1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Mezőgazdasági eredmények (1949)

I. RÉSZ.Az 1949. évi népszámlálás mezőgazdasági eredményeinek ismertetése. - a) A népszámlálás mezőgazdasági vonatkozásairól

földtulajdonát, vagy közösen kezelt (művelt) földjeit. A földtulajdonosoknak ezen az alapon kimutatott száma tehát nem a jogilag földdel rendelkező egyének számát adja meg, hanem általában a földtulajdonnal bíró családfőkét és egyedülállókét. A foglalkozási viszonyoknak és valamely család osztályhelyzetének helyes elbírálásánál — a népszámlálás elsősorban ezt tudakolja — ugyanis csak az így egybefoglalt adatok szolgálhatnak alapul. Ezek a család vagyoni körülményeiről, életszínvonaláról, stb. helyesebb képet nyújtanak, mint a családtagok közösen művelt földjeit külön-külön földbirtoknak tekintő adatok. A tulajdonnak családonkint egy tételben való kimutatása (kivéve a ház-, házhely és telektulajdont) a gazdasági kérdések megválaszolásának közös alapelve volt. A földreform során kapott földet azonban a számlálólapnak a földjuttatásra vonatkozó kérdéseinél nem a családfő, hanem a juttatásban részesült családtag számlálólapján kellett bejegyezni. Másrészt azonban mind a családtag, mind a családfő számlálólapján utalni kellett arra, hogy az ilyen juttatott föld — például az a föld, amelyet a feleség kapott — a családfő birtokával közös művelés alatt áll-e? A földreformra vonatkozó adatbejegyzések során az ilyen föld külön juttatásnak számított, gazdasági tekintetben viszont a férj földjéhez kellett hozzászámítani. Ugyanez volt az eljárás a családtagok 1945 után más módon szerzett földjeinek bejegyzésénél is. A népszámlálás és a mezőgazdasági összeírások eredményei között mutatkozó kisebb-nagyobb eltérések részben ezekből az elvi különbségekből származnak. Mindez rámutat arra: a mezőgazdaság helyzetéről csak egy erre alkalmas módszerrel és külön e céllal mélyrehatóan és alaposan megszervezett, átfogó mezőgazdasági összeírás adhat pontos képet. * A népszámlálásnak nem minden adata tekinthető egyenlő értékűnek pontosság szempontjából. így pl. a demográfiai kérdések egyrésze, az ország lakosainak száma (kor- és nemenkinti megoszlása) stb. abszolút pontosságúnak tekinthető; a demográfiai kérdések egyrészénél, azoknál, ahol a megválaszolás politikai vonatkozásokat érint, mint a foglalkozás, nemzetiség, stb., az adatok már valószínűleg kevésbbé pontosak. Ez a viszonylagos pontatlanság a politikai szempontból legérzékenyebb kérdéseknél: az anyagi, gazdasági vonatkozásúaknái feltehetőleg fokozottan érvényesül, amit az ellenőrzés — az adatszolgáltatók széles köre és az adatgyűjtés kötelezően gyors lebonyolítása miatt — nem tudott kellőképen ellensúlyozni. Azonban a nagy tömegre vonatkozóan az adatok a való helyzetet itt is megközelítően jellemzik. Kisebb tömegnél azonban már meg van a lehetősége annak, hogy a hiba az átlagosnál nagyobb legyen. Különösen így van ez olyan adatoknál, amelyeket az osztályharc erősebben befolyásol. Ebből a meggondolásból kiindulva az országos eredmények egyrészénél különösen indokoltnak tünt az ellenőrzés. Két próbaszerű ellenőrzést hajtott végre a Hivatal. Az egyik ellenőrzés harminc község teljes lakosságának valamennyi adatára kiterjedt, a másik pedig egy kis kategóriát vett \ izsgálat alá egy olyan kérdéscsoportnál, ahol az osztályharc különösen élesen mutatkozik meg. Az első — a harminc községre kiterjedő — ellenőrzés eredménye azt mutatta, hogy sok valószínűtlennek tetsző adat éppen a népszámlálási adatfelvétel sajátos jellegében talál magyarázatot és hogy általában az adatok a népszámlálási adatfelvételnél várható hibahatárok között a tényleges állapotot tükrözik vissza. Az ellenőrzés eredménye szerint az adatoknál a letagadás különböző mérvű : a gazdaságterületnél kb. 11%-os, a földtulajdonnál kb. 9%-os, a juttatott föld nagyságánál kb. 11%-os. Nagyobb a különbség a próbaszerű ellenőrzés szerint a bérlők számánál. Ez az eltérés — amely lehet helyi jellegű — túlnyomórészben az egész kis bérlettel rendelkező nem őstermelő foglalkozású bérlők számánál található. Az állatoknál az eltérés általában 6—7%-os, egyes állatfajtáknál még kevesebb. Kivétel a sertésállomány, ahol 30%-os letagadás mutatkozik. (Ezeket az adatokat igazolják különben a reprezentatív állatszámlálás eredményei). A másik ellenőrzés azt a feltűnő és valószínűtlennek látszó jelenséget vizsgálta, hogy a magasabb birtokkategóriáknál (50 hold felett) az állatállomány kevés (a kulákok tekintélyes százaléka pl. bizonyos haszonállatfajtát egyáltalán nem tart, másrészük egyet vagy kettőt). A vizsgálat 597 gazdaságra terjedt ki, — azokra, amelyek kevés szarvasmarhát vallottak be, — az összes 50 holdnál nagyobb, kevés szarvasmarhát tartó gazdaságok kb. 20%-ára. Az ellenőrzés azt mutatta, hogy a vizsgált esetekben a letagadás ugyan valóban az átlagosnál magasabb, azonban mégis megmutatkozott, hogy az osztályharc ezen a téren nem elsősorban a letagadásban, hanem sokkal inkább magában az állatállomány alacsonyan