1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok

után Nagyvárad következik 111*8, s csak harmadsorban Budapest 101*2 arányszámmal. E számok alapján azonban nem lehet azt állítani, hogy ezeknek a városoknak területe hasonló arányban van beépítve, mert a népszámlálásnál minden ház — nagyságára való tekintet nélkül, — egy egységet képvisel, a számba vett házak által beépített terület ennélfogva hasonló sűrűség mellett is igen különböző lehet. Budapest arányszámát a városok közül még Marosvásárhely (95*1) és Miskolcz is (91*4) megközelíti, ellenben igen csekély a «házak sűrűsége a nagy külterület folytán Debreczenben (10'»), Kecskeméten (12*5), Sopronban (14*9), Szabadkán (15*9) és Zomborban (16*i). Érdekes, hogy ez utóbbiak közé, amelyek majdnem mind mezőgazdasági jellegű alföldi városok, a városias jellegű Sopron is odakerül. Ennek oka az, hogy Sopronnak sűrűn beépített kis belterülete mellett elég nagy, majdnem lakatlan külterülete van, amely a város egész területének sűrűségi számát leszorítja. A vármegyék között ebben a tekintetben máisokkal kisebbek a szélsőségek. Legsűrűbben vannak a házak az alföldi vármegyékben, ahol a tanyarendszer folytán a legtöbb ház esik egy-egy négyzetkilométerre, így Csanádban 15*8, Békésben 15*3, Jász-Nagykun-Szolnokban 14'8, Hajdúban, Ugocsában, Bács-Bodrogban 14*5, Pest megyében 14*3. Ezzel szemben a ritka népességű Lika-Krbava vármegyében csak 5-5, Besztercze-Naszódban 6*1, Csíkban 6*2, Liptóban 6*o lakóház jut egy négyzetkilométerre. Sajátságos, hogy a túlnyomóan sík fekvésű Moson megyében is csak 6-7 a házak sűrűsége, a mit leginkább az okoz, hogy a megyének aránylag kis területéhez számítódik a Fertőnek nagy része. Ha a lélekszámot a lakóházak számával osztjuk, megkapjuk egy-egy ház lako sságának arányszámát. Az egész országra néZve ez a szám 5*8, amely majdnem egyenlő az anyaországban (5*8) és a társországokban (5-7). A városi házak jóval lakottabbak, mint a vidékiek, az előbbieknél 12 7, az utóbbiaknál csak 5'5 polgári egyén esik egy lakóházra. Legnépesebbek a házak a fővárosban, ahol minden házra^ átlag 44*0 egyén esik, messze elmarad már Budapest mögött Pozsony 22-9, Fiume 19-3, Zagreb 16-fï, Kassa 16*5, Sopron 16*4 arányszámmal. Alföldi nagy városainkban ebben a tekintetben is majdnem falusiak a viszonyok, így Hódmezővásárhelyen csak 4*9, Verseczen 5*6, Szabadkán és Kecskeméten 6*0, Zomborban 6*1 a házak lakottsága. A vármegyék közül a szélsőségeket egyrészt Zólyom (7 *4), Moson (7*i) és Nyitra (7'0) vármegyék, másrészt Háromszék (4

,2), Udvarhely (4-3) és Fogaras (4*4) képviselik. Az ország nyugati és északnyugati részein e szerint nagyobb és népesebb, délkeleti részein kisebb és kevésbbé lakott házak vannak. 2. A lakóházak jellege és tulajdonosuk minősége. Népszámlálásunk a lakóházakat a szerint is megkülönböztette, hogy különállók-e, vagy gazdaságiépülettel összeépítettek, továbbá kimutatta a Népszámlálás. VI. különálló cselédházak számát is. Ezek az adatok az előző népszámlálásról is megvannak s így módunkban volna azokat összehasonlítani, sajnos azonban ezek az adatok sem látszanak megbízhatóknak, olyan nagy eltéréseket mutatnak egyik népszámlálásról a másikra. Általában mégis kitűnik ezekből az adatokból, hogy az ország nyugati és északi részeiben gyakrabban vannak összeépítve a lakóházak gazdasági épületekkel, míg a keleti és déli részeken különösen a Királyhágón túl a gazdasági épületek külön épülnek a lakóházaktól. A városokban a gazdasági épületekkel összeépített lakóházak aránya csak 8*8, míg a vármegyékben 24 *3. Különálló cselédlakok leginkább a Dunán túl és az Alföldön vannak (2*7—2*3%). Az alföldi mezőgazdasági városok, a városok erre vonatkozó arányszámát (1-7) a vármegyéké (1*6) fölé emelik. A lakóházaknak 96-5%-a magántulajdonban van, csupán 1'1%-uk egyházi és iskolai tulajdon, 0'9%-uk községi és vármegyei, 0'6%-uk állami és 0'9%-uk egyéb nem magántulajdonban lévő. Ezek az arányszámok 10 év alatt annyiban változtak, hogy a magántulajdonban lévő házak aránya 97*3%-ról 96-5%-ra csökkent, a jogi személyek tulajdonában lévőké pedig aránylagosan növekedett. A városokban jóval több (5-9%) a nem magántulajdonban lévő lakóház, mint a vidéken (3-3%). Sopronban ez az arány felmegy 17'3%-ra ; különösen sok itt a községi és vármegyei tulajdonban lévő lakóház (11 "2%). Horvát-Szlavonországokban nagyon csekély a nem magántulajdonban lévő lakóházak száma, csupán 1*8%, sőt ez arány Lika-Krbava és Varazdin vármegyékben 0-8-r3 sülyed. 3. A lakóházak magassága és építési anyaga. A lakóházak magasságát (az emeletek számát) másodízben dolgozta fel népszámlálásunk. Bár a házak magasságának megállapítása is teret enged a különböző felfogásnak és megvan a lehetőség arra, hogy ugyanaz a ház egyszer földszintesnek, máskor emeletesnek vétessék, két utolsó népszámlálásunknak erre vonatkozó adatai épen azért, mert nálunk a földszintes ház típusa majdnem kizárólagos, eléggé megbízhatóknak látszanak. Az egész Magyarbirodalomban az utolsó 10 évben következőkép változott a házak magassága : Év A lakóházak összes száma Ebből Év A lakóházak összes száma földszintes (földalatti) >> te a) -w •v M a • 2 •C3 .d négy óstöbb Év A lakóházak összes száma földszintes (földalatti) emeletes ( szám szerint 190

0 X «/o-ban 19.0 { tf!

1 szerinl l °/o-ban Szaporodj szám szerint 1900—1910\ %-ban 3,227.190 3,559.110 331.950 10'3 3,170.750 98-a 3,481.881 97'» 314.131. 9-6 48.040 1-6 03.583 1, 15.543 32'Ü 5.108 2.503 0*s| O-i 0.344 3.434 0-8 O-i 1.17(1, 931 22'8| 37 "a 729 o-<> 898 O-o 169 23'4j összes lakóházainknak e szerint még majdnem 98%-a földszintes és bár az emeletes házak száma V. il ÛO