Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - I. Az 1949. évi népszámlálás előkészítése és végrehajtása
Az 1949. évi népszámlálás feldolgozási eredményeinek bőségéről és sokoldalúságáról megfelelő képet csak a feldolgozási szempontok (fogalmak, csoportosítások, kombinációk stb.) beható ismertetése nyújthat, amire a továbbiak folyamán még visszatérünk. Itt — a népszámlálás átfogó jellemzése céljából — a feldolgozási rendszer néhány legjellemzőbb vonásának megemlítésére szorítkozunk. A feldolgozások túlnyomó része — a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan — 1949-ben is kombinatív volt. Az egyes ismérvek (tárgyak) közül az életkor, a foglalkozás — főleg gazdasági ági alapon, de az egyéni foglalkozás is —, a foglalkozási viszony (társadalmi rétegeződés), a mezőgazdasági vonatkozású feldolgozásoknál a gazdaságnagyság, a lakásstatisztikai feldolgozásoknál a lakástípus a kombinatív feldolgozások leggyakrabban szereplő feldolgozási ismérve, alapvető tagolási szempontja volt. A két nemre vonatkozó adatokat az 1949. évi népszámlálás, csekély kivételektől eltekintve, általában külön dolgozta fel. A magyar népszámlálások egyik legjellegzetesebb sajátossága, a területi tagolás következetessége és bősége, az 1949. évi népszámlálást is jellemzi. A területi részletezések terjedelme természetesen a szükséghez képest — lépcsőzetesen — váltakozott. A főbb adatokról — viszonylag elég sok tekintetben és bő részletezésben — községenként, városok és városias települések esetében pedig kerületek (városrészek) szerint készültek feldolgozások; míg az erősebben kombinatív további feldolgozások általában megyénként, de a települések két nagy kategóriájának — a városoknak és a községeknek — különválasztásával és Budapesten kerületi tagolásban készültek el. A külterületi — tanyai stb. — lakosság jelentős lélekszámára, a tanyás települések népességi és gazdasági sajátosságaira való tekintettel az egyes külterületi lakotthelyekről (lakotthely-csoportokról) a legjellemzőbb demográfiai, foglalkozási, lakóház- és lakásadatokra kiterjeszkedő, külön feldolgozás készült. Az 1949. évi népszámlálás feldolgozásai több szempontból tekinthetők —• magyar, de részben nemzetközi vonatkozásban is — újszerűnek. így — a be nem fejezett 1941. évi kezdeményezés nyomán — 1949-ben készült először országos és részletes családstatisztikai feldolgozás; az 1949. évi népszámlálás társadalmi rétegek szerinti lakásstatisztikája is — országosan — az első ilyen feldolgozás volt (ez a feldolgozás valamennyi városra és városias településre terjedt ki); a mezőgazdasági adatoknak a népességi adatok keretében (az egyéni számlálólapon való) részletes kérdezésére és feldolgozására 1949-ben elsőízben került sor; a nem lakott épületek számbavétele 1890 óta 1949-ben történt meg először. E nagyobb új vagy újszerű feldolgozásokon kívül az 1949. évi népszámlálás számos további — főleg időszerű — szempontból bővült; úgyhogy tartalma és terjedelme több tekintetben meghaladja az egyébként még teljesebbre és rendszeresebbre tervezett, de félbeszakadt 1941. évi népszámlálásét is. * Az 1949. évi népszámlálás eredményességét nagymértékben előmozdította az, hogy a statisztikai szolgálat e rendkívül terjedelmes adatgyűjtés alkalmából mindvégig az illetékes szervek és intézmények széleskörű és hatékony támogatásával találkozott. így megfelelő költségvetési keret állott a népszámlálás végrehajtására rendelkezésre és a szükséges összegek — kezdeti nehézségektől eltekintve — idejében felhasználhatók voltak. A 10