1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 12. Összefoglaló főeredmények (1952)

Bevezetés

szívesebben beszél. Beszélni nem tudók (némák) és csecsemők esetében hozzátartozóik anyanyelve volt az irányadó. Megjegyzendő, hogy az anyanyelv bevallásának megbízhatósága — főleg a német anyanyelvűeket illetően — nagyon kétes. A nyelvismeret (beszélt nyelvek) kimutatásában a két vagy több nyelven beszélők annyiszor szerepelnek, ahány nyelven beszélnek. A testi fogyatkozásúak a fogyatkozások szerinti részletezésben annyiszor szerepelnek, ahány fogyatkozást bevallottak ; a testi fogyatkozások száma tehát magasabb a testi fogyatékosok számánál. A keresők közé a fizikai és szellemi dolgozók, az önállók, az utóbbiak segítő családtagjai, valamint a nyugdíjasok és a vagyonukból élők számíttattak ; a munkanélküliek hasonlóképen a keresők közé soroltattak, minthogy ennél a tagolásnál az eltartottak (hozzátartozók) kategóriájától való elhatárolásról volt szó. Megjegyzendő, hogy a keresők és az eltartottak közt egyes esetekben nincs éles fogalmi elhatárolás; pl. a mezőgazdaságban a segítő családtagok és az eltartottak közt a határvonalak könnyen elmosódnak. A foglalkozási főcsoportok (ágak) szerinti csoportosítás 2) arra vet fényt, hogy a népesség hogyan helyezkedik el az egyes népgazdasági ágakban, illetőleg egyéb — a népgazdasági ágakba be nem sorolható (pl. nyugdíjas) — foglalkozásokban. A foglalkozási ágba való tartozás megállapításánál a feldolgozás a keresőket egyöntetűen abba a foglalkozási ágba sorolta, amelyben a népszámlálás időpontjában működtek (így pl. lakatos, ha gépgyárban dolgozott, a gépiparba, ha vegyészeti gyárban dolgozott, a vegyi iparba, ha közlekedési vállalatnál dolgozott, a közlekedésbe került, stb.); a foglalkozási ágat tehát a munkahely határozza meg. Kettős foglalkozás esetében a besorolás annak a foglalkozásnak megfelelően történt, mely a tulajdonképeni főfoglalkozásnak tekinthető (pl. házfelügyelő-lakatos lakatosnak számított, stb.). E vonatkozásban a besorolás a mezőgazdasági jellegű tevékenységgel szemben általában az ipari vagy kereskedelmi stb. foglalkozást tekintette főfoglalkozásnak (pl. kisbirtokos-bányász bányásznak, birtokos(bérlő-) kocsmáros kocsmárosnak számított, stb.). Szabadfoglalkozásúnak soroltattak be : a jogszolgálat, tanügy, egészségügy, irodalom, művészet körében működő, alkalmazásban nem álló ügyvédek, tanárok, orvosok, gyógyszerészek, írók stb. Napszámos vagy napszámos k. m. n. megjelölés alatt azok a munkások foglaltattak össze, akik az összeíráskor alkalmi munkából élőnek, ill. napszámosnak vallották magukat (a szakma vagy munkahely minden megjelölése nélkül). A foglalkozási ágakba való besoroláson kívül a népszámlálás 172 kijelölt foglalkozás (szakma) dolgozóinak adatait (a mezőgazdaság dolgozói nélkül) szakmájuk (szakképzettségük) szerint — tehát munkahelyükre való tekintet nélkül — külön is összefoglalta (pl. a lakatosokat, bárhol voltak is alkalmazásban, stb.). Foglalkozási viszony szerint

2) a népszámlálás a következő kategóriákat különböztette meg : munkás : magában foglalja az összes fizikai dolgozókat (ú. m. csoportvezető ; szakmunkás ; betanított munkás ; segédmunkás ; ipari [kereskedelmi] tanuló ; altiszt) ; alkalmazott: magában foglalja az összes szellemi dolgozókat (műszaki alkalmazott, ú. m. mérnök, technikus, művezető ; tisztviselő és egyéb értelmiségi); önálló (birtokos, bérlő, iparos, kereskedő, vállalkozó, önálló értelmiség, önálló bányász : kisebb kő-, kavics-, homokbányák tulajdonosai stb.); végül az önállók segítő családtagjai.

3) A mezőgazdaságban a munkás és az önálló kategória szétválasztása nehézséget okoz ; a birtokosokat és bérlőket a népszámlálás általában az önállók közé sorolta, bár a törpebirtokosok (bérlők) egyrésze inkább bérmunkás, mint önálló. Segítő családtagnak a mezőgazdaságban általában csak azok a feleségek minősültek, akiknek gondozásra szoruló gyermekük nem volt; ezenkívül azonban az önállók 15—65 év közötti többi családtagjainak túlnyomó része is segítő családtagnak számított; a nem mezőgazdasági foglalkozásoknál azok a családtagok számíttattak segítő családtagnak, akik az önálló iparost, kereskedőt, vállalkozót stb. munkájában segítették, de szakképzettséggel nem rendelkeztek. Az eltartottak besorolása eltartójuk foglalkozásának és foglalkozási viszonyának megfelelően történt. A foglalkozási feldolgozás szerint földbirtokosnak (bérlőnek) csak az számított, akinek ez volt a főfoglalkozása (az egyes kategóriákba való besorolás alapja a birtok, vagy bérlet nagysága volt). Ezzel szemben gazdasággal rendelkezőnek mindazok minősültek (főfoglalkozásukra való tekintet nélkül), akik tulajdon- vagy bérelt stb. földjükön a népszámláláskor valóban x) A foglalkozási ágak ismertetését a népszámlálási kiadványsorozat 6. és 7. sz. kötetei tartalmazzák. — 2) A foglalkozási viszonyok ismertetését a népszámlálási kiadványsorozat 6. és 7. sz. kötetei tartalmazzák. — 3) A foglalkozási viszony szerinti tagolást a táblákon az ismeretlen foglalkozásúak és közületi eltartottak kategóriája egészíti ki.