1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

58* a görög keletiek ragadtak magukhoz! A katholikus németség szaporaságának erős csökkenése, kapcsolatban a gyorsan lábrakapott kivándorlással okozták e változást. A görög katholikus ok a három országrész közül, a hol jelentékenyebb számban fordulnak elő, két országrészben egy-egy tizeddel növelték arányszámukat, a Tisza jobb partján azonban 0'2-del visszaszorultak. Különösen feltűnően esett arányuk Szepes vármegyében (12'9-ről 11'4-re) ; Besztercí.e-Naszódban viszont legjobban emelkedett (55'ö-ről 56'7-re). A városok között Szatmárnémetiben (18-2—20o) és Marosvásárhelyen (6"9—8"7) volt lsgnagyobb'a görög katholikusok térfoglalása. Meg kell még említeni Pozega vármegyét, a hol abszolút számban 217-ről 2986-ra nőtt tíz év alatt a görög katholikusok száma, annak következtében, hogy ruthének telepedtek le Galicziából, kik közül Virovitica. vármegyébe is jutott ; itt 97-ről 555-re szaporodtak a görög katholikusok. A reformátusok a Tisza-Maros szöge és a Királyliágóntúl kivételével minden országrészben tért vesztettek, leginkább azokban a vármegyékben, a hol római katholikusokkal állanak szemközt. Ezúttal a Duna-Tisza közén még jobban visszaszorultak a reformátusok, mint a református egyke főfészkében, a Dunántúl, annak daczára, hogy magában a fővárosban a reformátusok úgy abszolút, mint relativ számban igen nagy mértékben szaporodtak. Budapesten ugyanis a reformátusok száma 67.319-ről 86.990-re, arányuk pedig 9'2-ről 9'9-re emelkedett. (1869-ben még csak 4-8% volt) Másutt is, inkább csak városokban foglaltak tért a reformátusok, így Kassán, Aradon, Temesvárott, Fiúméban, Zemunban növekedett feltűnőbben arányszámuk, a vármegyék közül pedig Brassóban, a hol szintén Brassó város vonzóere je idézte elő a reformátusok térnyerését. Brassó'ugyanis — a mint ez már több adatunkból kitűnt — nagy vonzóerőt gyakorol a háromszékmegyei református székely ségre, a mi viszont Háromszék vármegye reformátusainak feltűnő térvesztésében (42*2—40"6) is nyilvánul. Az ágostaiak aránya csak abban a két országrészben növekedett némileg, a hol legkisebb aránynyal szerepelnek : a Tisza-Maros szögén és a társországokban ; mindkét országrészben egy-egy tizeddel emelkedett arányszámuk. Ezzel szemben a két felvidéki országrészben 6—6 tizeddel, a Dunán túl és a Királyhágón túl 4—4 tizeddel sülvedt az ágostaiak aránya. Legfeltűnőbb e felekezet térvesztése Turócz vármegyében, a hol abszolút többségüket is elvesztették e 10 év alatt, a mennyiben arányuk 52'1%-ról 49'6-ra esett, azután az egymással szomszédos Liptó (42-5—40-5), Zólyom (32*8—31*8), Hont (21-6—20-3), Nógrád (21-8—20-3) és Gömör (32-4—30-7) vármegyékben, a hol az ágostaiak egykéjének főfészke van. A Dunán túl Vas vármegyében legnagyobb az ágostaiak vesztesége (19*9—18-8), a Királyhágóntúl pedig Besztercze-Naszód (19-2—17-ő) és Brassó (44'0—42-4) vármegyékben. Erdélyben tudvalevőleg az ágostai vallásfelekezet majdnem azonos a szász nemzetiséggel (Brassó vm. kivételével, a hol a csángók is ágostaiak), az ágostaiak térvesztése tehát nagyjából a szászok veszteségét is jelzi. Egész Erdélyben csak Fogaras és Hunyad vármegyében nőtt egy kissé az ágostaiak aránya, egyebütt mindenhol visszaszorult, vagy változatlan maradt. Különösebb növekvést e felekezetnél seholsem lehet észlelni. A görög keletiek aránya a Tisza bal partján — leginkább a reformátusok rovására — 3 tizeddel növekedett (9*6—9*9), míg a Királyhágón túl 6 tizeddel csökkent (30*2—29*6). Ugyanilyen mértékben vesztettek tért Horvát-Szlavonországokban is (25*5—24*9). Legkedvezőbb volt a fejlődés a görög keletiekre nézve Bihar, Torontál és Háromszék vármegyékben és Osijek tj. városban, a hol egy-egy teljes százalékkal mentek előre, azután Újvidéken (33"8—34'4) és Pancsován (42-9—45*0) ; ezzel szemben Krassó-Szörényben 73"ő%-ról 72'4-re, Hányadban 67*3ról 63-9-re és Zemun városban 35*6-ról 34'2-re, Marosvásárhelyt 5'3-ről 3-0-ra esett arányszámuk : ez utóbbi városban helyőrségváltozás okozza elsősorban e feltűnő csökkenést. A tíz év előtti lélekszámhoz viszonyítva, legjobban szaporodtak a görög keletiek Szegeden és Zagrebben, mindkét városban meghaladta szaporodásuk az 50%-ot. Az unitáriusok csak néhány királyhágóntúli vármegyében laknak tömegesebben s a legtöbb helyen csökkent arányszámuk, csak ott növekedett, a hová erős bevándorlás folyik, pl. Hunyadban abszolút számban 632-ről 1525-re (0-2—0'4%), Brassó vármegyében l'i% ról 1 '4-re, Marosvásárhelyt 2-4-ről 2-6-re. Feltűnően tért vesztettek ellenben épen MarosTorda vármegyében (4-2—3'7) és Torda-Aranyosban (6-2—5-7), mindkét vármegyében abszolút számuk is megfogyott. Egy felekezet sincs, mely a szaporodás tekintetében olyan szélsőségeket mutatna, mint az izraelita felekezet. A két nyugati országrészben és a TiszaMaros szögén nemcsak viszonylagosan, de abszolúte is megfogyatkozott számuk, ezzel szemben a DunaTisza közén, a Tisza bal partján és különösen Erdélyben jelentékeny szaporodást értek el s ezekben az országrészekben, valamint a Tisza jobb partján arányszámuk is növekedett. A Duna-Tisza közén azonban szaporodásuk úgyszólván csak Budapestre és közvetlen környékére szorítkozott, ez országrész többi vármegyéiben is mindenütt abszolút fogyásukat észlelhetjük. Ha a fővárost és Pest vármegyét kihagyjuk az országrészből, a zsidók száma a többi területen volt 1900-ban 51.335, 1910-ben pedig 51.119, tehát a fogyás az Alföldre is kiterjedt. Sőt a Tisza balpartjának szomszédos, alföldi fekvésű vármegyéiben is, mint Békésben, Biharban, Hajdúban nagyon csekély volt az izraeliták szaporodása az utolsó 10 év alatt (1-2—4*3%). Általában meg lehet állapítani, hogy a zsidók csak a keleti és északkeleti vármegyékben foglaltak tért, egyebütt csak néhány városban. Ezúttal még a városokban sem volt térfoglalásuk olyan általános, daczára annak, hogy a 31 törvényhatósági jogú város összes népességében 13'9-ről 14*1 %-ra növekedett