehangolásával a következő — csak sematikusan jelzett — tagolási rendszert gondoljuk a legmegfelelőbbnek: A gazdaságilag aktívak és hozzátartozóik kategóriáját (I. A és I. B kategória) természetesen a részlet-feldolgozások során tovább kell bontani a gazdasági ágak—foglalkozási viszony kombinációban és — a szükséghez képest — az egyéni foglalkozások és foglalkozási viszony kombinációban is. Az ilyen tovább-tagolás a termelő munkában résztvevők és részt nem vevők számának (külön a keresőknek és külön az eltartottaknak) a megállapítását is lehetővé teszi. Az egyéb jövedelemmel, megélhetési forrással stb. rendelkezők — és hozzátartozóik —• kategóriáját (II. A és II. B kategória) is célszerű természetesen tovább tagolni például a nyugdíjasokra (illetve eltartottjaikra), a vagyonukból élőkre (illetve eltartottjaikra) stb.; de a szükséghez képest tovább tagolható a III. B. kategória is. (Mindezeket a tovább-bontásokat a foglalkozási viszony figyelembevételével a legcélszerűbb elvégezni.) Minthogy pedig az ún. eltartottak kategóriája mindegyik csoportosítási rendszerben meglehetősen heterogén elemeket foglal magában, ezt a csoportot (B főcsoport) is érdemes a maga egészében tovább bontani; például a nemzetközileg javasolt következő kategóriákra: háztartási munkát végzők (esetleg külön a feleségek és többiek) — tanulók — ipari tanulók (utóbbiak32