Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - II. Megjegyzések néhány fontosabb népszámlálási szempontról és kérdésről

úgyhogy a népszámlálás területi részletadatai az egyes városok, városias települések városrészenként is sok esetben jelentősen eltérő népességi, lakóház- és lakásviszonyait általában jól jellemzik. Hasonlóképpen idejében, még az előkészítő munkálatok első szakaszában készült el az 1949. évi népszámlálás részletes feldolgozási terve. Egyedül ezen a módon lehetett biztosítani azt, hogy a kérdőívek kérdésanyaga a feldolgozási szempontoknak is általában jól megfeleljen. Az eredeti feldolgozási terv a munka során már csak kisebb mértékben változott (egyszerűsödött); a számlálólap-feldolgozások gépi feldolgozásra való utólagos átdolgozása ellenben — mint említettük — elég nagy nehézségeket okozott és nem is sikerült kifogástalanul (például a gazdasági ágankénti községi feldolgozás a gépi feldolgozásra túlságosan aprólékos volt stb.). A feldolgozási tervhez kapcsolódóan készültek el 1949-ben a különböző kódolási jegyzékek, valamint a gazdasági ági és az egyéni foglalkozási névjegyzékek is. Utóbbiak összeállítását több szempont nehezítette meg: így az, hogy a népszámlálás időpontjában a nagymértékű társadalmi és gazdasági átrétegeződés folyamatban, sőt egyes tekintetekben még csak kezdeti stádiumban volt (a termelőszövetkezeti mozgalom például csupán nyomokban volt meg); végleges nemzetközi névjegyzékek sem állottak időben rendelkezésre. Az 1949. évi népszámlálás feldolgozásai ennek ellenére elég jól kielégítették a felmerült adatigényt. Az összehasonlítás biztosítása, a felszabadulás előtti évekkel szemben mutatkozó eltolódások felmérése az 1949. évi népszámlálásnak egyik igen fontos feladata volt. A feldolgozási terv elkészítése során ezért nemcsak az időszerű kívánalmakat kellett figyelembe venni, hanem a folyamatosság szempontjait is. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kétféle szempont egyöntetű érvényesítése nemcsak szükséges, hanem — némi áldozatok (a feldolgozási terv bizonyos mérvű kibővítése) árán — lehetséges is. A kérdőívforma egyébként a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan az 1949. évinél is általában az egyéni lap (egyéni ív) volt. 1949-ben két okból kellett megtartani ezt a kérdőívtípust. Egyfelől, mert a rendkívüli adatszükséglet miatt az egyes kérdőívfajták kérdésanyaga annyira kibővült, hogy azoknak az eredetileg tervezett lajstromos formában való megoldása gyakorlatilag kivihetetlen volt. Másfelől a népszámlálás előkészítésekor a szükséges géppark sem volt még biztosítva. Ezért teljes mértékben kézi feldolgozásra kellett felkészülni. A népszámlálás kérdésanyaga egyébként annyira megnőtt, hogy még a különféle egyéni lapok (ívek) is túlzsúfoltak voltak, ami azok kitöltését, felülvizsgálatát, kódolását stb. meglehetősen megnehezítette. Legutolsó népszámlálásunknak a népességre vonatkozó kérdéskörét a kifejezetten mezőgazdasági természetű kérdések szélesítették ki erősebben. Aránylag igen részletes volt (a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan, de azokon több tekintetben túlmenően) a foglalkozási kérdéskör is. Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai szerint egyébként az akkor tudakolt kérdésanyag az a maximum, ami a népszámlálások alkalmával az adatszolgáltatás pontosságának nagyobb veszélyeztetése nélkül — legalábbis Magyarországon — kérdezhető. Kétségtelen azonban, hogy a népszámlálásnak a Központi Statisztikai Hivatal eredeti — szűkebb — tervei szerint való végrehajtása az adatszolgáltatás pontosságát is kedvezően befolyásolta volna. 18 *