1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

55* tendőben, a népszámlálás időpontjában tehát az ipari visszafejlődés mozzanata van megörökítve, de ma már, amikor e kötetet írjuk, tudjuk azt is, hogy a nyomasztó dekonjunktúrák ideje már elmúlt és az elernyedt verőerekbe immár visszaáramlott az életerő. Az iparforgalmi népesség egyes csoportjainak törvényhatóságonkint való eloszlását már ismertettük a népszámlálási 2. kötet 1. és 2. sz. táblázatain a mai terület 1910. évi állapotaihoz viszonyítva (19—25.* lapokon). Minthogy az iparforgalom gócpontjai a városok és a nagyobb községek, az iparforgalom helyi elterjedését legjobban a 49. sz. tábla (1. a 79. és 80. lapok on) adataiból fogjuk megismerhetni, ahol a városok és az 5.000 léleknél népesebb községek iparforgalmi kereső népességéről számolunk be. Az e táblán felsorolt 12 törvényhatósági jogú és 37 rendezett tanácsú városban, továbbá az 5.000 léleknél népesebb 176 községben az összes iparforgalmi keresőknek (1,021.098) több mint háromnegyedrésznyi tömege (76'7%-a) él. A felsorolt városokban és községekben élő 783.637 főnyi iparforgalmi kereső népességből egyedül a fővárosban, ahol a város lakosságának 62'0%-át alkotják, 303.260 tartózkodik, ami az itt részletezett iparforgalmi kereső népességnek 38*7 %-a. A fővárost környező azon városokban és községekben, ahol arányaik az 50%-ot meghaladják, további 12-5 %-uk találtatott, vagyis a városok és 5.000-nél népesebb községek iparforgalmi kereső népességének körülbelül fele a fővárosban és annak a környékén tömörül. A törvényhatósági jogú városok összes kereső népességének 54'0 %-a tartozik az iparforgalomhoz, bár az egyes városokat tekintve 50%-ot meghaladó iparforgalmi kereső népessége csak ötnek van. Ezek között első helyen áll Pécs, mely 63'8%-os arányával a fővárosét is felülmúlja, azután a székesfőváros, Győr, Miskolc és Baja. Az agrár jellegű városok kereső népességének, így Kecskemétének (20'6%), Hódmezővásárhelyének (21'5%) épen csak egyötöde, Szegedének is alig több mint egyharmada (35'8%) iparforgalmi foglalkozású. A rendezett tanácsú városok keresőinek már csak 36'7 %-a tartozik az iparforgalomhoz, bár közöttük van Űjpest és Kispest 79'0%-ot is meghaladó, Salgótarján 70%-os és még 4 város 50%-on felül emelkedő iparforgalmi kereső népességgel. Ezen városok között az iparforgalmi népesség legalacsonyabb arányát Hajdúnánáson (14'0%) és Hajudszoboszlón (12-5%) találjuk. Az 5.000 léleknél népesebb községekben az iparforgalmi keresők aránya 27-7%, az egyes községekben pedig az iparforgalmi keresők arányszámai a százalékskálának úgyszólván összes fokozatain végigvonulnak. Tatabányán pl. a község csaknem összes kereső lakossága, 91'1%-a, iparforgalmi foglalkozású, míg Tompán csak 4-4%. Tatabányán és a szomszédos Felsőgallán (87-4%) a bányásznépesség túlnyomó. 70%-on felül emelkedő iparforgalmi kereső népességgel bírnak az 5.000 lelken felüli községek közül a fővároskörnyékieken kívül még Diósgyőr (76-2%) és özd (75'3%), ahol nagy vasgyáraink vannak. Ezeken kívül még 7 községben a kereső népességnek több mint a fele iparforgalmi foglalkozást űz (szintén a fővároskörnyéki községeket nem véve figyelembe). Az ipar egyes főcsoportjainak vidékenkint való képviseltetéséről már tájékoztatást nyujtottunk a népszámlálási 2. kötet 34.* oldalán található 7. sz. táblázaton, ahol a 14 ipari főcsoporthoz tartozók számát a mai területen 1910-ről és 1920-ról törvényhatóságonkint közöltük a 10 évi fejlődés feltüntetésével. A jelen közlemény 48. sz. tábláján (1. a 78. lapon) ezt azokkal az adatokkal egészítjük ki, melyek az egyes ipari főcsoportoknak az összes kereső népességben elfoglalt súlyáról törvényhatóságok szerint való részletezésben tájékoztatnak. Itt csak azokat a városi és vármegyei törvényhatóságokat fogjuk kiemelni, amelyekre az egyes ipari főcsoportokban az arányoknak maximuma esik. A vas- és fémipar legmagasabb arányai Miskolcon (9'24) és Borsod vármegyében (7-is) találhatók. A gép- és hajógyártásban az arányszámok Győrött (8'17), Budapesten (6-45), Székesfehérvárott (5-49) és Miskolcon (5"3i), tehát a városokban, kulminálnak. A vármegyék közül csak Pest vármegyében látunk ezt megközelítő arányszámot, ami kétségtelenül a fővárossal szomszédos községek viszonyait tükrözi, mert úgy itt, mint a többi iparcsoportnál is többé-kevésbé éles ellentét van e vármegyének a fővárost övező területe és azon kívüli részei között iparosnépességgel való lakottság tekintetében. Legtöbb keresőt foglalkoztat a kő-, föld-, agyag-stb. iparban Esztergom vármegye (4'83), bár jóval kevesebbet mint 1910-ben (10'24), ami az építkezésekben a háborii alatt és közvetlen utána tartó pangásban leli főokát. Erdőterületeink elvesztése folytán a fa- és csontipar kevés embernek nyújt megélhetést mai területünkön; kiemelkedőbb arányokat csak Pécsett (2'9o), Komárom-Űj városban (2-75), továbbá Hont vármegyében (2t>ó) találunk. A fonó- és szövőiparban Komárom-Űj város (6'19) és Győr városok (3-i3) vezetnek. Tudjuk azonban, hogy a textilipar 1920 óta vett csak igazán erős lendületet. A ruházati ipar eloszlása meglehetősen egyenletes, legkiemelkedőbb arányokat Pécs (11-41), Baja (ll-oo), Budapest (9-84) és Székesfehérvár (9"Yő) városokban látunk. Általában a törvényhatósági jogú városok közül csak Komárom-Űj város marad az 5%-on alul. A vármegyék közül a legmagasabb arányok Pest (5-oi), Békés (4-97) és Jász-Nagykun-Szolnok (4"<ti) vármegyékben vannak. Az élelmezési és élvezeti cikkek iparában Győr tj. város áll első helyen (6-oi), ahol biscuit- és cukorkagyáraink vannak. Komárom-Újvárosban (4'66) és Baján (4-58) malmok, szeszgyárak, Pécsett (4-24) dohánygyár, szalámi- és konzervgyárak foglalkoztatnak nagyobb számú ipari népességet. A vármegyék közül Veszprém áll első helyen (2*23). Az építőiparnál, épen úgy mint 1910-ben, erő-