Thirring Lajos: 1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A népszámlálás története és jellemzése(1981)
4. Az adatfelvétel előmunkálatai és végrehajtása; egyes jelentősebb összeirástechnikai kérdések
- 33 fogó új itásókkal . Ez a már említett okokból /megnagyobbodott országterület,megnövekedett kérdőminta- és kérdés-anyag/ nem is lett volna célszerű. Mindenesetre új volt az előző néhány népszámlálással szemben a különböző központi, körzeti, megyei, illetve járási kirendeltségek létesítése . Ezek a kirendeltségek ugyan csupán három átmenetileg Magyarországhoz visszakerült részben és csak alkalmi jelleggel működtek, mégis bizonyos mértékig pótolták a Központi Statisztikai Hivatal területi szerveinek a Keleti Károly i g visszanyúló kezdeményezések ellenére még 1941-ben is fennállott hiányát. Ami a. számlálókörzetek nagyságá t illeti /a népszámlálás végrehajtási rendelete szerint egy számlálókörzetre 400-1000 lakos juthatott/, ez az összeírásnak főleg nem-statisztikai kérdésmintákkal való erős megterhelését figyelembevéve alig tért el az 1930.évitől. Településtudományi szempontból is figyelmet érdemel viszont a városok és városias községek kerületi /városrész/ beosztásána k tökéletesbitésére irányuló törekvés, valamint az, hogy a számlálókörzetek beosztása és jellegüket is kifejező számozása szintén ennek a törekvésnek a szolgálatában állott. Számlálástechnikai tekintetben elsősorban a népesség összeírásának a módja érdemel figyelmet. A Központi Statisztikai Hivatal szivesen alkalmazta volna a lajstromos megoldást; de végül is a kérdések nagy száma miatt - az I88O1930.évi népszámlálásokhoz hasonlóan - egyéni lapokon volt kénytelen az 194-1évi adatgyűjtés személyi részét lebonyolítani; a kézi feldolgozás technikájának amúgy is ez felelt meg jobban. Ezzel szemben jelentősen átformálódott a házigyűjtőiv , mely az 1930-as - fel nem dolgozott - első kisérlet erőteljes továbbépítésével 3. és 4» oldalán a lakás- és családi adatokat összefoglaló és szelvényszerűen felhasználható /részben lajstrom jellegű/ új résszel egészült ki . Egy-egy házigyűjtőiv kétkét lakás adatait részletezte ezeken az egymástól különválasztható, tehát lakásivnek tekinthető szelvényeken /az esetleges további lakások adatainak bejegyzésére a már emiitett pótféliv szolgált/. Nézetünk szerint adatfelvételi tekintetben, de tartalmi szempontokból is az 1941-es népszámlálásnak ez volt a legnagyobb horderejű njitása. A számbavétel módj a - attól eltekintve, hogy a számlálólapokat és házgyüjtőiveket az érdekeltnek /a megszárnialtnak vagy családfőjének, a háztulajdonosnak stb./ alá kellett imia és az adatok egy részét, legalább is elvi] eg, okmányokkal kellett alátámasztani, - a múlthoz képest 1941-ben sem változott. Az esetek nagy többségében ez alkalommal is a számlálóbiztos töltötte ki a
