1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9. Demográfiai eredmények (1950)
I. RÉSZ. Az 1949. évi népszámlálás demográfiai eredményeinek ismertetése - A) összefoglaló demográfiai adatok
tékben — kb. 122.000-rel (7-l°/ 0-kal) — megfogyott és hasonlóképpen, bár valamivel enyhébben (88.000 lélekkel, azaz 4-6%-kal) visszaesett a többi város együttes lélekszáma is. Ezzel szemben a községekben 99.000-rel (1'7 %-kal) emelkedett a népesség száma, ami azonban nemcsak annak következménye, hogy a háborús pusztítások a kisebb településeket kevésbbé sújtották, mint a nagyobbakat, hanem igen jelentős részben a földreformnak köszönhető. A második világháború nem csupán a katonaság, tehát a férfiak sorait ritkította meg, hanem a polgári népességét és így a nőkét is. A két nem arányának módosulása, a nőtöbblet 1941—1949. évi fokozódása — 1941-ben ezer férfira 1.043, 1949-ben 1.081 nő jutott — azonban arra mutat, hogy a férfiak vesztesége ezúttal is lényegesen nagyobb volt, mint a nőké. A lélekszám elütő alakulása is erre utal: 1941. és 1949. közt a nők száma, bár csak csekély mértékben, de mégis 26.000 fővel emelkedett; ugyanakkor a férfiaké 137.000-rel megcsappant. A háborús veszteségek a népesség életkor-alkatának az alakulását is erősen befolyásolták. Az 1949. évi kormegoszlást életkoré venként, a korösszetétel 1910—1949. évi változásait pedig ötéves korcsoportok szerint ábrázoló grafikonok azonban nemcsak a háborús hatásokat jelzik, hanem más tényezők hatására is utalnak; a népesség fejlődésének jellegzetesebb vonásairól tehát sokoldalú, átfogó képet nyújtanak. A korgrafikonokkal kapcsolatban összefoglalóan érdemes néhány fontosabb szempontra rámutatni: a) A népesség pillanatnyi korstruktúrája sok évtized születési és halálozási mozgalmának eredője. A koradatok értékeléséhez tehát a népmozgalom múltjának az ismerete is szükséges. A születési és halálozási arányszám 1876—1949. évi alakulása azt jelzi, hogy „demográfiai szempontból a nemzet életében mintegy 50—60 év alatt alapvető, több évszázad perspektívájában szemlélve, lökésszerű változás következett be. A születési és halálozási ezrelék, mely a mult század 60-as évei táján alig változott, szinte stagnált, akkori magas szintjéről félévszázad alatt, 1880 és 1935 között fokozatosan lejjebb szállt; majd ezen az alacsony szinten állapodott meg, ismét stagnál (a születési mozgalom csak a legutolsó években élénkült kissé meg). <e l) A korgrafikonok elsősorban — figyelmen kívül hagyva az első világháború alatti születéskiesés hatását — a népmozgalomnak ezt a sok évtizedes alakulását tükrözik. Az 1910-ben még piramisszerű kormegoszlás fokozatos deformáló dásában a születési és halálozási arány csökkenése fejeződik ki: a következő évtizedek kormegoszlását szemléltető kor-ábrák alsó része fokozatosan keskenyedik (a fiatalabb évjáratbeliek lélekszáma kisebb, mint az idősebbeké); ennek a folyamatnak az eredményeként az 1949. évi korgrafikonnak már csak a felső része szélesedik ki, alsó fele — a születéscsökkenés következtében — keskenyedő formát mutat. b) A jelenlegi korösszetétel — az 1910—1949. évi öt korgrafikon egybevetéséből is kitetszően — határozott tendenciát fejez ki és ez a tendencia nem kedvező. A produktív korúak súlya ugyan nagyobb, mint valaha, az öregek száma és aránya pedig még erősebben megduzzadt; ezzel szemben a gyermekkorúaké erős mértékben megcsappant. Az 1949. évi kormegoszlást az utóbbi jelenség teszi kedvezőtlenné. c) A legutolsó években azonban újabb változás jelei mutatkoznak népmozgalmunkban. A születési mozgalom megélénkült, a csecsemőhalandóság pedig tovább javult. A természetes szaporodás arányszáma 1947. óta kedvezőbb, mint másfél évtized óta bármikor.Ez a változás az 1949. évi kor-ábrán az 1 évnél fiatalabbak és az 1 évesek aránylag nagy számában — a korpiramis talapzatának kiszélesedésében — tükröződik. A 20 év körüliek 150—160.000-es, sőt a 35—40 évesek 150.000-es évjárataihoz viszonyítva ugyan az 1 évnél fiatalabbak 178.000-es, különösen pedig az 1 évesek 166.000-es száma még mindig kissé alacsony (soraikból az említett életkorok eléréséig elég sokan halnak még ki); az 1949. évi korgrafikon legalsó része azonban így is határozottan kedvezőbb képet mutat, mint a két világháború közti lassú, de következetes születéscsökkenést feltüntető 1941. évi kor-rajz. d) Az 1949. évi kor-ábra talapzatának kiszélesedéséhez hasonlót az 1920-as korévenkinti grafikon is mutatott. Akkor azonban a kiszélesedés inkább csak látszólagos volt. A születések számának 1920. körüli megnagyobbodása ugyanis az első világháború idején igen nagy számban elmaradt születések pótlására sem volt elegendő és a születés csökkenés folyamatát csak átmenetileg szakította meg. Ezzel szemben a születések számának 1947. óta észlelt emelkedése tartósnak Ígérkezik és annak ellenére következett be, hogy a második világháború évei alatt nem mutatkozott jelentősebb születéskiesés. x) V. ö. ./Magyarország népessége életkor és családi állapot szerint 1949. januárban (a népszámlálás időpontjában)." Az 1950. április 5-én kelt, a Központi Statisztikai Hivatal Bizalmas Közleményei ,,Áh. 1/1950." sz. kiadvány. 1—2. o.
