1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

221 + ezek nagyobb vagyoni befektetés nélkül saját szakértelmük és munkájuk révén könnyen juthatnak háztulajdonhoz s különbé u is jó részük — a falusiak — inkább csak alkalmi iparosok, egyébként pedig földmivesek. Érdekes, hogy második helyen az »egyéb« iparágak következnek 14*3 %-kal, ebbe a csoportba vannak sorozva túlnyomórészt a gyáripar munkásai, annál fontosabb tehát szocziális szempontból, hogy ebben a csoportban a többihez képest aránylag nagy a saját házzal biró munkások száma. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a gyáripari munkásoknak inkább van módjuk házszerzésre, mint a kisipar munkásainak, hanem ezt a jelenséget a mi sajátos viszonyaink magyarázzák. A mi gyári munkásainknak nagy része ugyanis közvetlenül a mezőgazdasági napszámos és törpebirtokos osztályból rekrutálódik, a kik — mint láttuk — elég nagy arányban birnak háztulajdonnal, ezek tehát nem az ipari munkával szerezték, hanem már magukkal hozták más foglalkozásukból háztulajdonukat. Az iparossegédek közül legkedvezőtlenebb helyzetben vannak házbirtok tekintetében a borbélyok, kiknek csak l'l %-a, és a czipészek és csizmadiák, kiknek 1*7 %-a bir házzal. Érdekes még, hogy a közlekedés három főágazata közül (vasút, posta és »egyéb« közlekedés) úgy a tisztviselőknél, mint a segédszemélyzetnél az »egyéb« közlekedéshez tartozók közt (túlnyomólag közúti személyzet, bérkocsisok, fuvarosok) találjuk a legtöbb háztulajdonost. Kisebb arányban vannak házbirtokosok a posta- és távirda tisztviselői és egyéb segé4személyzete körében, legkevesebben pedig a vasúti tisztviselők és munkások között, kik többnyire természetben kaptak lakást. Jellemző azonban, hogy a közlekedés mindhárom kategóriájánál a munkások nagyobb százalékban házbirtokosok, mint a tisztviselők. Hasonló a helyzet az értelmiségnél is, a hol a szolgaszemélyzet 27*4 %-ának van háza vagy házrésze, míg a tulajdonképeni értelmiségnek csak 198 %-a háztulajdonos. A szolgaszemélyzet tehát ebben a tekintetben határozottan kedvezőbb helyzetben van még az értelmiségi csoportban is, mint a tisztviselők ; ez azonban annak a körülménynek is tudható be, hogy az értelmiségnél alkalmazott szolgák és altisztek jórésze a falusi kisbirtokos osztályból kerül ki és hivatalszolgai foglalkozását kisbirtoka (és ezzel többnyire összefüggő házbirtoka) mellett mintegy mellékfoglalkozáskép gyakorolja. A mi a kereső férfinépesség földbirtokviszonyait illeti, természetes, hogy a foglalkozási főcsoportok közül az őstermeléshez tartozók birnak legnagyobb arányban (43*3 %) földbirtokkal. Messze elmarad e mögött a nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. arányszáma (17-2), azután az értelmiségi csoporté (15'7). Az ipar-forgalom egyes csoportjai csak azután következnek meglehetősen közel álló arányszámokkal. Legkisebb arányban birnak földtulajdonnal az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb foglalkozások (2'9%). Az őstermelésnél természetesen igen nagy különbség van az egyes kategóriák között, mert hiszen ' a gazdasági tisztviselőknél (9-3), a gazdasági cselédeknél (5-5) és a kertészeti munkásoknál (7*9) azoknak az aránya, a kiknek földtulajdonuk van, még a 10 %-ot sem éri el, ellenben a birtokos kategóriákban ez az arányszám mindenütt meghaladja az 50 %-ot. Első pillantásra különösnek tetszhetik, hogy a birtokosok között olyanok is vannak kimutatva, akiknek földbirtokuk nincsen. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy a 107. táblán a birtokosokkal a kis számú kisbérlőkön kivül a segítő családtagok is össze vannak foglalva és ez a körülmény szállítja le a földbirtokkal birók arányszámát körülbelül abban a mértékben, a milyen arányban az illető birtokos kategóriában férfi segítőcsaládtagok vannak. Fontos még e foglalkozási csoportban annak a megállapítása, hogy a mezőgazdasági munkások 12-9 %-ának van földbirtoka. A mi az ipar-forgalom egyes csoportjait és foglalkozási viszony szerint részletezett alcsoportjait illeti, itt is hasonló a helyzet, mint a házbirtoknál. Az önállók leginkább birnak földtulajdonnal, sőt az önálló bányászoknál ez az arányszám olyan magas (55*0 %), hogy vetekedik némely birtokos kategória arányszámával, a tisztviselők és az egyéb segédszemélyzet arányszámai pedig messze elmaradnak az önállóké mögött. De épen úgy, mint a házbirtoknál láttuk, az iparban és a közlekedésben a munkások, a bányászatban és a kereskedelemben pedig a tisztviselők földbirtokviszonyai a kedvezőbbek. Az egyes iparágak közül, lia az önállók arányszámait tekintjük, ismét a molnárok állnak első helyen, kiknek nem kevesebb mint 50-8 %-a bir földtulajdonnal, mig a nyomdatulajdonosoknak csak 6-3 %-a. Az ipari munkásoknál is szoros összefüggés van a ház- és földbirtok között, a mennyiben ugyanazok az iparágak mutatják a földbirtoknál is a maximumot és a minimumot, a melyeket a házbirtoknál is felemlítettünk. A szélsőségek itt is meglehetős nagyok, a kőmivessegédek 12'4 %-ának van saját földbirtoka, ellenben a borbélyoknál ez az arányszám csak 0'7 %. A közlekedés három főcsoportjánál a földbirtokviszonyok tekintetében is hasonló sorrendet látunk, mint a házbirtokviszonyoknál, de ebben a tekintetben már nem olyan kifejezett az »egyéb« közlekedési csoport előnye. A közszolgálatnál a tulajdonképeni értelmiségnek és a szolgaszemélyzetnek arányszámai majdnem egyformák (15-7, illetőleg* 15'6 %). Földbirtokviszonyok tekintetében tehát a szolga és altiszti személyzet nincs kedvezőbb helyzetben, mint a tulajdonképeni értelmiség, annál kevésbbé, mert — a mint látni fogjuk — a földbirtokkal biró tisztviselők a magasabb birtokkategóriákban aránytalanul nagyobb számokkal vannak képviselve. A mi a földbérletet illeti, az összes kereső férfiak 3*3 %-ának van földbérlete. Legnagyobb arányszám természetesen az őstermelésre esik (4*5 %), a legkisebb a véderőre (0'2), a házi cselédekre (0"4), az »egyéb« 'alatt összefoglalt kisebb foglalkozásokra.