1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

49* iparforgalmi népességben a női keresők közül az önállók aránya magasabb, mint a férfiaknál. A kereső népesség társadalmi tagozódását törvényhatóságonkint is bemutatjuk a 39. sz. táblán (1. a 69. lapon). Tekintettel arra, hogy ezek az adatok a foglalkozásokkal való egybevetés nélkül nem mutatnak teljes képet, csak annyit jegyzünk meg, hogy általában véve ott, ahol a mezőgazdasági birtokeloszlás egyenletesebb és ahol a mezőgazdasági és ipari viszonyok kezdetleges állapotban vannak, az önállók aránya magasabb. Legalacsonyabb az önállók aránya ott, ahol az ipari népesség nagyszámú, így a városokban és az országrészek közül a Duna balpartján, ahol a bányamunkások nagy száma foglal helyet. A tisztviselők legmagasabb arányait természetesen a városokban találjuk, kivált a fővárosban. A városokban 16-i% a tisztviselők aránya, a vármegyékben csupán 3-i%. A fizikai segédszemélyzet legképzettebb elemei, valamint a tanoncok ugyancsak a városokban jóval magasabb hányadban vannak a keresők között, míg a munkásság többi része a vármegyékben mutat magasabb arányokat. Az egész népességnek, vagyis a keresőknek és az általuk eltartottaknak társadalmi osztályok szerint való megoszlását részletezzük a 40. sz. táblázaton (1. a 70. lapon). Ebben a csoportosításban az önállók aránya nagyobb (36*4%), mert az önállók által eltartottak száma a kereső önállókhoz viszonyítva igen magas (100 keresőre 186'3 eltartott). A tisztviselőknél, ahol 100 keresőre 105"6 eltartott jut, az arányszám majdnem pontosan ugyanaz, mint a keresőknél, ellenben a munkásság, ha a keresőket és eltartottjaikat egybevesszük, már csak valamivel több mint felét alkotja az összes népességnek (57*9%), náluk ugyanis 100 keresőre csak 81 eltartott esik. 100 keresőre legtöbb eltartott az önállóknál a bányászattal (254'7), a közlekedéssel (231 '3) és az őstermeléssel (202"2) foglalkozók között akad, legkevesebb a nyugdíjasok stb. között (98'9). Igen sok az eltartott az őstermelés tisztviselőinél (168

,5%). A munkásság között a legtöbb eltartott (226's) a közlekedésnél, legkevesebb (12-5) természetesen a házicselédeknél van. A munkásságot nemek szerint foglalkozási főcsoportonkint még behatóbb részletezéssel taglaljuk a 41. sz. táblán (1. a 70. lapon), ahol mindenekelőtt azt látjuk, hogy úgy a férfi, mint a női segédszemélyzetből különösen az őstermelésnél és még a kereskedelemben tekintélyes a segítő családtagok aránya. Minthogy a segítő családtagok az önállók családtagjai, inkább a polgári társadalomhoz kell őket sorolni, mint a munkássághoz. Az iparforgalmi foglalkozásoknál, ahol a segítő családtagok igen alacsony számban vannak, a munkáskategória (segéd, munkás, napszámos) jóval az 50%-on felül alakul, kivéve a közlekedést, ahol a férfiak között igen sok az altiszt (művezető, előmunkás 28'5%) és a nők között túlnyomó az alacsonyabb rendű munkaerő (szolga stb. 66"9%). A munkáskategóriánál külön kiemeltük a fiatalkorú Népszámlálás VI. (16 éven aluli) munkásokat, akik úgy a férfiak, mint a nők között az őstermelésnél találhatók a legnagyobb arányban. Általában véve a női munkások között másfélszerakkora a fiatalkorúak aránya (5'i%) mint a férfi népesség között (3'4%). 3. A nők szerepe a foglalkozásokban. Az összes kereső népességből 30'0% a nő. A női keresők foglalkozási csoportok szerint való megoszlását a 68. lapon közölt 38. sz. táblázaton már bemutattuk. A 42. sz. táblázaton (1. a 72. lapon), mely arról számol be, hogy a kereső nőknek törvényhatóságonkint hány százaléka esik az egyes foglalkozásokra, azt is megtaláljuk, hogy az illető csoporthoz tartozó összes keresők hány százaléka nő. Legnagyobb ez az arány természetesen a házicselédeknél (93'3%), mert ebben a foglalkozásban úgyszólván kizárólag nők foglalnak helyet. Az 50%-ot meghaladja a kereső nők aránya az «egyéb és ismeretlen» alatt összevont foglalkozásúaknál (53*8%), — kik között e táblázaton a nyugdíjasok, eltartásosak stb. is szerepelnek és ezek is alkotják a női keresők zömét közöttük —, továbbá a k. m. n. napszámosoknál (51 "6%). Az őstermelésnél a kereső nők az összes keresőknek még a harmadát sem érik el (29'7%), a közszolgálatnál már közelebb járnak az egyharmadarányhoz (31'5%), de legkevesebben az iparforgalmi foglalkozású keresők között vannak (19"0%), mely foglalkozások tudvalevően legjobban megviselik a női szervezetet. A városok és a vidék között épen az utóbb említett foglalkozási ágazatban van a legnagyobb különbség a női keresők arányai között, mert amíg a vidéki iparforgalmi keresők között csak 14-8% a nő, addig a városokban kereken egynegyed rész, 25% a női kereső, a városokban vannak ugyanis a női ipari munkásokat leginkább foglalkoztató nagy gyártelepek (dohánygyárak, konzervgyárak, szövőgyárak stb.). Az «egyéb és ismereti en» alatt összevont foglalkozásúaknál azért látjuk a városokban a női keresők magasabb arányát, mert a nyugdíjasok, magánzók stb. túlnyomó része városokban helyezkedik el. A városi népességben általában véve is magasabb a kereső nők aránya (35'0%). A kereső nők egyes foglalkozásokban való részvételének törvényhatóságonkinti áttekintésénél csak a szembetűnőbb jelenségeket kívánjuk kiemelni, így pl. azt, hogy az őstermelésnél a keresők között a nők aránya azokban a törvényhatóságokban a legmagasabb, ahol a parasztság kevésbé jómódix és ahol a háború előtti kivándorlás még érezteti a férfi munkáskéz hiányát, vagyis az északi és keleti törvényhatóságokban, a Duna bal- és a Tisza jobbpartján. A bányászat és iparforgalom keresői között azokban a törvényhatóságokban magas a női keresők aránya, ahol olyan gyárak vannak, amelyek túlnyomórészt női munkásokat foglalkoztatnak. így Szegeden 27-2 % (kendergyár, dohánygyár), a fővárosban 26-1, Kecskeméten 25"7 (gyufagyár, konzervgyár), Debrecenben 22-5% (dohánygyár). Legkisebb a nők aránya az iparforgalmi keresők között olyan törvényhatóságokban, ahol a nőket kevésbé igénybevevő 4*