1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Foglalkozásstatisztikai eredmények (1950)

I. RÉSZ.Az 1949. évi népszámlálás foglalkozásstatisztikai eredményeinek ismertetése.

8 A foglalkozási főcsoportok, (ágak) szerinti csoportosítás arra világít rá, hogy a népesség hogyan helyezkedik el az egyes népgazdasági ágakban, illetőleg egyéb — népgazdasági ágakba be nem sorolható (pl. nyugdíjas) — foglalkozásokban. A foglalkozási ágba való tartozás megállapításánál a feldolgozás a keresőket egyöntetűen abba a foglalkozási ágba sorolta, amelyben a népszámlálás időpontjában, vallomásuk szerint, működtek. így pl. lakatos, ha gépgyárban dolgozott, a gépiparba, ha vegyészeti gyárban dolgozott, a vegyi iparba került. .4 foglalkozási ágat tehát a munkahely határozta meg. Kettős foglalkozás esetében a népszámlálás az egyént abba a foglalkozási ágba sorolta, mely tulajdonképeni főfoglalkozásának tekinthető és számára — feltehetően — nagyobb jövedelmet biztosít (pl. házfelügyelő-kőműves: kőművesként jelentkezik a feldolgozásban); e vonatkozásban a mezőgazdasági jellegű tevékenységgel szemben általában az ipari vagy kereskedelmi stb. foglalkozást tekintette főfoglalkozásnak (pl. kisbirtokos-bányászt : bányászként sorolta be a feldolgozás). Az iparágak nem voltak az Országos Tervhivatal 1950-es évi nomenklatúrája szerint csoportosíthatók. Ily módon a nehéz- és könnyűipar nem választható szét, továbbá az építőipar, a szolgáltatóipar, a házi-, nép- és vándoripar az ipar főcsoportjában szerepel. A feldolgozás a keresők fenti általános foglalkozási csoportosításán kívül a Munkaerőgazdálkodási Hivatal szempontjainak megfelelően 172 foglalkozás (szakma) dolgozóit emelte ki (a mezőgazdaságban dolgozókon kívül), s ezeket csupán szakmájuk (szakképesítésük) s nem munkahelyük szerint csoportosította; majd külön táblázaton azt is közli, hogy ezen kiemelt foglalkozásúak milyen foglalkozási ágban dolgoznak. Foglalkozási viszony, vagyis az alkalmaztatás jellege szempontjából, bizonyos mértékig eltérően az iparstatisztikai tájékoztató csoportosításától, a népszámlálás a következő kategóriákat különböztette meg: munkás: magában foglalja az összes fizikai dolgozókat (öt csoportban? szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás, ipari-kereskedelmi tanuló, altiszt); alkalmazott, amely magában foglalja az összes szellemi dolgozókat (két csoportban: tisztviselő és egyéb értelmiségi; műszaki alkalmazottak: mérnök, technikus, művezető); önálló (birtokos, bérlő; iparos, kereskedő, vállalkozó, önálló értelmiségi stb.) és ezek segítő családtagjai. A mezőgazdaságban a munkás és az önálló kategória szétválasztása nehézséget okoz. A birtokost és a bérlőt a birtok (bérlet) nagyságára való tekintet nélkül általában az önállók közé soroltuk, bár az alacsonyabb kat. holdas birtokosok és bérlők csak névleg önállók, valójában inkább bérmunkások, akik nagyrésze családtagjaival együtt hosszabb-rövidebb időn át mások gazdaságában bérmunkát is végez. A népszámlálás a feldolgozás során nem választhatta szét a túlnyomórészt bérmunkából élőket az önállóktól, de a foglalkozási eredmények értékelésénél a 0—1 kat. holdas birtokosokat és bérlőket a munkások közé sorolta. A feldolgozás során általában segítő családtagnak minősültek a mezőgazdaságban egyrészt azok a feleségek, kiknek gondozásra szoruló gyermekük nem volt, másrészt a 14—65 év közötti családtagok túlnyomó része; a nem mezőgazdasági foglalkozásoknál pedig azok a családtagok, akik az önálló iparost, kereskedőt, vállalkozót stb.-t munkájában «egítik és szakképzettséggel nem rendelkeznek.