1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. Épület- és lakásstatisztikai eredmények (1950)
I. RÉSZ. Az 1949. évi épület- és lakásstatisztikai összeírás eredményeinek ismertetése
10 Az 1. számú tábla a „bevezetés"-ben említett épületcsoportok szerint mutatja ki az épületek, lakások és jelenlévők számát. A tábla adatai szerint a népesség több, mint 96%-a tulajdonképeni lakóházban lakik, tehát a tulajdonképeni lakóházak adatai érdemelnek elsősorban figyelmet. 1. sz. tábla. Épületek, lakások, jelenlévők megoszlása épületcsoportok szerint 1949-ben. Épületek lakások Jelenlévők Épületcsoportok Épületcsoportok szám szerint %-ban szám szerint %-ban szám szerint %-ban Lakóházak Tulajdonképeni lakóházak . . . Intézeti lakóházak 1,728.111 6.172 58-5 0-2 - 2,418.670 12.719 97-3 0-5 8,863.334 152.000 963 1-6 Együtt 1,734.283 58-7 2,431.389 97-8 9,015.334 97-9 Nem lakóház jellegű épületek Lakott egyéb épületek Nem lakásul szolgáló épületek 32.896 1,181*. 404 l-l 40-0 48.264 1-9 164.144 1-8 Együtt 1,214.300 411 48.264 1-9 164.144 1-8 Épületek összesen 2,948.583 99-8 2,479.653 99-7 9,179.478 99-7 Épületnek nem tekinthető lakott építmények stb. 1) .... 6.090 0-2 6.281 0-3 25.321 0-3 Mindössze 2,954.673 100-0 2,485.934 100-0 9,204.799 100-0 *) Lakott bódék, hajók, cirkusz-kocsik, stb. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a tulajdonképeni lakóházaknak 98-3%-a földszintes; 84'6%-a egylakásos, 10-1%-a pedig kétlakásos épület. A legelterjedtebb épülettípus tehát országszerte a családi (falusi) lakóház. Az ilyen házak aránya vidéki városainkban is magas. Budapest volt I—XIV. kerülete ebből a szempontból kivétel, mert itt a lakóházaknak csak 57'1%-a földszintes és csupán 46%-a egy-, vagy kétlakásos. Budapest megnagyobbodott területén azonban már a lakóházaknak 86-1%-a földszintes és 73'4%-a egy-, vagy kétlakásos. A városias építkezési jelleg aránylag kevés egységre, szűk területekre korlátozódik; települési, építkezési téren Magyarországon az alföldi, falusi jelleg az uralkodó. Részben az alföldi, falusi jelleggel függ össze az épületstatisztikának több részlettanulsága. így az, hogy országszerte, — különösen pedig a falvakban, a tanyákon, — a lakóházak igen nagy részének (országosan 40'1%-ának) nincs szilárd alapozása, 68'9%-uk vályog, vagy sárfalazatú, és a nád- vagy zsúptetejű, tehát tűzbiztonsági szempontból nem megfelelő lakóházaknak az aránya (16*6%) is még mindig magas. A lakóházak 86'4%-ában a lakott részek teljesen alápincézetlenek, 11'8%-ukban pedig csak részben vannak alápincézve. A villanyvilágítás terén a régebbi adatokhoz viszonyítva javulás mutatkozik, főként a községekben, ahol a lakóházak 25-8%-ában van villanyvilágítás. A városokban — főleg azok külterületén — : még vannak ezen a téren hiányok. Mintegy 100 ezer lakóházhoz nem tartozik árnyékszék (feltehetőleg a szétszórt tanyai településeknél) és kb. 1*4—1*5 millió lakóháznak különálló árnyékszéke van. Ez főként a falusi lakóházaknál van így, ahol a vízöblítéshez szükséges vízvezeték hiányzik. A népesség életviszonyaiba az épületstatisztika adatainál mélyebben világítanak bele az 1949. évi népszámlálás lakásstatisztikai eredményei. Különösen a magánlakásokra vonatkozó adatok tanulságosak, mert — mint ez a 2. sz. táblából kitűnik — a lakosság több mint 98%-a ezekben él. 1) x) Magánlakásnak vétettek a feldolgozás során a bódékban, hajómalmokban, stb. lévő lakások is; az utóbbiak száma azonban jelentéktelen, az adatokat alig befolyásolja.
