1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 3. Az egyes foglalkozási főcsoportok fontosabb adatai

27* Tíz évvel ezelőtt horribilisán megnőtt a részes földmívesek száma ;*) a főleg az Alföld egyes részein dívó naturál-gazdalkodásra való tömegesebb visszatérést akkoriban joggal lehetett a pénzügyek terén uralkodó bizonytalanság, a háborúvégi és forradalmi idők zavaros magángazdasági viszonyainak a terhére írni. A pénzgazdálkodás 1920 után is tartó bizonytalanságaival magyarázható, hogy a részes földmívesek (egyébként nem nagy) száma az azóta eltelt évtized folyamán sem szállt lényegesen lejjebb. Hogy ezzel szemben a majorosok, baromfitenyésztők lélekszáma magasabb az 1920. évinél, ez az akkor kedvezőtlen helyzetben levő baromfitenyésztés és az állatexport jelentőségének, a városi fogyasztás nagyságának a növekedésével áll kapcsolatban. Annak azonban halvány reflexe csupán, mert mint önálló foglalkozás az állattenyésztés máig sem hódított nagyobb teret. Felötlőbb növekedés mutatkozik az önálló kertészek sorában, bár a felvétel télközepi időpontja e foglalkozási ág jelentőségének megmérésére nem nagyon alkalmas. Általában a városokban és a városok környékén, főleg Budapest körül nőtt meg az önálló kertészek száma.

2) A többlet zöme azonban egy városra: Makóra esik, ahol az 1910 és 1920 táján (és legújabban is) válságosabb helyzetben levő hagymatermelésre 1920 és 1930 közt virradt jobb napok hatása látszik meg. A 8. sz. táblázat azt is közli, hogy a mezőgazdasági munkások (keresők) közül hánynak volt háza vagy házrésze. Ez az adat különösen szociális szempontból értékes. A mezőgazdasági proletariátus lélekszámának 1920 és 1930 közti nagy visszaesése miatt az idevágó abszolút számok nem mondanak sokat. A hányados emelkedése sem jelentős, hiszen 25-8 %-ról mindössze 27-6 %-ra ment fel a házzal vagy házrésszel bíró mezőgazdasági munkások, napszámosok aránya. Hogy a nagy falusi lakóházépítkezési akció hatása ezeken az adatokon alig érzik meg, annak kézenfekvő magyarázata van ; a házzal vagy házrésszel bíró keresők messze túlnyomórésze ugyanis földdel bíró vagy a birtokreform során földhöz jutott egyén s az 1930-as népszámlálás foglalkozási összeállításaiban mint törpe- vagy kisbirtokos-napszámos foglal helyet, tehát fenti adatokban nem foglaltatik bent. Ami a mezőgazdasági nincstelenek számát illeti, a népszámlálás tanúskodása szerint a kereső mezőgazdasági munkások (földmíves napszámosok) közül 461.302-nek nincs birtoka vagy bérlete, a földnélküli mezőgazdasági munkások és gazdasági cselédek 1930. évi együttes száma pedig mintegy 600—650.000-re tehető. Ez a mezőgazdaság és kertészet keresőinek ugyan kb. 30 %-a, de aránylagosan és szám szerint is kevesebb, mint a birtokosok fentebb 737.000-re tett egész száma. Holott tíz évvel ezelőtt 616.000 birtokossal szemben még kb. 800—850.000 volt e két kategória nincstelenjeinek a száma. A szociális különbség tehát tíz év alatt lényegesen nivellálódott. A mezőgazdaság és kertészet főbb törvényhatósági adatait tartalmazó 10. sz. tábla arányszámoszlopai alapján emlékezhetünk még meg arról, hogy a vázolt eltolódások eredményeképpen a mezőgazdasági keresők közül 1930-ban 34-6% volt önálló, míg 1920-ban még csak 26-3-en állott ez a hányados ; egy árnyalattal megnőtt a gazdasági tisztviselők egészen minimális arányszáma (0-3 %), a gazdasági cselédeké változatlanul ') V. ö. : Az 1920. évi népszámlálás. Második rész. Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 71. kötet. (A szöveget írta : Mozolovszhy Sándor dr ) a) A segédszemélyzetnél is nagy növekedés (9.116-ról 11.894-re) mutatkozik. 10-8 % maradt, a segítő családtagoké ellenben részben az ismert formális okokból 27-6 %-ról 26-5-re csökkent, míg a munkások, napszámosok arányszáma 35-6 %-ról 27-8-re esett vissza. Az eltartottaknak a keresőkhöz való arányában az a hanyatlás a legfeltűnőbb, melyet a gazdasági tisztviselők országos adatsorában észlelhetünk s melyben a születések korlátozása is megnyilvánul. Hogy a többi csoportban a keresőkre eső teher következetesen nőtt, azt — mint láttuk — csak részben lehet a romló gazdasági viszonyok számlájára írni, mert részben egyéb tényezők eredménye. A felfogásbeli eltérésekre a kereső népesség szaporodási százalékainak megfigyelésénél is célszerű ügyelni, a birtokosok és bérlőknek a valóságosnál kb. Vs-del magasabbra torzított gyarapodási arányszámsora azonban területi szempontokból nagyban-egészben helyes képet ad a lepergett tíz év legfontosabb változásáról. A területi részletadatok közül (1. a 8. sz. tábla) a zavaró tényezők ellenére is jellemző, hogy a birtokosok és bérlők számának 1920—1930. évi emelkedése az Alföldön általában erőteljesebb volt, mint túl a Dunán ; az arányszámsor Szabolcs és Ung k. e. e. vm.-ben 61-5%-kal csúcsosodik ki. A gyorsan népesedő Szabolcs az egyetlen megye, ahol számbavehető növekedés mutatkozott a segítő családtagok rovatában is ! A megye meglehetősen aránytalan földbirtokmegoszlásán azonban a 10 kat. holdon aluli kis- és törpebirtokosok számának megduplázódása csak részben segített, hiszen a hasonló kiterjedésű Zalában például még mindig mintegy 50 %-kal több kisbirtokos lakik. Mint tanulságos adatot jegyezhetjük még ide, hogy a birtokosok és bérlők száma a 10.000-nél nagyobb lélekszámú, többnyire nagyhatárú alföldi községekben nőtt meg a legerőteljesebben, a segítő családtagoké pedig a tízezren aluliakban fogyott meg a legkevésbbé. A 8. táblázatban közölt többi adat a küszöbön álló telepítési tervekre való tekintettel is tanulságos lehet. B) Ipar-forgalom. a) Bányászat és kohászat. Az ipar-forgalom három népes főosztálya : az ipar, a kereskedelem és hitel s a közlekedés mellett a bányászat és kohászat 35.182 keresőjével és 79.859 eltartottjával szerényebb szerepet tölt be. Jelentősége azonban az ország közgazdasági életében népességi súlyát lényegesen meghaladja. A bányászat és kohászat 1920—1930. évi helyzetéről már az országos adatok taglalásánál röviden beszámoltunk. Kiegészítésképpen most elsősorban a bányanemenkint tagolt 1920. és 1930. évi adatokat mutatjuk be, melyekből kiviláglik, hogy népességi jelentősége csak a kőszén- és barnaszénbányászatnak van, azonban a szűkre szabott mai Magyarország gyéren előforduló többi bányakincseinek kitermelése, munkásszükséglete is fokozódott 1920 óta : Keresők Eltartottak s z á m a 1920

1) 1930 1920

1) 1930 Vasbányászat 568 691 1.136 1.511 Egyéb nem nemes ércek bányászata

2) 7 211 10 359 Vas- és fémkohászat 6 262 15 456Kőszén- és barnaszénbányászat 39.410 33.854 75.871 77.186 Egyéb és külön megnevezés nélküli bányászat 107 164 214 347 Összesen 40.098 35.182 77.246 79.859 ') Az 1920. évi népszámlálás végrehaj tása óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. 2) Mangánérc-, aluminiumérc-termelés.