1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. Demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint (1932)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - Megmaradt és elveszett terület és lélekszám; az 1920. évi terület- és lélekszámadat helyesbítése (térképpel) - Az 1930. évi lélekszám; népszaporodás 1920—1930 között; népsűrűség

Megmaradt és elveszett terület és lélekszám; az Í920, évi terület- és lélekszám adat helyesbítése. Az 1920. évi népszámlálási adatok közlésének idején még nem volt teljes pontossággal megállapítható az a terület és lélekszám, melyet a trianoni kényszerbéke magyar uralom alatt hagyott, mert abban az időben egyes területrészek, még a trianoni diktátum szerint is jogtalanul, idegen megszállás alatt állottak, másrészt 1920 és 1930 között több helyen történt liatárkiigazítás. A Magyarbirodalom világháború előtti 325.411 négyzetkilométer területéből 02.963 négyzetkilométer és 1910. évi 20,886.487 főnyi lélekszámából 7,615.117 lélek maradt magyar uralom alatt. (L. az 1. táblát a 12.* lapon.) Az időközben történt újabb felmérések, valamint a határkiigazítások területi eltolódásainak pontosabb megállapítása következtében a területi adat is módosult. A mai országterület pontos adata 93.073 négyzetkilométer. Hasonló okokból az 1920-as lélekszám is némi korrekcióra szorul. Már az 1920. évi népszámlálás I. közleményében, a 4.* oldalon jegyzetben utaltunk arra, hogy az 1920-ban megállapított lélekszám: 7,980.143, nem vonatkozik pontosan a trianoni határok közötti országterületre. A megszállás alatt álló területekre vonatkozóan részben az 1910. évi adataink, részben az 1919. évi cseh népszámlálási adatok alapulvételével 7,987.204 lélekben jelöltük meg a mai terület 1920. évi valószínű lélekszámát. Az azóta beszerzett pontosabb adatok, valamint az 1930-ig történt határkiigazítások rendelkezésre álló adatainak figyelembevételével most már pontosan megállapíttatott a mai területre eső 1920. évi lélekszám: 7,990.202, ennélfogva az 1930-as adatokkal való egybevetéseinknél most már ezt az 1920. évi lélekszámot fogjuk alapul venni. Az 1980. évi lélekszám ; népszaporodás 1920—1930 között; népsűrűség. Magyarország mai, 93.073 négyzetkilométernyi területén az 1930. évi december hó 31-én végrehajtott népszámlálás 8,688.319 lelket talált. (L. a 3. sz. táblát a 15.* lapon.) Az 1920. évi korrigált lélekszámadattal, 7,990.202-vel szemben tehát 10 esztendő alatt 698.117 jövel, vagyis 8-7%-kal nőtt meg a. rnai Magyarország népessége. A tényleges népszaporodásnak ezt az arányát nem alkalmas szembeállítani az előző évtized rendkívül alacsony, 4-9 %-os— illetőleg az 1920. évi korrigált lélekszámadat figyelembevételével —5-0%-os szaporodási arányával, mert hiszen az 1910 és 1920 között eltelt véres évtized egészen kivételesen ítélendő meg ebből a szempontból a világháborúban résztvett államokban. Egybevetés céljából tovább kell tehát mennünk visszafelé egy évtizeddel s a mai területre kiszámított 1900-as és 1910-es lélekszámadatok alapján mutatkozó tényleges népszaporodást kell az összehasonlítás alapjául vennünk, bár itt is meg kell jegyeznünk, hogy a mai területre kiszámított 1910. évi és még inkább az 1900. évi lélekszám nem tekinthető tökéletes pontosságúnak. 1900 és 1910 között 11-5% volt az ekként megállapított tényleges szaporodás aránya a mai területen, tehát jóval magasabb, mint az utolsó évtizedben. Annak ellenére, hogy a külföldre való kivándorlás elé az utóbbi évtizedben is számos akadály tornyosult, mégis 73.902 főnyi (0-9%-os) kivándorlási különbözei jelentkezik. Igaz, hogy az Északamerikai Egyesült Államok, ahová a magyarországi kivándorlók legnagyobb tömegei vonultak évtizedröl-évtizedre most lezárta előttük a sorompóit, de Amerika többi területei még mindig vonzóerőt gyakorolnak a magyar kivándorlókra. Látjuk ezt különösen Kanada immár rendelkezésre álló 1930. évi előzetes népszámlálási adataiból ; ott ugyanis a magyarországi származásúak száma 1920—1930 között 7.493-róí 28.523-ra, tehát 21.030-cal növekedett meg. Ha majd rendelkezésre fognak állani a többi államoknak Kanadáéhoz hasonló részletességű adatai, nem lesz nehéz nyomára jönni annak, hol helyezkedett el a fennmaradó 53.000 magyarországi kivándorló. Végig tekintve a tényleges szaporodás területi adatain, szembeszökik Pest vármegyének 213.494 főnyi megszaporodása. Ennek a hatalmas szaporulatnak azonban több mint a fele a fővárost övező helységekre jut, amelyeknek tényleges szaporodási aránya is a legmagasabb, 44-2 %-os. Maga a főváros 76.494 főnyi szaporodásával immár bejutott a milliós városok sorába. A főváros szaporodása majdnem az utolsó lélekig tisztán vándorlási nyereségből áll elő, míg Pest vármegye lélekszámbeli növekedésének több mint felerészét természetes szaporodásának köszönheti. Hasonlóképen, de még nagyobb mértékben igen magas (20-5 %-os) természetes szaporodási aránya következtében nőtt meg igen szép számmal, 55.368-cal (16-3 %) Szabolcs-Ung megye népessége. Pécs és Baja városok szaporodási adataival külön kell foglalkoznunk. Mindkét város az 1920. évi népszámlálás idején szerb megszállás alatt állott s az 1921. év novemberében negtartott pótfelvétel mindkét várost meglehetősen elnéptelenedett állapotban találta, mert akkortájt a szerb megszállás elől elmenekült lakosság jó része még nem tért oda vissza. Pécsett és Baján tehát az 1920-1930 között mutatkozó tényleges szaporodás túlnyomó része nem odavándorlás következménye, hanem a megszállás előtt már ott élt lakosságnak a megszálló csapatok kivonulása után való tömeges visszaköltözésében leli magyarázatát. Egyetlen fogyónépességű törvényhatóságunk Hódmezővásárhely, ahonnan az utolsó tíz évben már olymérvű elvándorlás volt folyamatban, hogy azt 1.798 főnyi természetes szaporodása nem tudta ellensúlyozni. Természetes szaporodás tekintetében most is a mai országterület északkeleti határán elterülő törvényhatóságok : Szabolcs-Ung (20-5%), Szatinár-Ugocsa-Bereg (18-7%) és | Zemplén (15-3%), vezetnek, de megközelíti ezt Győr-MosonI Pozsony vármegye 15-0 %os szaporodási aránya. A halálozások száma csupán Pécsett és Baján haladta meg a születésekét, de rendkívül alacsony a természetes szaporodás arányszáma a fővárosban, Székesfehérvárott, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Miskolcon és általában a városokban. A vándorlási különbözet adatai általánosságban a vármegyékből a városokba való szivárgás folyamatát mutatják, mert a vármegyék vándorlási vesztesége 2-8 %, míg a városoknak 5-5 % vándorlási nyereségük van. Az egy négyzetkilométerre eső népsűrűség a népesség szaporodása következtében az 1920. évi 85-8-ról fölszállott 93-4-re. A vármegyékben is 79-0 lélek jut. ma már egy négyzetkilométerre, míg tíz év előtt csak 72-6. A vármegyékben aránylag