1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)
AZ 1949 ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS FŐBB DEMOGRÁFIAI EREDMÉNYEI
A születési és halálozási arányszám 1876—1949. évi alakú 1lása azt jelenti, hogy demográfiai szempontból a nemzet életében 50—60 év alatt alapvető, — több évszázad perspektívájában szemlélve —, lökésszerű változás következett be. A születési és halálozási ezrelék, mely a múlt század 60-as évei táján alig változott, szinte stagnált, akkori magas szintjéről félszázad alatt — 1880 és 1935 között — fokozatosan lejjebb szállt, majd ezen az alacsony szinten állapodott meg, ismét stagnál és csak a legutolsó években élénkült újból még. A korösszetétel alakulása elsősorban — figyelmen kívül hagyva az első világháború alatti születéskiesés hatását — a népmozgalomnak ezt a sok évtizedes alakulását tükrözi. Az 1910. évi kormegoszlás még piramisszerü volt, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb — fiatalabb — korévek, korcsoportok létszáma magasabb, mint az idősebbeké. A következő népszámlálások kormegoszlásában már a születési és halálozási arány csökkenése fejeződik ki, a fiatalabb évjáratbeliek aránya csökken. A korösszetétel ilyen alakulása következtében a produktív korúak súlya újabban nagyobb, mint volt régebben, az öregek száma és aránya pedig még erősebben megduzzad; ezzel szemben a gyeonekkorúaké megkisebbedett. Népünk kormegoszlá. sának alakulását ez a jelenség kedvezőtlenül befolyásolja. Az öregek,, továbbá a produktív korúak magas aránya részben az életkor meghosszabbodásának jele, tehát önmagában véve kedvező tünet. A produktív korúak igen jelentős száma és aránya a jelenlegi korösszetétel kedvező vonása. A gyermekkor úak arányának megcsappanása viszont a korösszetétel jövő alakulása, a várható népességfejlődés tekintetében nem kedvező jelenség. A legutolsó években azonban — mint ismeretes — igen figyelemreméltó változás jelei mutatkoztak népmozgalmunkban. A születési mozgalom határozottan megélénkült, ugyanakkor pedig a halálozási arány, különösképpen a csecsemőhalandóságé, erőteljesen tovább javult; úgyhogy a természetes szaporodás arányszáma 1947 óta kedvezőbb, mint az előző másfél évtizedben bármikor. Ennek a változásnak a kormegoszlás alakulásában még csak az első nyoma jelentkezhetett eddig: a legalacsonyabb évjáratok bővebb lélekszámában. Hasonló jelenség 1920-ban is megfigyelhető volt. Akkor azonban a kiszélesedés inkább csak látszólagos volt. A születések számának 1920 körüli megnagyobbodása ugyanis az első világháború idején igen nagy számban elmaradt születések pótlására sem volt elegendő és a születéscsökkenés folyamatát csak átmenetileg szakította meg. Ezzel- szemben a születések számának 1947
