1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)
I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása
57* jellegű az állatokkal való kereskedés, ahol az önállók aránya 52'4%, és legkevésbé a könyv- és műkereskedés, ahol az önállók már csak 15-o%-ot alkotnak. Ugyanezen kereskedelmi ágazatban legmagasabb a tisztviselők arányszáma is, több mint egyharmada, 38'1%-a az ezen kereskedelmi csoportba tartozó keresőknek. A tisztviselők egyébként a kereskedelemben jóval magasabb arányt foglalnak el, mint az iparban, mert itt a keresőknek több mint egynegyede, 25'9%-a tisztviselő. A tulajdonképeni kereskedelemmel foglalkozó keresők foglalkozási viszonyában 1910 óta beállott változásokat jelző összehasonlító adatok a <<Függéléb> 20. sz. tábláján azt mutatják, hogy a segítő családtagok és tanoncok kivételével az összes kategóriák népessége számbelileg növekedett ngyan, de a segédszemélyzetből csak a tisztviselők számbeli növekedése volt akkora, liogy az az önállókhoz viszonyított aránylagos emelkedésüket is magával hozta. A közlekedésnél említésreméltó számban önállók csak a közúti közlekedésnél vannak (bérkocsisok, autófuvarozók), ahol 39*7% az arányuk, a többi közlekedési ágazatban a segédszemélyzet alkotja a keresőknek közel háromnegyedét, a tisztviselők pedig egyötödét. A keresők foglalkozási viszony szerint való megoszlását azon ipari és kereskedelemi alcsoportokban, melyekben legalább 1.000 kereső foglalkozott, az 50. sz. táblázaton (1. a 81. lapon) mutatjuk be. Az ipar alcsoportjaiban ott találkozunk az önállók legnagyobb arányával, melyekben főként nők foglalkoznak, mint a mosás és vasalás (92'9), varrás (8ri), hímzett- és csipkeárúk gyártása (64'5), továbbá a falusi kisipari jellegű foglalkozásoknál, mint a fazekasipar (62'4), gépészek (59'9), kocsigyártók (59'3), szabók (52*5), cipészek és csizmadiák (51"3), ácsok (50'ft). 50%-on felül találunk még önállókat a markotányosok és kifőzők stb. (54'9), hordógyártók (53'2) és esztergályosok (51*8) között. 40 és 50% között mozog az önállók száma a kovácsok, órások, kosárfonók, szíjgyártók, kárpitosok, szűcsök, kalaposok, borbélyok, hentesek, mészárosok, szikvízgyártók, cserepezők és palafedők, szobafestők és fényképészek között. Ezek határozottan kisipari jellegű foglalkozások. Azok az üzemek, amelyeket kizárólag az állam, város vagy más jogi személy tart fönn, csakis segédszemélyzettel dolgoznak, mint a vasúti műhelyek, dohánygyárak, közvágóhíd és világítógázgyárak. További nagyipari jellegű vállalatok a vasgyártás, töltény gyártás, hajógyártás, vaggongyártás, villamosáramfejlesztőtelepek, cukorgyártás, ahol a nagyipari jelleget már az is mutatja, hogy az abban foglalatoskodó keresők között az önállók aránya az egy százalékot sem éri el. Az önállók aránya az 1 és 2% között mozog a gép- és kazángyártásnál, cementgyártásnál és szeszgyártásnál. Aránylag legtöbb tisztviselőt a vegyészeti ipar körébe eső iparágaknál találunk, ahol nagy műszaki és kereskedelmi képzettségű személyzetre van szükség, de a konyak- és likőrgyártásnál is 35'8%, az egyéb vegyészeti cikkek gyártásánál 27 '7%, a gyertya-, szappan- és illatszergyártásnál 20'8% a tisztviselő. A tisztviselők aránya a 10 %-ot meghaladja még a csillár- és lámpaárúgyártásnál, gép- és kazángyártásnál, a vaggongyártásnál, az elektrotechnikai cikkek gyártásánál, a villamosáramfejlesztőtelepeknél, a fűrészárúgyártásnál, a ruggyantaárúgyártásnál, a kelmenyomtatóiparnál, a papirosárúgyártásnál, a cukorgyártásnál, sör- és malátagyártásnál, szeszgyártásnál, világítógázgyártásnál, építészetnél és a fürdősiparnál. Ezzel szemben vannak iparágak, ahol a tisztviselők a keresőknek 1 %-át sem érik el, mint a kovácsok, gépészek, kocsigyártók, fazekasok, esztergályosok, szíjgyártók, kárpitosok, szabók, varrással foglalkozók, cipészek, mosás és vasalással foglalkozók, borbélyok, kőmívesek, földmunkások, ácsok, gáz-, gőzfűtés- és vízvezetékszerelők és a lakástakarítók. Mindezek jellegzetesen kisipari foglalkozások. A kereskedelmi ágak közül az önállók aránya már sokkal egyenletesebben oszlik meg. Legkiemelkedőbb az önállók aránya az állatokkal való kereskedelemben : a lókereskedőknél 79'7%, a sertéskereskedőknél 78-7% és a marhakereskedőknél 71*5%. Magas még ez az arány a dohány- és sóárúsok (75'2), szatócsok (68'5), egyéb élelmiszerkereskedők (54'ő) és vegyeskereskedők (53'2) között. A többi kereskedelmi ágazatokban az önállók nem érik el a keresők 50%-át. Legkisebb az önállók aránya a városi jellegű kereskedelmi ágazatokban, mint a könyv- és zeneműkereskedőknél (12'7%), valamint a szállítók és bizományosok között (12-8%). A tisztviselők aránya legmagasabb — az árúforgalmi vállalatokon kívül, ahol a keresőknek négyötöde tisztviselő — a gabonakereskedelemben (51-3%) ; itt az önállók és az egyéb segédszemélyzet együttes számánál is magasabb a tisztviselők száma. A fogyasztási szövetkezeteknél alkalmazottaknak is majdnem a fele (48'9%) tisztviselő. A keresőknek több mint egyharmada tisztviselő a terménykereskedőknél, a műszaki cikkekkel való kereskedelemben, a könyvkereskedőknél és a szállítóknál. A tisztviselőket és az egyéb segédszemélyzetet az önállók számához viszonyítva, tovább részletezzük ipari és kereskedelmi főcsoportonkint az 51. sz. táblázaton (1. a 82. lapon). A bányászat nagyüzemi jellege folytán az önállók száma rendkívül csekély, a személyzetnek az önállók számához való viszonyításából tehát mamut- arányokat kapunk. így 100 önállóra a bányászatban 2.885'6 tisztviselő és 72.6717 egyéb segédszemély esik. A tisztviselők legnagyobb arányszámait a nagyipari vállalatokat magukban foglaló ipari főcsoportoknál találjuk, mint a vegyészeti iparban (100 önállóra 395'3). Figyelmen kívül hagyva az egyéb és ismeretlen ipari fogalkozásokat, mely csoportba az ismeretlen és közelebbi megjelölés nélküli ipari segédszemélyzet is kerül, még a papirosiparban (75'5), a sokszorosító- és műiparban (63'3) és a gépgyártásnál (51*9) találjuk a tisztviselők kimagaslóbb arányait. A ruházati iparban viszont a tisztviselők az önállóknak még egy századrészét sem érik el.