1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

68* A két első városban, a hol a magyarságnak különben is elhatározó többsége van, a visszaesés egészen jelentéktelen, ugyancsak alig számbavehető hanyatlás mutatkozik Virovitica vármegyében. Itt és a szomszédos Bjelovar-Krizevci vármegyében, a hová újabban a magyarországi bevándorlás alább hagyott, úgy látszik, megkezdődött a magyarság lassú elhorvátosodása ; Biharban és különösen Háromszékben pedig a románokkal szemben vesztett tért a magyarság, bár Biharban a románok aránya csak 1 tizeddel ment feljebb. Egyik vármegyében sincs azonban beolvadásról szó. Bihar magyarságát, mely utóbbi időben természetes úton is gyengébben szaporodik, mint a megyebeli románság, részben felszívja a gyorsan fejlődő Nagyvárad, Háromszékben pedig a határszélen lakó s a magyarságtól egészen elzárt románok nagy természetes szaporodása idézi elő e folyamatot, melyet még a faipar újabbi nagy fellendülése folytán a románok bevándorlási mozgalma is táplál. A faipar fellendülése Maros-Torda vármegyében viszont német anyanyelvű zsidók beözönlését (Máramarosból és szomszédságából) hozta magával, ez és a czigányok helyesebb számbavétele okozta a magyarság arányának csökkenését, a románok e vármegyében szintén visszaestek 6 tizeddel, tehát még jobban, mint a magyarság. E néhány kedvezőtlenül fejlődő törvényhatósággal szemben egész sora van a vármegyéknek, a melyekben a magyarság aránya igen szép növekvést ért el ; azok a törvényhatóságok, melyekben a magyarok arányszáma legalább 5-tel, vagy majdnem 5-tel javult, a következők : Pécs, Moson, Selmeczbánya, Nógrád, Pozsony város, Turócz, Zólyom, Pest, Budapest, Abauj-Torna, Hunyad, Fiume és Zemun. A németek arányszáma kivétel nélkül minden országrészben esett, leginkább a Duna-Tisza közén (12'i-ről 9'5-re), Budapest és környékének gyors magyarosodása folytán. A fővárosban magában a régebben domináló németség immár csak 9-o%-kal van képviselve (1900 : 14*3%). Az összes törvényhatóságok közül csak Ung, Zemplén, Hajdú, Máramaros, Háromszék és Maros-Torda vármegyékben, továbbá Baja városban növekedett némileg a németség arányszáma, Baja és Hajdú vármegye kivételével mindenütt a német nyelvű zsidók nagyobb szaporodása folytán. Az utolsó tíz év alatt Pozsony, Temesvár és Versecz városokban vesztették el abszolút többségüket a németek, Osijeken pedig relatív többségüket engedték át a horvátoknak. Nagy-Küküllő vármegyében viszont a németség az oláhságtól visszanyerte régebbi relativ többségét, a nélkül, hogy arányszáma emelkedett volna. A tótok térvesztése szintén majdnem olyan általános volt, mint a németeké, a. mennyiben a társországok kivételével minden országrészben esett arányszámuk. Legnagyobb volt az arányszám csökkenése Árva vármegyében, 94-7-ről 75'i-re é3 Selmeczbányán 74'0-ről 55.o-re ; az előbbi törvényhatóságban azonban csak a helyesebb számbavétel (lengyelek) okozta e nagy csökkenést, míg Selmeczbányán a tótság gyors magyarosodása idézte azt elő. Több mint 4-gyel csökkent a tótok arányszáma Nógrád, Turócz, Zólyom, Abauj-Torna, Sáros, Ung és Zemplén vármegyékben és Kassa városban (itt 23'i-ről 14'8-ra), az utolsó három vármegyében nemcsak a magyarságnak, hanem a ruthéneknek is előnyomulása, illetőleg ez utóbbiaknak helyesebb számbavétele folytán. A tótok csak Bihar, Szilágy, Torontál, azután Pozega és Srijem vármegyékben és Pancsova városban föglaltak tért említést érdemlőleg, de mind e törvényhatóságokban csak igen csekély töredékét teszik a lakosságnak. A románok szintén mind a három országrészben, a hol laknak, relatíve visszaestek, de seholsem jelentékeny mértékben. Legnagyobb relativ veszteségük volt Hunyad vármegyében, 84'6-ről 79'9 re, a hol a bányavidékre özönlő magyarság szorítja le számukat, azután Kis-Küküllő vármegyében 50-6-ről 47'9-re, Nagy-Küküllőben 42-6-ről 40'6-re ; itt a czigányok helyesebb számbavétele apasztotta meg a románok számát, végül Krassó-Szörényben (74'1-ről 72'1-re), a hol magyar telepítés és részben a románok közt igen elterjedt egygyermekrendszer csökkentette meg a románok számarányát. Feltűnően megcsappant a románok száma még Marosvásárhelyen, 9'5-ről 6'7-re, de itt leginkább csak a helyőrségváltozásnak lehet ezt tulajdonítani. Ezekkel szemben Bihar, Arad és Háromszék vármegyében, továbbá Pancsova, Versecz és Kolozsvár városokban tért foglalt a románság, bár e térfoglalás mértéke Háromszék kivételével, a hol a már említett ok folytán 14'2-ről lö

'5-re növekedett arányszámuk, sehol sem volt jelentékeny. A ruthének Szepesben lassanként beolvadnak a rokon tótságba, Sárosban, Ungban és Zemplénben azonban a görög katholikus tótokat visszahódítják, Beregben és Ungban a magyarsággal, Máramarosban pedig a szapora német zsidósággal szemben tért vesztenek. A horvátok az anyaországban csak Zalában erő södtek meg némileg, a hol a Muraközben elég összefüggően és társországbeli fajrokonaikhoz közel laknak, egyébként mindenütt érzékeny veszteséget szenvedtek. Fiúméban ellenben erősen növekedett arányszámuk, 19'2%-ról 26'0%-ra, a mi azonban szintén csak látszólagos, mert a horvátok egy része 1900ban illíreknek volt kimutatva s mint ilyen az »egyéb« anyanyelvűek között szerepel. Horvát-Szlavonországokban elég jó előrehaladást tettek, a 12 törvényhatóság közül 9-ben eme^edett arányszámuk, legjobban Osijeken (SO'io/o-ról 40'3-re), a hol a relatív többséget is elragadták a németektől. A szerbek arányszámai nagyon különbözőkép változtak. A vármegyék közül ugyan csak KrassóSzörény, Temes, Torontál és Modrus-Rijeka vármegyékben tettek némi előhaladást, de a városok közül Újvidéken, Aradon, Temesvárt, Pancsován, Osijeken és Zagrebben is tért foglaltak, egyebütt , mindenhol csökkent arányszámuk vagy változatlan ; maradt.