1941. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Összefoglaló adatok (1978)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Foglalkozási főcsoportok, foglalkozási viszony

A második világháború hatásának tudható be, hogy a katonai szolgálatot teljesitők száma 1930-hoz viszonyitva több mint kétszeresére emelkedett. Ez az egyébként nem túlságosan nagy többlet természetesen a többi foglalkozási főcsoportból hiányzott: elsősorban a mezőgazdaságból, ahol viszonylag kevesebb volt a felmentett, mint az iparban. Az őstermelés magas lélekszámához mérve ez a hiány nem különösebben nagy (kb. 1 %-ot jelentett az egész népességszámhoz viszonyitva). Továbbá a hadfelszerelési ipar erős foglalkoztatása kétségkivül valamivel magasabbra emelte az érintett iparágak és egyúttal az egész ipar lélekszámát és arányát. (Az ipar igy bekövetkezett növekedése azonban ennek ellenére sem volt kiugróan nagy.) Mindez végeredményben előrelépést jelentett az agrár államból agrár-ipari országgá fejlődés utján. Az átformálódás eléggé lassú, de következetes volt; egyedül az első világháború és utóhatásai törték meg átmenetileg, megtorpanásszerüen a fejlődés irányvonalát. Az 1900-ban több mint 60 %-os agrárarány ennek a fejlődésnek eredményeképen 1941- ig 50 %-alá csökkent, viszont az ipar és a bányászat együttesen 18 %-ról 25 %-ra emelkedett. Abszolutszámban pedig az. 1900-ban 4,16 milliós mezőgazdasági népesség lélekszáma a négy évtized alatt 372 000-rel nagyobbodott meg, mig az időszak elején még csak 1,16 milliós ipar népessége csaknem kétszeresére nőtt. A kisebb népességű foglalkozási főcsoportok közül viszonylag erősebben gyarapodott - a nagyon megnőtt lélekszámú nyugdijas rétegen kivül - a bányász-, valamint a közszolgálati és szabadfoglalkozások körébe tartozó lakosság. A kereskedelem, pénz-, hitel- és biztosításügy, továbbá a közlekedés szaporulata valamivel lanyhább volt. Keresők és eltartottak szerinti bontásban és a foglalkozási főcsoportok részletezésében a lélekszám alakulása kisebb-nagyobb eltérésekkel az egész népesség fejlődésvonalát követte. A kereső-eltartott arány azonban figyelemreméltó különbségeket mutat: ahol a több- vagy sokgyermekes család nem volt ritka, ott az eltartott-többlet is átlagon felüli: száz keresőre 1941-ben a bányászat és kohászat főcsoportjában 201, a közlekedés kategóriájában 167, ellenben a közszolgálat és szabadfoglalkozások körében csupán 105 eltartott jutott. Az utóbbi főcsoportban az arány 1900 és 1941 között 159-ről esett az emiitett szintre, a kereskedelem és hitel körében pedig 142-ről 98-ra szállt le. Az őstermelésben a kereső-eltartott arány alakulását nagyon befolyásolta az, hogy hozzátartozóik jelentős része segitő családtag, tehát kereső (19. tábla). 27