1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

228 + megye : Moson és Szabolcs mutatja, előbbi 12-8, utóbbi 11-9 háztulajdonossal 100 lélekre. A legtöbb város természetszerűleg igen alacsony arányszámmal szerepel ebben a rovatban. A városok között is feltűnik azonban Pozsony 3*9 és Budapest 3*7 %-os arányával, a mi következménye a bérkaszárnyarendszerű építkezésnek. A mezőgazdasági jellegű városokban, a hol a legtöbb családnak megvan a maga külön hajléka, ezek az arányszámok is sokkal kedvezőbbek, bár a vármegyék átlagát sehol sem érik el. A legkedvezőbb arányt felmutató Versecz és Hódmezővásárhely arányszámai csak 14 és 15 % között mozognak. A mi az egyes foglalkozási csoportokhoz tartozók házbirtokviszonyait illeti, az őstermelők között szintén Erdélyben van a legtöbb háztulajdonos, legkevesebb pedig a Dunán túl és a Duna-Tisza közén. Itt már a városok és vidék között nincs olyan nagy különbség, mint ha az összes népesség háztulajdonát nézzük, a miből meg lehet állapítani azt, hogy a városokban első sorban a foglalkozási és építkezési viszonyok különbsége okozza a házbirtokosok kisebb arányát, habár kétségtelen, hogy a nyugdíjasok csoportja kivételével minden foglalkozás kevesebb háztulajdonost mutat fel a városokban, mint a vidéken. Az őstermelésnél a házbirtok arányszáma mindenesetre a birtokviszonyoktól is függ. Ott, a hol sok a kisbirtokos és kevés a gazdasági munkás és cseléd, nagyobb a házbirtokosok száma. Egyes vidékeken a gyermekekben való szegénység (Baranya, Hont, Krassó-Szörény) is növeli az arányszámokat. Feltűnő rossz az arányszáma Szabolcs vármegyének, a hol az őstermelő népességnek csak 12-6%-a bir házzal. Ugyanitt igen alacsony (9'8%) a földbirtokkal biró őstermelők száma is ; meg lehet tehát állapítani, hogy Szabolcs megyében legkedvezőtlenebbek a ház- és földbirtokviszonyok az összes vármegyék között. A bányászathoz tartozó népesség házbirtoka tekintetében sokkal nagyobbak a szélsőségek már az egyes országrészek adatai között is. Míg a Duna jobb partján a bányásznépesség 6*4 %-ának van háza s a Duna-Tisza közén is csak 7'6 %-ának, addig ez az arányszám a Tisza bal partján 16-8 %-ra megy fel. Általában azt lehet tapasztalni, hogy azokban a vármegyékben alacsony az arányszám, a hol főképen szénbánya-munkások vannak, míg a hol a bányászok zömét só- vagy aranybányászattal foglalkozók teszik, ott a házbirtokosok arányszáma sokkal kedvezőbb, így pl. Alsó-Fehér vármegyében a bányásznépesség 23 7 %-a, Szatmárban 18*4 %-a, Torda-Aranyosban 16-8 %, Máramarosban 15'8 %, Szolnok-Dobokában 15'5 %-a bir házzal. Ellenben Pest megyében 6'i, Komáromban 6-o, Sopronban 6*7, Nyitrában csak 4*2 %. Még alacsonyabbra száll le az arányszám a két dunántúli bányásznépességű városban, Pécsett és Sopronban, az előbbiben ugyanis a bányászlakosságnak csak 3-8 %-a, az utóbbiban meg épen csak 0*3 %-a bir saját házzal vagy házrészszel ; úgy látszik, itt legnagyobbrészt a vállalat ád természetbeni lakást a bányászoknak. Az ipar, kereskedelem és közlekedéshez tartozó népesség házbirtoka tekintetében mind a három csoportnál a Duna-Tisza köze mutatja a legalacsonyabb, tehát a legkedvezőtlenebb arányszámokat. Igaz, hogy e csoportoknál az egyes vármegyék között nincsenek olyan nagy szélsőségek, mint a bányászatnál, de annál nagyobb különbségek vannak a vármegyék és törvényhatósági jogú városok arányszámai között, a melyek a közlekedésnél mérséklődnek leginkább. Általában véve az ország keleti és déli részein legtöbb a házbirtokos az ipar-forgalomhoz tartozó népesség körében. Az iparos népességnél Bács-Bodrog (15-0 %), Temes (16*i), Torda-Aranyos (14'ő), Háromszék (14-4) járnak legelői ebben a tekintetben. Legalacsonyabb számot pedig a vármegyék közül Ung mutatja, 8'7 %-al, melyet Pest megye arányszáma is (8-9 %) csak kevéssé múl felül. A városok közül Budapesten és Pozsonyban látjuk a legkedvezőtlenebb arányszámot, a hol az iparos népességnek csak 2*4 %-a bir saját házzal. A földmíves jellegű városokban a házbirtokosok aránya az iparos népességnél is jóval magasabb, de az országos átlagot csak Hódmezővásárhelyen (10'3 %) és Verseczen (10'4) haladja meg. A kereskedelemhez tartozó népesség házbirtoka tekintetében a Tisza-Maros szöge áll első helyen, az utolsó, mint már említettük, a Duna-Tisza köze. Ez utóbbi országrész alacsony arányszámát azonban kizárólag a főváros idézi elő, a mely nemcsak ebben, de a többi foglalkozási csoportban is erősen leszorítja az arányszámokat. A vármegyék közül általában véve az északkeleti felvidéken látjuk a legkevesebb házbirtokost a kereskedőnépesség között, a mi azonban csak látszólagos, mert jórészt onnan ered, hogy a kereskedelmet ezen a vidéken túlnyomólag kezében tartó zsidóság nagy gyermekbősége folytán az összes népességhez viszonyított arányszámok alacsonyabbaknak tűnnek fel, mintha a házbirtokosokat csak a kereső népességhez viszonyítanók. A közlekedéssel foglalkozó népesség házbirtokára vonatkozó arányszámokat tekintve a különbségek már jóval enyhébbek az országrészek között, de a törvényhatóságoknál még nagyobb szélsőségeket látunk. így pl. Lika-Krbava vármegyében a közlekedéshez tartozó népesség (főkép hajósok) 17-6 %-a házbirtokos, míg Zagreb és Turócz vármegyékben csak 6-6 %-a. A városok között még nagyobbak a különbségek ; Pozsony 3'2 és Budapest 3'8 %-os arányával szemben Baján 15-i %-ra megy fel a közlekedési népesség között a házbirtokosok aránya. A közszolgálathoz tartozó népesség házbirtokviszonyai nagyon hasonlók a közlekedéshez tartozó népesség viszonyaihoz. Ennél a foglalkozási csoportnál is, az ország keleti és déli részeiben (Horvát-Szlavonországok kivételével) látszanak legkedvezőbbeknek a viszonyok, a mit azzal lehet magyarázni, hogy a keleti részekben egyszerűbbek és kezdetlegesebbek lévén az állapotok, az árak is alacsonyabbak s így a közalkalmazottaknak inkább van módjuk arra, hogy saját házat szerezzenek, a mit talán e tekintetben kisebb igényük is elősegít.