1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)
Dr. KOVACSICS JÓZSEF: TANYÁK, TELEPEK, PUSZTÁK ÉS KÜLTERÜLETEK NÉPESSÉGE 1949-BEN
köt ki. Köteles ezenkívül a bérlő évente 50 fuvart szolgáltatni, a tűzkárbiztosítást fizetni, az épület javítások terheit viselni. Köteles az adók 90 %-át vállalni s a tulajdonosnak annyi anyagot és homokot fuvarozni, mint amennyit az kíván. Köteles továbbá a tanyára kiadott éltes asszonyt eltartani, a tulajdonost és lovait annyiszor ellátni, ahányszor az a tanyára kirándul. Köteles végül a tulajdonosnak havi 1000 korona (1921. év) zsebpénzt és a szerződés egybeállításáért 5000 koronát fizetni." 9 Tanyakérdés a felszabadulás előtti évtizedekben A külterületi települések kialakulásának vizsgálata során az - adatok meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a külterület a történelem folyamán mindig a legelnyomottabb, legszegényebb mezőgazdasági népesség lakóhelye volt. A külterületi lakotthelyek kialakulása megmutatta azt is, hogy hogyan szaporodtak a tanyák lehetetlen, rendszertelen összevisszaságban, előidézve az Alföld gazdasági, közlekedési, szociális, kulturális és komoly egészségügyi problémáit. Az akkori kormány csak látszatintézkedéseket tpt.t a tanyai népesség érdekében. így például a tanyakérdés megoldása érdekében tett első belügyi rendelkezés a 33.307/1927. III. B. M. sz. rendelet is falrahányt borsó volt, mert kimondotta ugyan a tanyák, puszták községgé alakulásának a lehetőségét, de a rendelet szerint csak az olyan tanyákat lehetett megszervezni, „amelyeknek megvan az ehhez szükséges számú lakosságuk, értelmiségük, vagyoni erejük; amelyekben ma is önálló élet van; templom, iskola, gazdakör, szövetkezet, iparosság és az önálló községi élet egyéb feltételei". Ilyenek pedig nem voltak. Debrecen 80 km hosszan elnvúló 166 000 hold területén szétszórtan települt 24 000 külterületi lakos számára még külterületi temető vagy orvos sem jutott. Karcag szétszórt tanyavilágának még tanyai iskola sem létesült, Hajdúböszörményben a Rét nevű külterületi lakotthely népessége (2030 lakos) ősztőltavaszig a lehetetlen útviszonyok következtében úgyszólván mozgásképtelen volt. A tanyás községeknél kiáltó ellentét volt a kül- és belterületek között. A belterületek viszonylag jól kövezett.utcákkal, járdákkal, orvossal, helyenkint villanyvilágítással, postával és egvéb intézményekkel rendelkeztek, a külterületeken csak a kulákgazdaságok tanyái mutattak jobb képet, a szegényparaszt • Kaán Károly: Az Alföld problémája. Pécs, 1929. 78. old. 85
