1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

Dr. KOVACSICS JÓZSEF: TANYÁK, TELEPEK, PUSZTÁK ÉS KÜLTERÜLETEK NÉPESSÉGE 1949-BEN

I tárolták. Az épületben együtt volt a pásztor a jószággal; az akol egyik sarkában állt a pásztor fekvőhelye és a tűzhely. A cseléd családtagjai még a XVII. században nem tartózkodtak künn a tanyán. Az állandó jellegű szállások megépítése a XVIII. században kezdődött meg, amikor a szilaj pásztorkódást kezdte kiszorítani az istállózó állattenyésztés. A rideg állattenyésztés kezdett kevésbbé jövedelmező lenni. Rá kellett tehát térni a mezőgazdaság jövedelmezőbb ágára. Megkezdődött a legelők feltörése, a földek behatóbb művelése. Lassan kapás- és takaimánynövények (burgonya, kukorica, dohány) termesztésére is kezdtek rátérni. A földesúr, hogy egyre nagyobb jövedelemre tehessen szert, hogy birtokát jobban kihasználhassa, állandó cselédséget telepít a birtokra, így hidalva át azt a távolságot, mely a lakóhely és a mezőgazdasági telephely között volt.

1 önellátás helyett lassan árutermelésre, nagyüzemszerű gazdálkodásra igyekeztek berendezkedni. Ennek megfelelően növelték birtokaikat s azokra elegendő helyi munkaerő hiányában más megyékből vagy éppen külföldről hoztak telepeseket.

2 A belterjes gazdálkodásra való áttérés a cselédnép fokozott kizsákmányolását is jelentette. Szűkös megélhetésük biztosítására családtagjaikat is kénytelenek voltak munkára fogni. Viszont számukra már állandó jellegű hajlékot kellett építeni, így kezdtek felépülni a tanyaházak. A régi akol, — tüzelős ól — ahol még a cseléd az állattal együtt lakott, lassan kezdett átalakulni. A lakóhelyet elválasztották az istállótól „azonban a pitvar és a konyha még mindig egybe maradt vele. Ahogy szaporodtak a tanyai kinnlakók, nevezetesen a tanyán tartózkodó nős gyermeknek fia született, úgy épült tovább a tanyai ház .. ."

3 Ez a tanyai népesség, amelynek már állandó lakóhelye lett a tanya, teljesen elszakadt a városoktól, községektől s megszü1 „A paraszt általlátja azt, hogy lehetetlenség a háztól óly igen távo) mezőnek és gazdaságnak illendőkép gondját viselni, s azáltal akar magán segíteni, hogy a falutól akár egy-két, három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat, istállót épített, ahová gabonáját a messzevaló jószágról s mezőről összehordván, marháit is ott legelteti, röviden: majd minden gazdaságbeli dolgát ott viszi végbe". (Tessedik Sámuel: A Paraszt Ember Magyarországon mitsoda és mi lehetne... 1786. Bpest.) » A hajdúkat 1605-ben, a szerbeket 1691-ben, a svábokat és svájciakat 17Í2-ben telepítik Ugyanezekben az években költöznek az északi megyékből — főleg tótok — az elhagyott alföldi községekbe. 8 Erdei Ferenc: Magyar város, Budapest, 1940, 162. old. 79