1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

41)* E városokban a nagy férfitöbbletet a katonaság okozza, a mely aránylag nagy a kisebb városok polgári lakosságához képest. A vármegyék közül e tekintetben a legnagyobb és legkisebb arányszámokat a következőkben találjuk : Modrus-Rijeka 1.200 Csík 922 Trencsén 1.176 Udvarhely 942 Lika-Krbava 1.156 Komárom 951 Sáros 1.137 Hunyad 954 Árva 1.134 Maros-Torda 964 Zemplén 1.129 Besztercze-Naszód 969 Liptó 1.117 Szolnok-Doboka 971 Abauj-Torna 1.107 Háromszék 972 Ung 1.103 Moson 972 Szepes és Zagreb 1.088 Srijem 972 A nőtöbblet maximuma egytől-egyig azokban a vármegyékben mutatkozik, a melyekből legrégebben és legnagyobb mértékben folyik az Amerikába és részben Ausztriába irányuló kivándorlás. Ezekben a vármegyékben — kettő kivételével — még jelentékenyen növekedett is a nőtöbblet az utolsó tíz év alatt, mert az innen folyó kivándorlás főképen a férfiakat fogyasztja. A másik csoportba tartozó vármegyék kivándorlási, illetőleg bevándorlási mozgalma már egészen más jellegű. Egy részükből, mint a székely vármegyékből és Mosonból a nők kivándorlása, illetőleg elvándorlása (székely női cselédek nagy száma Budapesten !) erősebb, mint a férfiaké, másrészükbe viszont, mint például Komáromba és Hunyadba, a férfi bányamunkások bevándorlása igen nagymérvű, a mi a férfiak számát folyton növeli a nőkével szemben. Valószínű, hogy Maros-Torda és Háromszék vármegyékben a nők nagyobb kivándorlásán kívül újabb időben az erdei faipar fellendülése folytán a férfimunkások beözönlése is okozta, illetőleg növelte a férfitöbbletet. Fentebb már említettük, hogy 1900 óta különösen a társországokban változott meg feltűnően a két nem egymáshoz való aránya. 1900-ban 1.000 férfira ott még csak 998 nő jutott, 1910-ben már 1.045. A horvát-szlavonországi kivándorlásban ugyanis a nők alig vesznek részt ; az elmúlt évtized folyamán feljegyzett 148.725 kivándorló között 126.206 férfi volt s csak 22.519 nő, természetes tehát, hogy ott a kivándorlás nagy mértékben való megindulása sokkal inkább fokozza a nőtöbbletet, mint az anyaországban, a hol a kivándorlóknak majdnem egyharmada a nők közül kerül ki. Horvát-Szia vonországokban csak két városi törvényhatóság van, a hol a férfiak száma jobban szaporodott, mint a nőké : Zemun és Osijek, mindkettőben a katonai helyőrség erős szaporítása okozza e jelenséget. Az anyaországban ellenben nem kevesebb, mint 33 törvényhatóságban (10 város és 23 vármegye) a nőtöbblet fokozatos csökkenésének már két évtizede mutatkozó folyamata, most is folytatódott. Leginkább Erdélyben látjuk ezt, a hol a 17 törvényhatóság közül 9-ben mutatkozott e jelenség. A hét nemnek egymáshoz való aránya a különböző korosztályokban és korcsoportokban is igen különböző. A 18. sz. táblán (1. a 86. lapon) korévenkint és öt éves korcsoportok szerint mutatjuk be az erre vonatkozó arányszámokat. A nemek arányára a különböző korosztályokban természetesen a népmozgalmi jelenségek is befolyással vannak. így a gyermekkorban a fiúk születési többlete, később a két nem különböző halandósági viszonyai állapítják meg, illetőleg módosítják a nemek arányát. Legnagyobb befolyással azonban itt is a vándorlások birnak, a melyek különösen a munkabíró korosztályok nemi arányát sokszor alaposan felforgatják. Az 1910. évi arányszámokat tekintve, azt látjuk, hogy az első három évötödben még a fiúk vannak többségben, azontúl a nők többlete egészen a 44 évvel végződő évötödig állandó, majd a következő évötödökben váltakozva helyet ad a férfitöbbletnek is. 70 éven túl már ismét állandó a nőtöbblet, a mely a magasabb korcsoportok felé még erősebben növekszik. Az egyes korévek arányszámait szándékosan nem veszszük itt figyelembe, mert azokra a nőknek a férfiakénál sokkal rosszabb korbevallása igen nagy befolyással van, sőt a helytelen korbevallás még az évötödök összefoglalt arányszámainál is érezteti némileg a hatását. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a 0-val végződő koréveket magukba nem foglaló évötödöknél (45—49, 55—59, 65—69) nőtöbblet helyett férfitöbblet mutatkozik. Legnagyobb a nőtöbblet a 20—24 éveseknél (1.084), a férfitöbblet viszont legnagyobb az 55—59 évesek csoportjában, i£t a nők arányszáma a férfiakhoz képest csak 958. Általában a legproduktivabb korcsoportokban legnagyobb a nőtöbblet, mert ezekből vándorol ki a legtöbb férfi. A 20—24 éveseknél a nők magas arányát a katonaság .is előidézi. Láttuk fentebb, hogy a magyar honos katonák közül majdnem 40.000 állomásozik a Magyarbirodalom területén kívül, míg nálunk csak 10.000 idegen honos katona van elhelyezve. Ha ezeket a katonákat, kiknek legnagyobb része éppen 20—24 éves korban van, számításba veszszük, úgy a nők arányszáma ebben a korcsoportban körülbelül 1.050-re száll le. A legmagasabb arányszám tehát ilyenformán a 30—34 évesek csoportjában fog mutatkozni (1.058), a mely korcsoportból tényleg legtöbb férfi van távol. Horvát-Szlavonországokban természetesen sokkal élesebbek a különbségek az egyes korcsoportok nemi arányai között már csak a korbevallás rosszabb volta, de még inkább az ottani sokkal erősebb férfikivándorlás miatt is. A társországokban a 20—24 évesek között 1.232-re rúg a nőtöbbletet jelző arányszám és a következő két évötödben is 1.166-ot ér el ; viszont a magasabb korosztályokban erős férfitöbblet jelentkezik s csak a 80 éven túl van ismét nőtöbblet. Érdekes összehasonlításra nyílik alkalom, ha az egyes európai államok népességének nemi arányait korcsoportonkint hasonlítjuk össze. Az alábbi összehasonlítás ötéves korcsoportok szerint adja a, megfelelő arányszámokat :