1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

41)* törvényhatóságoknak természetesen nagyobb a vesztesége, mint az ország összeségének, mert az utóbbiét a városok aktivitása mérsékli. Az összes vármegyéknek együtt 129.189 a veszteségük Ausztriával szemben. A mérleg 1900 óta úgy a vármegyei, mint a városi törvényhatóságokban romlott, mert az előbbiekben a passzivitás növekedett, az utóbbiakban pedig az aktivitás csökkent. A mint a városok közül Sopron, úgy a vármegyék közül is Sopron válik ki a legnagyobb passzivitással. E vármegyéből nem kevesebb, mint 46.547 ember tartózkodott Ausztriában, míg viszont csak 3.582 ; e megye tehát 42.965 lélekkel passzív, a mi a lakosság 17'2%-ának felel meg. 1900-ban számszerint még Vas vármegye passzivitása nagyobb volt — Sopron 33.690-re rúgó számával szemben 36.221 — azóta azonban Sopron vármegye passzivitása sokkal nagyobb mértékben romlott. Számszerint igen nagy még Nyitra és Pozsony vármegyék mérlegének passzivitása, mindkét vármegyében 24.000 körül s aránylag nagy a kis Moson vármegyéé (10.832). ötezren felül van még a veszteség a szintén nyugati határszélen fekvő Trencsén (9.449), továbbá Zala (5.084) és Varazdin (5.281) vármegyékben. E két utóbbi megyében azonban csak a mult évtized folyamán növekedett meg hirtelen. A régebbi cseh- és morvaországi letelepedések folytán erősen aktiv ezzel szemben két horvátországi vármegyének, Bjelovar-Krizevcinek és Pozegának mérlege, az előbbié 12.730-czal, az utóbbié 14.966-tal s mindkét vármegyében az aktivitás még növekedett is az újabb galicziai ruthén betelepedés révén. Az anyaországban is a Galicziából való bevándorlás billenti aktívra néhány északkeleti vármegye mérlegét, melyek közül Zemplén jár legelői 8.460-ra rúgó aktivitással, a melynél aránylag még nagyobb Szepes vármegye 6.027 főnyi aktivitása. A galicziai bevándorlás az egész Tisza jobb parti országrészbe oly erős volt az utolsó évtizedben, hogy az országrész aktivitása e tíz év alatt 15.750-ről 25.423-ra emelkedett Ausztriával szemben. Ez országrész vármegyéin kívül még csak két más anyaországi vármegye mutathat fel jelentékenyebb aktivitást, még pedig Pest (4.292) és Hunyad (3.532), az előbbi Budapest vonzása, az utóbbi a petrozsényvidéki bányászat révén. Részletes adataink vannak ezúttal az osztrákmagyar monarchiával szoros kapcsolatban levő Bosznia-Herczegovinában talált magyar honosokról is. Fentebb már közöltük, hogy a mi népszámlálásunkat valamivel megelőzőleg, 1910. évi októberben tartott boszniai népszámlálás 78.444 magyar állampolgárt talált Boszniában, kik közül 62.541 polgári egyén volt, 15.903 pedig katona. A polgári egyének legnagyobb része a két nyugati kerületben, a bihaciban és a banjalukaiban, tartózkodott, a legtávolabb eső mostari kerületben (Herczegovina) már csak mindössze 2.482 volt a magyar honosok száma. A főváros, Sarajevo 8.259 magyar honost számlált, kik között azonbàn csak 2.833 volt az anyaországi, ellenben 5.426 a társországi illetőségű. A földrajzi helyzetből és a nyelvi rokonságból folyik, hogy általában is sokkal többen vándoroltak a társországokból Boszniába, mint az anyaországból. Horvát-szlavonországi illetőségű magyar állampolgár ugyanis 47.610 volt az annektált tartományokban, magyarországi ellenben csak 14.931. A horvátországi bevándorlóknak is több mint fele (23.918) Lika-Krbavából származik, legkevésbbé a legtávolabbi Varazdin (1.098) és Bjelovar-Krizevci (1.109) vesz részt ebben a mozgalomban. Az anyaországi vármegyék közül Bács-Bodrog egymaga majdnem 30%-át (4.120 lélek) adja az anyaországi bevándorlóknak, kívüle csak Torontál az, a mely 1.000-nél több bevándorlót (1.367) szolgáltat. Feltűnő sok bevándorlóval szerepel (949) a távoli Máramaros, s míg egyéb törvényhatóságok beszármazottjai a két nem között meglehetős arányosan oszlanak meg, addig a Máramarosból származó 949 egyén között 848 volt a férfi és csak 101 a nő. A Boszniában talált máramarosi férfiak legnagyobb része csak ideiglenesen ott dolgozó erdei munkás. A városok közül a horvátországi Osijeken (758) és Zagreben (669) kívül a szintén déli fekvésű s a mellett sok szerb lakossal bíró Zombor (395) és Űjvidék (290) bocsátottak legnagyobb rajokat Boszniába. A Boszniában állomásozó 15.903 magyar honos katona közül (1. a 15. táblát a 80. lapon) 3.022 volt horvát-szlavon illetőségű, a népességi aránynál tehát valamivel több, a mi azonban abból ered, hogy a katonasághoz számított csendőrök között a nyelvismeret folytán sok a társországokból alkalmazott csendőr. A Magyarbirodalom területén kívül összesen 39.569 magyar honos katona íratott össze, ezzel szemben Magyarországon csak 9.886 nem magyar honos katona állomásozott, úgy hogy népességünk passzivitása ebben a tekintetben is 29.683 főre rúgott. Minthogy a magyar honos katonaság száma összesen 171.426, megállapíthatjuk, hogy e számnak csak 76*9 %-a, 131.857 ember, állomásozott a magyar korona területén, ellenben 23'1%-a azon kívül volt elhelyezve. 5. A népesség nemek szerint. A Magyarbirodalom lakosságából 1910-ben 10,345.333 volt a férfi és 10,541.154 a nő. Ezer férfira tehát 1.019 nő jutott. 1900-ban ez az arányszám 1.009 volt, a nőtöbblet tehát, a mely az előző népszámlálások szerint fokozatosan csökkent, a legutolsó évtizedben ismét emelkedett. Abszolút számban közel 200.000-rel haladja meg a nők száma a férfiakét, míg 1900-ban a nők többlete csak 90.000-et tett. Hogy a két nem aránya az egyes európai államokban hogyan alakul, a következő összeállítás mutatja : 1.000 férfira esett nő Az Ország 1900-ban 1910-ben arányszám Ország vagy ez év körül változása Portugália 1.093 1.107 + 14 1.083 1.099 + 16 Nagybritannia és Ir1.062 1.061 — 1 1.053 1.061 + 8