Thirring Lajos: 1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A népszámlálás története és jellemzése(1981)
6. Feldolgozási terv; alapvetőbb feldolgozási szempont
- 61 községben stb./ való kombinációjában. Ugyancsak új feldolgozási tábla volt előirányozva a földtulajdon megszerzésének módjáról. A feldolgozási terv összeállítása során felmerült még az a gondolat is, hogy a kereső földtulajdonosok eltartottjainak a számát hasonlóképpen célszerű lett volna megállapitani, mégpedig a foglalkozás és a birtoknagyság kombinációjában. Ez az adat nemcsak közellátási szemszögből látszott fontosnak, hanem statisztikai, illetve népességismereti és ugyanakkor gazdaságpol itikai tekintetben is: a földhöz fűzött népesség és a földnélküli lakosság teljes lélekszámát ilyen alapon jobban lehetett volna kifejezni, mint a gyéren rendelkezésre álló - erre a célra tulajdonképpen nem is megfelelő - egyéb népszámlálási adatcsoportosítások alapján« Mint említettük, a számlálólap két katonai kérdése nem kapott helyet a feldolgozási tervezetben, minthogy az ilyen adatok megállapítása nem tartozott a népszámlálás feladatkörébe. A külterületi lakotthelyek népességérő l készülő számiálólap-feldolgozás 1941-ben - kisebb kiegészítéseken kivül - a ház- és földbirtokviszonyokr a vonatkozó adatokat is felölelte. Nem az egyes külterületi lakotthelyek szerint, hanem a külterülettel rendelkező városok és községek egybefoglalt /csak kivételesen tagolt/ egész külterületi népességéről külön /községenkénti/ feldolgozási tábla mutatta ki, - ezúttal elsőizben - a férjes nők gyermeklétszámár a /termékenységérq/ vonatkozó adatokat. A szétszórt településeken élő népesség demográfiai és gazdaságtársadalmi összetétele közismerten más volt akkoriban /és persze előzőleg is/, mint a belterületi lakosságé, sőt életmódjuk és életszemléletük sem egyezett. A tanyavilágban és általában a külterületeken, még 1941 körül is gyakoribb gyermekáldás jórészt ennek lehetett a következménye. Minthogy idevágó számszerű felmérés addig nem készült és mivel ilyen mérőszámok szolgáltatására a népmozgalmi statisztika - adatszolgáltatás-technikai okokból - nem látszott alkalmasnak, nemzetközileg is uttörésszámba menő külterületi statisztikánk ilyen irányú kibővítését nemcsak tanulságos kisérletne'k, hanem a népszámlálási feldolgozások szükséges és hasznos kiegészítésének minősíthetjük. Már utaltunk arra, hogy az 1941» évi népszámlálás a .jelenlévő népesség; adatait gyűjtötte össze és ennek megfelelően adatfeldolgozásai is a "de facto 85 lakosság nagyságát és Összetételét világították meg. Ez ugyan inkább csak városokban és ott mutatkozott nem a legtökéletesebb megoldásnak, ahol a kritikus időpontban a normálisnál lényegesen több nem helybeli egyén is tartózkodott /1941 -ben például nagyobb létszámú katonaság a határszéleken/; úgyhogy az innen eredő hibaforrást nem szabad túlértékelnünk. Érmek ellenére a népszámlálás a munkálatok tervezett befejező mozzanataként a nem lakóhelyűkön számbavett
