1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

62* (80-7%), de utána a vegyészeti iparban legmagasabb a nagyvállalatokban dolgozó munkásság aránya (76-4%), továbbá a fonó- és szövőiparban (71-0%). A legalacsonyabb ez az arány a ruházati iparban (8-8%), de ugyanezen iparcsoportban legmagasabbak az 1—5 segéddel dolgozó üzemekben alkalmazottak aránya. A kereskedelemben a nagyvállalatoknál alkalmazott segédszemélyzet arányának az egyes kereskedelmi ágazatok között való megoszlása már sokkal egyenletesebb (igaz, hogy a XII—XV. csoportokban egyáltalán nincs nagyvállalat). Az utolsó két csoporttól eltekintve a tulajdonképeni kereskedelmi vállalatok segédszemélyzete közül legmagasabb a nagyvállalatokban alkalmazottak aránya a könyvkereskedelemnél (50-i%), legalacsonyabb a fonó- és szövőipari árúkkal való kereskedelemben (9-3%). A nem tulajdonképeni kereskedelem itt kiemelt két ágazatában alkalmazott segédszemélyzetnek több mint háromnegyed része nagyvállalatokban van elhelyezve. A vállalatoknak és segédszemélyzetüknek számát, valamint az egyes vállalatokra eső segédszemélyzet arányát azon ipari és kereskedelmi ágazatokban, melyekben a vállalatok vagy a segédszemélyzet száma az 1000-et elérte, ipari és kereskedelmi ágazatonkint a 61. sz. táblán (1. a. 92. lapon) hozzuk. A vállalatok számát tekintve első helyen találjuk a cipész- és csizmadiaipart 39.331 vállalattal, azután a szabóipart 30.492 vállalattal. 10.000-en felül van a vállalatok száma: a mosás és vasalás (17.376), varrás (14.696), vendéglős és szállodás (13.994), kovács (13.661), asztalos (10.873) és kőműves (10.685) iparágazatokban. A segédszemélyzet számát tekintve ugyancsak a cipész- és csizmadiaipar áll első helyen 29.155 segédszeméllyel, azután a szabóipar 20.160 munkással, de a harmadik helyen a gépgyártás következik 20.074 alkalmazottal. 10.000-en fölül van a segédszemélyzet az itt kiemelt iparágak közül a vendéglős- és szállodásiparban (18.710), a malomiparban (16.284), a vasúti műhelyekben (14.307), az asztalos- (13.937), a kovács(10.975) s az épület- és műlakatosiparban (10.952). Az egy-egy vállalatra eső segédszemélyzet száma főleg a nagyipari jellegű vállalatoknál magas. A legkiemelkedőbb arányt a tölténygyártásnál találjuk, ahol 1.225 munkás esik egy-egy vállalatra. Igen magas arányok vannak még a vasúti műhelyeknél (332'6), a vaggongyártásnál (303'2), a dohánygyártásnál (302'9), a vasgyártásnál (236'2) és a világítógázgyártásnál (144

11). Ezzel szemben igen sok iparág ban a segédszemélyzet száma a vállalatok számánál is jóval alacsonyabb, vagyis egy-egy vállalatra még 1 munkás sem jut. Kivált a mosás és vasalásnál, varrásnál, hímzett- és csipkeárúgyártásnál, tehát kifejezetten nők által űzött foglalkozásoknál, továbbá azon iparágaknál találunk feltűnően csekély arányszámokat, melyek a falusi kisiparosság foglalkozási körébe vágnak. A kereskedelmi és hitelvállalatok itt kiemelt ágazatai közül legnagyobb számban a fűszerkereskedéseket (6.807), a szatócsüzleteket (5.800) és vegyeskereskedéseket (5.611), tehát elsőrendű életszükséglet cikkeket árusító üzleteket találjuk. A kézmű és rövidárúkereskedéseken (4.184), továbbá a fakereskedéseken (2.562) kívül a többi kereskedelmi ágazatok egyikében sem éri el a vállalatok száma a 2000-et. A segédszemélyzet számát tekintve első helyen a takarékpénztárak és hitelintézetek állanak 16.771 segédszeméllyel, azután a fogyasztási szövetkezetek 9.545 alkalmazottal és csak harmadik helyen következnek a fűszerkereskedések 6.767 segédszeméllyel. A biztosításügyi ágazathoz tartozó vállalatokban 4.301 a segédszemélyzet száma, de az egyegy vállalatra eső segédszemélyzet aránya itt a legmagasabb (59'7). Aránylag sok alkalmazott esik egyegy vállalatra az árúforgalmi vállalatokban (32'0), a takarékpénztárak- és hitelintézeteknél (23* í) és a fogyasztási szövetkezeteknél (18-7). A többi kereskedelmi ágazatban a szállítókat, könyvkereskedőket, vaskereskedőket és az egyéb vegyészeti árúkkal kereskedőket (4'6—2-4) kivéve, két segéd sem jut egyegy vállalatra. A 62. sz. táblázaton (1. a 93. lapon) a nagyvállalatoknak és segédszemélyzetüknek bővebb részletezésével szolgálunk. E tábla adatai azt mutatják, hogy a 92 nagybányavállalatunk közül csak 19 olyan, melyben az alkalmazottak száma az 500-at is meghaladja. A nagy bányavállalatoknál alkalmazott összes segédszemélyzetnek ellenben erősen túlnyomó része, 70'6%-a, e 19 vállalatban tömörül. A bányászatban tehát a koncentráció nagy. A nagyipari vállalatoknál már korántsem lelhetők fel a koncentráció ekkora arányai. A 13 ipari főcsoport közül 1000-nél több munkást foglalkoztató vállalat hétben, 500-nál több segédszemélyt alkalmazó vállalat négyben egyáltalán nincsen. A nagyipari vállalatok túlnyomó része, 78'7%-a, legfeljebb 100 munkással dolgozik, 500-nál több segédszemély a vállalatoknak csak 3'3%-ában található. Legnagyobb még a koncentráció a gépgyártás csoportjában, mert ott a nagyvállalatoknak majdnem egytizede (9-6%) 500-nál több munkással dolgozik és a segédszemélyzetből több mint kétharmad rész (67'5%) e magasabb nagyságkategóriához tartozó gyárakban van alkalmazva. A vas- és fémipar csoportja sem marad messze a gépgyártásnál ismertetett viszonyok mögött, de a többi iparcsoportban az arányszámok inkább a kisszerűség kifejezői. A tulajdonképeni kereskedelemhez tartozó 241 nagyvállalatból két gabona ill. terménykereskedés, hét élelmezési és élvezeti cikkekkel való kereskedés, három könyvkereskedés, egy vegyeskereskedés és az utolsó kereskedelmi csoportban egy árúforgalmi, továbbá két kokszkitermelővállalat: összesen tehát 16 olyan vállalat akad, mely 200-nál több segédszemélyt alkalmaz. Ezekben a vállalatokban talált a tulajdonképeni kereskedelmi nagyvállalatokhoz tartozó összes segédszemélyzet 56-o %-a elhelyezkedést. Az egyes csoportokon belül