1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)
I. Általános jelentés - a) Szöveg - A lakóházak falazata és tetőzete
17* ezen a területen 1,146.621 volt a házak száma, a szaporodás mindössze 28.717, vagyis csak 2-6°/o. Végeredményben tehát a házak száma jóval kisebb mértékben szaporodott, mint a lakosság, minek folytán egyes házak lakottsága is nagyobb lett, amennyiben 1910-ben egy-egy házra esett ö'c lakos/,? 1920-ban pedig 6"8. Az építkezésnek a háború óta való stagnálását mutatja, hogy a lakóházak száma csak ilyen kis mértékben növekedett 1910 óta. Sőt egész sora van a törvényhatóságoknak, ahol az 1920. évi népszámlálás kevesebb házat talált, mint az 1910. évi. Azt természetesen nem tudjuk megállapítani, hogy mennyi része van ebben az elhagyott házak lebontásának, vagy több kisebb ház helyett egy nagyobb ház építésének, esetleg a felvételt végzők különböző felfogásának. A lakásviszonyokra különben nemcsak a házak számának ismerete fontos, hanem a lakásoké is, és méginkább a lakásokban található lakószobáké^,Ennek kutatása azonban későbbi közlemény feladata. Itt csak megemlítjük azt, hogy mely törvényhatóságokban esik legtöbb lakó egy-egy házra, amiből a megyékben és a mezőgazdasági jellegű városokban, ahol többnyire egy-egy család lakik egy házban, némileg a családok népességére is, iparos jellegű városokban pedig inkább a házak nagyságára lehet következtetni. így különösen Budapest válik ki feltűnő magas arányával. Budapesten ugyanis egy lakóházra 50'4 lakó esik (lásd a 11. sz. táblát a 36*. lapon). A hozzá e tekintetben legközelebb eső városban, Sopronban már csak 17's, Győrben 13-8, Miskolcon és Komárom-Újvárosban 10'7, Székesfehérvárott 10*2. Ellenben Kecskemét, Baja és Hódmezővásárhely e tekintetben még az országos átlagot sem éri el. Különösen alacsony az arány Hódmezővásárhelyen, ahol egy-egy házra 4'8 lakó esik, ami már kétségtelenül a családok kis népességével függ össze. A vármegyék közül is többnyire ott találjuk a legkisebb arányszámokat, ahol legkevesebb a gyermek, így Baranyában, Tolnában, Hontban, Gömörben. Ezekhez csatlakoznak egyes déli és egyéb alföldi vármegyék, mint Bács-Bodrog, Csongrád, Jász-NagykunSzolnok, Hajdú, Csanád, Bihar, Békés, ahol valószínűleg a tanyarendszer, az t. i., hogy ugyanegy családnak a községben és a tanyán is van háza, okozza a házak csekély lakottságát. A lakóházak falazata és tetőzete. A házak építési anyagának ismerete nemcsak árvízvédelmi és tűzbiztonsági szempontból, hanem bizonyos mértékben a lakásviszonyok és a közegészségügy szempontjából is s e mellett, amennyiben az adatok községenkint is rendelkezésre állanak, a néprajzi tudomány szempontjából is érdekességgel bír, mert világot vet a különböző építkezési módokra s ezzel a helyi népszokásokra is. Természetesen ennek az adatgyűjtésnek is vannak gyengéi, ami különösen a házak falazatára vonatkozó adatoknál tűnik ki, ahol a számlálóbiztos ( Népszámlálás I. felületességé vagy pontatlansága könnyen szolgáltathat téves adatokat. Különösen áll ez a vályogból vagy sárból készült házakra, amelyek közül statisztikánk kiemeli a kő- vagy téglaalappal bírókat. Dacára annak, hogy a házi gyüjtőíveken a falazatra és tetőzetre vonatkozó rovatok a falazat és tetőzet megnevezésével elő vannak nyomtatva, mégis gyakran előfordul, hogy a számlálóbiztos a kő- vagy téglaalappal bíró vályogvagy sárházakat az egyszerű vályog- vagy sárházak rovatába írja be, vagy fordítva. A házaknak ezt a két kategóriáját tehát tanácsosabb együtt kezelnünk, annál is inkább, mert a mostani népszámlálásnál sok törvényhatóságnál mutatkozik az a jelenség, hogy az egyszerű vályog- vagy sárházak száma növekedett, az ugyanilyen falazatú, de kő- vagy téglaalappal bíró házaké pedig csökkent. De álljanak itt a főbb adatok a mai területről az utolsó két népszámlálás szerint. Év Lakóházak Év köböl vagy téglából kő v. téglaalappal vályog vagy sárból ES ci > ö£~O OrP f fából vagy más anyagból cserép-, pala- vagy bádog> os ^ S .3 8 ;n ^ N & ej > i . & 3« o N Év köböl vagy téglából kő v. téglaalappal vályog vagy sárból ES ci > ö£~O OrP f fából vagy más anyagból tetövel 1910-bca .... 229.473 I 286.4HoS9.48B 41.249 451.219 129.420 565.982 1920-ban .... 251.267 281.177 609.628 33.266 592.709 98.517 484.112 Szaporodás vagy fogyás (—):' absz. számban 21.794 —5.237 20.143 -7.983 141.490 —30.903 —81.870 °/o-ban , 9*5 - 1'8 3-4 - 19-4 31 -i - 23-9 - 14-5 Az összes lakóházakhoz viszonyítva: 1910-ben .... 20'0 25-0 51-4 3-6 39-3 11-3 49-4 1920-ban .... 21-4 23-9 51-9 2-8 50-4 8-4 41-2 Látjuk, hogy az irányzat az, hogy a szilárdabb falazatú és tűzbiztos tetőzetű házak száma erősen szaporodik s a többi kategóriákba tartozók száma pedig csökken. Ami a falazatot illeti, itt a változás nem olyan nagy, mint a tetőzet anyagánál. Törvényhatóságonkint azonban igen nagy különbségeket látunk a házak falazata és tetőzete tekintetében. (L. a 12. számú táblát a 37*. lapon). Első sorban a városokban sokkal nagyobb a kőből vagy téglából épült házak aránya, mint a vidéken. A törvényhatósági jogú városokban a házaknak 45'2°/o-a épült kőből vagy téglából, a vármegyékben csak 19'3^0-a. A vályogból épült házaknak is nagyobb része bír kő- vagy téglaalappal a városokban, mint a vidéken. Legtöbb a kőből vagy téglából épült ház Budapesten, ahol 94'8°/o-ra rúg. Majdnem eléri ezt az arányt Sopron 94-(j 0/o-kal, majd Győr következik 84'4°/o-kal. Ezek mögött már messzire elmarad Pécs, ahol a házaknak csak 67'9°/o-a épült ilyen szilárd anyagból és Miskolc, ahol az arányszám 57 8°/o. A többi városokban, még Debrecenben 2* /