1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - B) Megmaradt és el veszett terület és lélekszám

B) Megmaradt és elveszett terület és lélekszám. A Kárpátok és az Adria között elterülő ideális földrajzi egységet alkotó középdunamedence: a Magyarbirodalom határai között tömörült népesség demográfiai viszonyait 1869 óta tízévenkint rendszeresen feltáró népszámlálások sorozatában az 1910. évi népszámlálással a folytonosság megszakadt. Az a Magyarország, melynek adatai az 1920. é vi népszámlálás köteteiben foglaltatnak, töredéke csak ezeréves hazánknak, sőt még a központi elhelyezkedésű államfenntartó magyarság összefüggő tömbjét sem foglalja csonkítatlanul magában. A nyugateurópai népek köztudatába is kezd már benyomulni az a meggyőződés, hogy a Magyarbirodalom minden józan politikai előrelátást is nélkülöző széttagolása, mely Európa keletén a lelkek csillapíthatatlan feszültségét állandósította, tájékozatlanságon és megtévesztésen alapult. Az 1869 óta megtartott tízévenkinti népszámlálások eredményei is megdönthetetlen adatokat tartalmaznak arra, hogy a Magyarbirodalom nemzetiségeinek expanzív törekvései nem voltak, sőt úgy kulturális, mint gazdasági érdekeik az egységes Magyarbirodalomhoz kapcsolódtak. Az ország elszakított részeinek a centripetális ereje ma is akkora, hogy csak erőszakkal és mesterséges intézkedésekkel lehet ellene gátakat emelni. A megingatott ideális politikai egység egyensúly felé törekedő természetes erejébe vetett szilárd hittel fogunk hozzá a szomorú számadatok regisztrálásához az 1910. évi népszámlálási adatok alapján. A Magyarbirodalom 325.411 • kilométernyi kiterjedésű területéből 92.952 Q kilométer, vagyis nem sokkal több, mint egy negyedrész, pontosan 28"6% maradt meg magyar közigazgatás alatt. Románia részesedése 31-6%, Szerbiáé 19-5%, Csehországé 18-9%, Ausztriáé 1*2%, Lengyelországé 0-2% (pontosan 0-18%) és Olaszországé 0-o% (pontosan O'008%). A Magyarbirodalom 1910. évi 20,886.487 főnyi népességéből Trianon után a mai területen maradt 36-5%, Romániához került 25-1%, a Szerb-HorvátSzlovén államba kebeleztetett 19-9%, Csehszlovákiának jutott 16-8%, Ausztriához csatoltatott 1'4%, Lengyelország részesedése 0'i% (pontosan 0-i2%) és Olaszországé lett 0-2% (pontosan 0'24%). Ennek a borzalmasan megcsonkított birodalomnak az adatait az előző népszámlálások hármas tagozatban tárgyalták. Ezek voltak : a hét részre osztott anyaország, Fiume mint corpus separatum és Horvát-Szlavonország. Fiume és Horvát-Szlavonország teljesen levált a Birodalom testéről, az anya ország VII. része, Erdély, szintén elveszett, de a másik 6 országrész közül sem maradt egyetlenegy se csonkitatlanul. Az anyaország 63 vármegyei törvényhatóságából teljes egészében mindössze 10, a (Fiúméval együtt) 27 városi törvényhatóságból 11 maradt meg ; magyar fennhatóság alatt hagyatott még 23 vármegye kisebbnagyobb csonkja. Az anyaország részben teljesen elveszett, részben megcsonkult 53 vármegyéjével idegen kézre került 16 t. j. város 735.840 lakossal, kiknek 57'6%-a volt magyar anyanyelvű, 79 r. t. város 766.584 lakossal, kiknek 52-5%-a és 8.970 község 9,146.321 lakossal, kiknek 25'9%-a volt magyar anyanyelvű. Az elcsatolt törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban tehát a magyarság abszolút többségben volt. Az elveszett községek lélekszámának is több mint a negyedrésze magyar anyanyelvű. Az anyaországtól elszakított területekkel 10,649.399 lélek került idegen uralom alá, e lélekszámnak pedig majdnem egyharmada, 30'i%-a, szám szerint 3,241.895 lélek színmagyar. A legnagyobb területrész 102.813 Q km és a legnagyobb lélekszám 5,237.981, közöttük 31'5% magyar anyanyelvűvel, Romániához; 61.646 Q km terület 3,516.815 lélekkel, kiknek 30-3%-a magyar anyanyelvű, Cseh-Szlovákiához ; és 20.829 Q km terület 1,527.886 lakossal, soraikban 29'7% magyar anyanyelvűvel a Sz.-H.-Sz. államhoz került. Ausztria részesedése 4.020 Q km terület 292.031 lakossal, kiknek 9'0%-a volt magyar és Lengyelországé 589 Q km 24.880 lélekkel, a magyar anyanyelvűek aránya azonban közöttük csak l-o%. Mindezeken felül olasz birtokká lett a 21 Q km kiterjedésű Fiume 49.806 lakossal, kikből 13'0% volt magyar anyanyelvű. A túloldali táblázat nemcsak azt igazolja, hogy az elcsatolt területek kultúrközpontjaiban, a t. j. és r. t. városokban a magyarság volt mindenütt abszolút vagy legalább is relatív többségben (Fiumét és az Ausztriához csatolt r. t. városokat kivéve), hanem szembetűnő tanúságot nyújt arról is, hogy a foglaló utódállam nyelvét beszélők mekkora kisebbségét alkották csak a legtöbb város lélekszámának. A megmaradt és elveszett terület törvényhatóságonkinti adatait a lélekszámra és az eredeti, vala-