1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

Ez viszont a fejlődés/répesség ékes bizonyítéka ; hiszen arra derít világot, hogy a magyar nemzetgazdaság az általános gazdasági evolúcióval a rendkívüli területi megnyomoríttatás s a sorozatos megrázkódtatások ellenére is lépést bírt tartani. Az ipar-forgalom gyűjtőkategóriájából tudvalévőleg az ipar magaslik ki: csaknem 1-9 millió főnyi létszámával a második legnagyobb foglalkozási főosztály. Népességi hányadosa meghaladja az x/5-öt (21-7%), holott a többi foglalkozási kategória közül a legnépesebb is legfeljebb a lakosság ^o-ának ad kenyeret. Az utóbbiak a következő nagyságrendben sorakoznak : kereskedelem és hitel, mely 469.059 lakost számlál (5-4%); közszolgálat és szabadfoglalkozások 434.782 lélekkel (5-0%) ; nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. 360.901 főnyi létszámmal (4-2%) ; a közlekedés népességi állaga 338.875 egyén (3-9%) ; a házi cselédek száma 197.179 volt (2-3 %), egyéb és ismeretlen foglalkozásúnak 194.953 lakost (2-2%) mutatott ki a felvétel, a k. m. n. napszámosok száma 122.338-at ért el (1-4%), a bányászat és kohászat 115.041 lakost tartott el (1-3%), végül pedig a véderő 72.541 lélekkel (0-8%) zárja be az 1930-as sort. A foglalkozásbeli eltolódások képe a tényleges szaporodás mennyiségi és viszonylagos adataiból élesebben bontakozik ki, mint a népességmegoszlás abszolút és arányszámaiból. Az idevágó összeállítás teljesebb tájékoztatás céljából az 1900—1930. és 1910—1930. évi szakaszokról kiszámított összefoglaló adatokat is felöleli. Foglalkozási főcsoport Tényleges szaporodás vagy fogyás (—) Magyarország mai területén Foglalkozási főcsoport szám szerint száz a 1 é k b a n 1ÍÍ4-1S1I 19!í-193f, 1908—1 í-3® 191 ft—1938 199M919 1916-1990 1S?8-193» | 190,1-1939 lit0-1939 Őstermelés 93.660 194.732 45.152 333.544 239.884 2-3 4-6 J 8-0 5-6 Bányászat és kohászat 32.112 30.325 — 2.612 59.825 27.713 58-2 34-7 — 2-3] 108-3 31-7 Ipar 370.019 — 7.724 358.502 720.797 350.778 31-8 — 0-5 23-a 62-C 22-9 Kereskedelem és hitel 77.584 56.712 61.738 196.034 118.450 28-4 16-2 1R-2 71-8 33-8 Közlekedés 95.069 48.646 — 17.757 125.958 30.889 44-6 15-8 — 5-0l 59-2 10-0 Bányászat, ipar és forgalom együtt. . . 574.784 127.959 399.871 1,102.614 527.830 33-8 5-6 16-á 64-7 23-2 Közszolgálat és szabad foglalkozások 57.302 68.723 62.322 188.347 131.045 23-3 22-6 16-71 76-5 43-2 Véderő 4.637 61.402 - 52.161 13.878 9.241 7-9 97-0 — 4i-a 23-7 14-6 Napszámosok k. m. n - 60.642 — 80.501 24.555 - 116.588 - 55.946 - 25-4 - 45-1 25-148-8 - 31-4 Házi cselédek 10.520 — 39.501 21.527 - 7.454 - 17.974 5-1 — 18-4 12-3a-e - 8-4 Egyéb és ismeretlen foglalkozásúak 77.631 42.271 196.851 316.653 239.122 32-4 13-4 54ä 132-5 75-5 / Nyugdíjasok, tökepénzesek stb • fcbből: ^ Egyéb é

s ismeretlen foglalkozások ') 163.806 ') 83 1 / Nyugdíjasok, tökepénzesek stb • fcbből: ^ Egyéb é

s ismeretlen foglalkozások 33.045 20*4| Összesen 757.892 375.085 698.117 l,831.094j 1,073.202 111 4-9 8-7j 26-7 14-1 1910 és 1920 közt a nyugdíjasok és tőkepénzesek szaporulata 51.585 fő (35-5%), az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak megfogyatkozása pedig — 8.880 (—5-2%) volt. 1910-től 1930-ig a nyugdíjasok száma 215.391-gyei (148-0%) s az egyéb foglalkozásúaké 24.165-tel (14-1%) nőtt meg. Megjegyzendő, hogy ezek az adatok egy árnyalattal magasabbak a valóságnál, minthogy az 1910. évi adat nem vonatkozik egészen pontosan a mai területre. A két tábla adataiból mindenekelőtt a legközelebbi mull (1920—1930) tanulságait érdemes feljegyezni. Elsősorban az őstermelés szerény: alig 45.000 főnyi (1-0%-os) létszámtöbblete és népességi hányadosának 55-7%-ról 51-8 %-ra való lesíklása tűnik szembe. Ezzel szemben az ipar-forgalom tételénél az egész népesség tíz^ éves tényleges szaporulatának 4/7-ét (egyedül az iparnál az egész népgyarapodásnak pontosan felét) találjuk meg. E szerint az 1920 utáni fejlődés oroszlánrésze csupán egyetlenegy nagy kategóriára jut. Rendkívül jellegzetes a népesség 84-1 %-át lefoglaló két foglalkozási főosztálynak egymás közti abszolút erőeltolódása is : az agrárelem számbeli többlete az iparforgalom felett tíz évvel ezelőtt még több, mint 2 millió főre rúgott, 1930-ban ellenben 1-7 millióra olvadt le. Az 1920. és 1930. évi adatok egybevetéséből kirí még a nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. túlnyomórészben teherszámbamenő tömegének megnövekedése. Az 1920. évi 197.000-es létszámhoz viszonyítva az évtized alatt észlelt többlet szinte elrettentő méretű : több, mint 160.000 fő (83-1 %) ; itt a népesség lassú elöregedésén kívül, mint ismeretes, a trianoni békemű a legfőbb kórokozó. Minthogy 1920-ban a magyar nép foglalkozási összetétele kifejezetten rendkívüli volt, célszerű a legújabb lélekszámmozgalmakat egy hosszabb időszaknak (1900—1930) fejlődésvonalába is beilleszteni (1. a két összeállítást). A századforduló utáni harminc éves periódus talán legfeltűnőbb sajátossága, hogy benne egyenletesnek mondható fellendülés csak a kisebb lélekszámú kategóriák számsoránál mutatkozik. A népesség két fő alkatelemének, az őstermelésnek és az ipar-forgalomnak (különösen az iparnak) a pályafutását viszont elég nagy zökkenők tarkítják. Legfőképen a mezőgazdaság 1920 körüli viszonylagos konjunktúrája és az ipar dekonjunktúrája adja a nyitját annak, hogy a két népességi főcsoport arányszáma 1910 és 1920 közt a megszokott nagyobb — ellentétes irányú — eltolódás helyett csak árnyalatilag változott meg. Felettébb tanulságos az utolsó békebeli tíz esztendő és az összeomlást követő évtized adatainak párhuzamos mérlegelése. Míg ugyanis 1900-ról 1910-re az őstermelőréteg népességi aránya 4-9-del lett kisebb s a bányászat, ipar és forgalomé 5-1-del emelkedett, addig 1920 és 1930 közt — igaz, hogy megnagyobbodott abszolút lakosszám mellett — az agrárhányados 3-9-nyi hanyatlásával szemben az ipar-forgalomból élő népesség részesedési aránya csupán 2-2-del nőtt meg. Vagyis a nagy világégés előtt az ipar-forgalom egy gondolattal erősebben szökött előre,

1) mint amekkora az őstermelés viszonylagos hátrábbszorulása volt; 1920 után ellenben népességi súlyának megnövekedése az agrárhányados tekintélyes visszaesésének mértékétől messze marad. Ez egyben a többi foglalkozási ág jelentőségének megduzzadását is jelzi. Végeredményben az új század eleje óta a mai országterület, egyszínűbb gazdasági jellegéből elég gyors ütemben vetkőzött ki : ősfoglalkozásokat űző lakóinak hányadosa 1900 és 1930 Éspedig az őstermelésen kívül a k. m. n. napszámosok rovására.