1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - A népesség anyanyelve

11* zemplénmegyei kis községben a görög katholikus lakosság, mely úgyszólván kivétel nélkül tud magyarul, ismét ruthén anyanyelvűnek vétetett fel, holott már 1900 óta magyar nyelvűnek vallotta magát. Ilyen eset egyébként több eredetileg német és tót községnél is előfordult, ahol a népesség nemzeti tekintetben bizonyos átmeneti stádiumban van, s ahol két nyelvet egyforma könnyedséggel beszél és használ. Ilyen helyeken sokszor a számlálóbiztos felfogásától, a lakosság hangulatától, esetleg egyéb külső behatásoktól is függ, hogy az illető község lakossága a népszámláláskor milyen anyanyelvűnek vallja magát. A mostani népszámlálásnál több helyen tapasztaltuk, hogy a háború a nemzeti öntudatot olyan helyeken is fölébresztette, ahol az idegen származás tudata már szinte kiveszőben volt, s csak az eredeti nyelvnek ismerete s a belső családi életben való használata emlékeztetett a nem magyar származásra. Még jobban felébresztették ezt az öntudatot a háború után a nemzeti kisebbségeknek iskolai téren tett nagy engedmények. A vegyes nyelvű és átmeneti állapotban lévő községeknél az előző népszámlálások alkalmával is mindig voltak bizonyos eltolódások. Ezek azonban egymást többnyire kiegyenlítették s különben is a népességnek ahhoz a nagy tömegéhez képest, amelynek "nemzetiségi hovátartozása kétségtelen, olyan aránytalan kis számokkal szerepeltek, hogy a végső számra befolyással nem lehettek és nem is voltak. Ezekből a kisebb változásokból nem lehet azt a vádat kovácsolni a magyar statisztika ellen, hogy az anyanyelvre vonatkozó adatai teljességgel megbízhatatlanok és a valóságnak nem felelnek meg. A magyar statisztikának megvan az az előnye, ami más nemzetek nemzeti statisztikájából hiányzik, hogy az anyanyelven kivűl az egyéb beszélt nyelveket is kimutatja ; így tehát a nemzetiségre vonatkozó adatai a nyelvismeretre vonatkozó adatokkal is ellenőrizhetők és igazolhatók. A nemzetiségi statisztikánk ellen hangoztatott vádat azok terjesztették, akik nem tudták elhinni azt, hogy Magyarországon a nemzetiségek nagy keveredése következtében természetes egységesülési folyamat megy végbe, amely folyamat nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt mutatkozik ott, ahol több nemzetiség él együtt és ahol a többségben lévő nemzetiség nyelve közvetítő nyelvűi szolgál. Ez a folyamat ugyancsak természetszerűleg ott jelentkezik legerősebben, ahol a népesség a legnagyobb tömegben és a legkevertebben él együtt és ahol a foglalkozás természete is legjobban egymásra utalja az embereket, t. i. a városokban. Ilyen helyeken még a legszabadelvűbben értelmezett és gyakorlatilag keresztülvitt kisebbségi védelem sem biztosíthatja a kisebbségi nyelveknek státusquóját és sok esetben még fenmaradását sem. \ Visszatérve az adatokra, azt látjuk (1. a 7. sz. táblát a 29*. lapon), hogy a magyarságnak a mai területen csak két törvényhatóságban nincs meg az abszolút többsége, még pedig Arad megyében, ahol 41'5 és Sopron városban, ahol 48'7°/o-ot képvisel. A relativ többség azonban e két törvényhatóságban is a magyarságé. Sopron városban ugyanis a németség aránya 48"o, Arad megyében 34'8°/o. Ez utóbbi aránynál még erősebben van képviselve a németség Baranyában, ahol 37-é és Mosonban, ahol 39-o°/o. E megyében azonban a magyarság jóval meghaladja az 50

0/ú-otsfim» Általában véve a magyarság arányát majdnem mindenütt a németség szabja meg. A tótok ugyanis csak Békés, Esztergom és Arad megyében laknak 10°/o-on felül. Arad vármegye megmaradt területén azonban, mint láttuk, a németek sokkal nagyobb aránnyal szerepelnek, sőt Esztergom megye megmaradt .részében is több a német, mint a tót ajkú lakosság. Azok a vármegyék, amelyeket a trianoni békeszerződés ketté vágott, most valamennyien magyar többségűvé váltak. Pl. Sopron, Vas, Zala, Nógrád, Abauj-Torna, Bereg, Gömör, Zemplén, Bihar, Szatmár majdnem kizárólagosan magyar megyékké lettek. Erősen növekedett a magyarság aránya a megye régi területéhez képest Mosonban, Hontban, Bács-Bodrogban, Aradban, Csanádban és Torontálban. Viszont azonban vannak a megcsonkításnak olyan furcsaságai is, hogy pl. Komárom és Esztergom vármegyében a mai területen kevesebb a magyar anyanyelvű, mint a megye egész régi területén volt, mert a békeszerződés épen a tiszta magyar tertiteteket szakította el tőle. Az oláhok csak Arad vármegye megmaradt részében erik el a 10°/o-ot, Biharban, Csanádban az 5°/o-ot sem. Horvátok csupán Moson megyében maradtak említést érdemlő számban (5'6), bár abszolút számban ennél jóval többen vannak Somogyban, Baranyában, Zalában, sőt Sogron és Vas megyében is. A szerbek a megmaradt Torontál vármegyében 16's°/o-ot képviselnek, szám szerint^-azonban jóval többen vannak Baranyában, de itt arányuk csak l'9°/o. Végül az egyéb nyelvűek közül a bunyevácok és sokácok érdemelnek említést, akik Baján elérik a lakosság 10°/o-át, de Bács-Bodrogban is közel járnak ehhez az arányhoz (9'e). A törvényhatósági jogú városokban a magyarság valamivel erősebben van képviselve, mint a vármegyék lakosságában. Az utóbbiakban ugyanis az arányszám 89"i, az előbbiekben 91-ö°/O. A többi nemzetiség mind kisebb arányban szerepel a városokban, mint a megyékben. Az egyéb anyanyelvűek a városokban leginkább a cseh-morvák és lengyelek közül kerülnek ki. Tíz évvel ezelőtt még a vármegyékben és a városokban is egyformán 88'é/o volt a magyarság aránya, most a vármegyékben 89'i, a tj. városokban 91"s. Az arányszám javulása tehát sokkal nagyobb a városokban, mint a megyékben. A városok között egy sincs, ahol a magyarság aránya 1910 óta csökkent volna. Komárom városnak a Dunán innen megmaradt