1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

73* Anyanyelv Száz 25-29 éves Anyanyelv férfi közül nő közül Anyanyelv nőtlen » n 1 özvegy törvényesen elvált j hajadon férjes özvegy törvényesen elvált Magyar 33M 05-8 0-7 0-s 16*» 80-2 2-1 0-8 Német 25*8 74*< 0-8 0-2 16-8 81-s 1-7 0-8 Tót 23'u 75-4 0-n 0-1 12-3 85-4 2-a Ói Komán 26-í 72-8 0-8 0-s 12-7 84-« 2-s 0-8 Ruthén 23m 76-4 Os o-. 9-£ 88-2 2-8 O-i Horvát 27-4 71-s 0-7 0-1 16-2 81-1 2-8 0-2 Szerb 21-s 76-» 1*3 0-3 11-3 85-7 2-6 0-8 Egyéb 41-. 67-« 0-7 0-( 27-3 70-7 1-8 0-2 Általában 29-, 69-t 0-7 0-1 15' 6 81-1 2't 0-8 A magyarságra nézve nagyon kedvezőtlen képet világítanak meg ezek az adatok. A 25—29 éves magyar férfiaknak még csak 65*8 %-a házas, ellenben az ugyanolyan korú szerb férfiaknak már 76*9, a ruthéneknek 76*4%-a. Annak, hogy a magyarságnak legnagyobb százaléka lakik a városokban, itt mutatkozik egyik árnyoldala, a késői házasodásban. A magyarokon kívül az »egyéb« nemzetiségek is igen alacsony %-kal szerepelnek, tudjuk, hogy ezek közt is igen sok a városlakó. Ellenben a németek kedvező helyzetére mutat, hogy habár közülök is sokan laknak a városokban, mégis a házasok aránya a 25—29 éves német férfiak közt már elég magas. A szerbek kedvező arányszámát az is előidézi, hogy városokban lakó részük is leginkább földmiveléssel (Zombor, Nagykikinda, Versecz stb.) foglalkozik. Egy későbbi korcsoportban, a 45—49 éves korban, a mikor már minden házasodni akaró ember megházasodhatott, vagy amennyiben még nem lépett házasságra, e koron túl a fajfentartás és szaporítás szempontjából már alig számít, a családi állapot arányszámai így alakulnak : Anyanyelv Száz 45-49 éves Anyanyelv férfi közül nő közül Anyanyelv nőtlen a • N özvegy törvényesen elvált hajadon 09 N •rt ja özvegy törvényesen elvált Magyar 5-1 90-« 3-0 O» 5-. 79*s 14*8 0*6 Német 4-6 91 "n 3:, 0-3 5-7 79*fi 14*2 0*8 Tót 3-2 93-7 3*u 0-. 4-1 78*8 16*!0*. llonián 4'o 89-0 5-8 0-3 3-7 80*» 15*2 0'a Ruthén 3-Ü 93'ÍI 3-. 0-. 2*B 80*6 16*8 0*! Horvát 6-1 89-7 3-» 0*3 4*i 81*3 14*4 0*2 Szerb 5-8 86-3 7-7 0-2 2*7 83*1 13 C 0*3 Egyéb 12-!. 82*8 4-3 0-3 11*» 75*3 12*(. 0*2 Általában Ő-2 90-t 4-1 0S 4-8 79-n 14-t 0-i Itt már jóval kisebbek a különbségek az egyes nemzetiségek arányszámai között. Látjuk, hogy a magyarság arányai az országos átlag körül vannak, tehát a magyarságból is körülbelül ugyanannyi százalék lép idővel házasságra, mint a nemzetiségek közül, sőt a magyar férfiak közül még valamivel több. A legkedvezőbb viszonyokat mutatják, vagyis a nőtlen férfiaknak és a hajadon nőknek legkisebb arányát, a ruthének, kiknek ebben a korban már 97*0—97*4 %-a él, vagy legalább is élt házasságban. Feltűnő az özvegy férfiak nagy száma a szerbeknél, a mi a szerb nők nagy halandóságával és rövid élettartamával függ össze, másrészt épen ennek folyamánya az, hogy a nők közül aránylag kevés marad pártában, mert az özvegygyé lett férfiak szívesebben vesznek el hajadon nőt. Az »egyéb« anvanyelvűeknél a nőtlenek és hajadonok rendkívül magas arányát a czigányok okozzák, a kiknek jó része vadházasságban él s mint ilyen a statisztikában nem szerepel a házasok között. Áttérhetünk most már arra, hogy az egyes felekezetele hívei hogyan oszlanak meg anyanyelvek szerint. Az erre vonatkozó főtábla, a 136. lapon található. Nemzetiségileg legegységesebb a református és az unitárius vallás, melyeknek hívei közt alig van más, mint magyar. A római katholikusok közt a magyarok teszik az abszolút többséget, még a társországok beszámításával is (54*42%), magában az anyaországban a római katholikusoknak közel 2/

3-a (64-78%) magyar. A birodalmi arányszámokat nézve, még három nemzetiség szerepel a római katholikusok között 10-nél magasabb arányszámmal : a horvát, tót és német. A görög katholikusok közt a románok vannak abszolút többségben (55*96%), kívülök a ruthének (22*89) és a magyarok (15*04) szerepelnek említésre méltó aránynyal. Az ágostaiak már meglehetősen egyenletesen oszlanak meg három népfaj között, a mennyiben 31*22 %-uk magyar, 32*07 %-uk német és 34*62 %-uk tót anyanyelvű. Magában az anyaországban már több a magyar (31*92%) az ágostaiak között, mint a német (31*44%). A görög keleti egyház főképen csak két nemzetiség, a román (60*24%) és a szerb (36*79) között oszlik meg ; ez egyébként jórészt annak a jogi helyzetnek a kifolyása, mely nem ismer más, mint román és szerb görög keleti egyházat. Ennek következtében leggyöngébben van képviselve a magyarság a görög keleti egyházban, a melv felekezet híveinek csak 1*37% a vallotta magát, illetőleg íratott ös^ze magyar anyanyelvűnek. A zsidóságnak gyors magyarosodás után immár 75'66%-a magyar anyanyelvű s csak 21*79%-uk német, a többi nemzetiségekre csak jelentéktelen töredékek jutnak. Az elmondottak nagyjából az anyaországra is vonatkoznak, említésre méltó változást okoz mégis a horvátok és szerbek kisebb száma, minek következtében a horvátok arányszáma az anyaországban a római katholikusok közt nagyon összezsugorodik (2*14%), a szerbeké viszont a görög keletiek közt száll le 19*47 %-ra, s a románoké ugyanitt 77*06%-ra szökik fel. A társországokban a horvátok csak a római katholikusoknak teszik nagy abszolút többségét (86*15%), a görög katholikusoknak — folyton kisebbedő arányszámmal — már csak alig több, mint fele, 51*64%-a horvát, az izraelitáknak pedig — kiknél