1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

218 + csénben 25-8, 53'6, 77*9, Sárosban 25*6, 67*5, 82'5, Szepesben 17'7, 45*4, 79*4. Az anyaországnak nincs egyetlen törvényhatósága sem, a melynek tanítószemélyzetében a magyarság aránya 1890 óta csökkent volna. Az utolsó évtizedben azonban mutatkozik hanyatlás Szeben vármegyében 12'0%-ról 9'i-re, azonkívül Fiumében is, a hol 13'7-ről 9'3-re fogyott a magyar tanítók arányszáma. A 105. tábla a horvátszlavonországi tanítószemélyzet anyanyelvi megoszlásáról is közöl adatokat. Ezek szerint volt a tanítószemélyzet közül %-ban : 1900-ban 1910-ben magyar I-» 6's német 8-i 1'« tót Ou O s román — O'i ruthén 0\j O'i horvát 70'a 66*9 szerb 24-o 24'o egyéb o-s 0-« összesen lOO'o lOO'o A horvát anyanyelvű tanítók arányszáma e szerint nem sokkal haladja meg a horvátok népességi arányát és 1900 óta meglehetős erős csökkenést is mutat, a mit főkép a magyar tanítók nagy megszaporodásának lehet tulajdonítani. Ebben az évtizedben létesült ugyanis a Julián-egyesület, a mely a kulturális tekintetben nagyon elhanyagolt horvátországi magyarság iskolákkal való ellátását tűzte ki czélul. E mellett az államvasút is több iskolát állított az ottani magyar alkalmazottak gyermekeinek anyanyelvükön való oktatása czéljából. Eszéken, a hol ilyen központ van, a magyar tanítók arányszáma 6'7%-ról 23'2-re ugrott fel 10 év alatt. BjelovarKrizevci vármegyében, a hol pedig 1900-ban egyáltalán nem volt magyar tanító, 1910-ben már 5*1% volt a magyar tanítók száma. Ugyancsak nagy javulás mutatkozik Pozegában 1'4%-ról 7'8-re és Srijemben 2'0%-ról lT6-re. Az elemi iskolai tanítószemélyzet magyarul tudására vonatkozó adatok természetesen még kedvezőbbek, mint a lelkészekéi, mert hiszen a tanítók törvény szerint vannak kötelezve a magyar nyelv tanítására még a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban is. Ennek ellenére még mindig akadnak tanítók, a kik nem tudják az állam nyelvét. Igaz, hogy ezek száma ma már csak 171, az összesnek csupán 0'5%-a. Legtöbb magyarországi törvényhatóságban egyáltalán nincs is magyarul nem tudó tanító ; leginkább még a Királyhágón túl találhatók, itt is különösen Fogaras és Szeben vármegyékben ; az előbbiben a tanítóknak 95'8, az utóbbiban 96'2%-a beszél magyarul. 1890 óta ebben a tekintetben igen nagy javulás mutatkozik kivétel nélkül minden törvényhatóságban, különösen épen ebben a két utóbb említett vármegyében. Fogarasban ugyanis 20 év előtt még 64'6, Szebenben pedig csupán 42'3%-a a tanítóknak tudott magyarul. Hasonló nagy arányú javulás mutatkozik még Krassó-Szörényben, a hol 53'5-ről 99'2-re és Nagy-Küküllőben, a hol 66'i-ről 99'5-re növekedett a magyarul tudó tanítók aránya 1890 óta. Még Fiúméban is, a mely pedig távol fekszik a magyar nyelvterülettől, a tanítószemélyzetnek immár 51'2%-a beszéli az állam nyelvét. Legutolsó népszámlálásunk adatokat gyűjtött és állított össze arról is, hogy a magyar anyanyelvűek közül hányan beszélnek csak anyanyelvükön és hányan tudnak más nyelveket is. Ez valamennyi foglalkozási csoportról és így az értelmiségi osztályokról is közölve van a népszámlálási IV. kötet megfelelő helyein. Nem akarunk ezekre az egészen új adatokra részletesen kiterjeszkedni, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a falusi értelmiség milyen nagy mértékben bir a magyaron kívül más nyelveket, a miből kitűnik annak a vádnak alaptalansága, hogy a falusi népesség vezetésére hivatott értelmiség nagy része nem érti a lakosság nyélvét. Ezt a statisztikai adatok határozottan megczáfolják. Néhány példa elegendő ennek a bizonyítására. A 7327 községi jegyző és segéd jegyző közül, a kik magukat magyar anyanyelvűeknek vallották, csupán 2276 volt olyan, a ki csak magyarul beszélt, ellenben 5051 más nyelven is tudott. A csak magyarul tudóknak túlnyomó nagy többsége pedig, a mint az a IV. kötet 724. és következő lapjain látható, a tiszta magyar vármegyékre esett, ellenben az erősen nemzetiségi többségű vármegyékben alig akad néhány csakis magyarul tudó jegyző, pl. a Duna balpartján 1027 magyar jegyző és segédjegyző között csak 129 van, a ki csupán magyarul beszél, ezek közül is 97 a három magyar többségű vármegyére esik ; vagy a TiszaMaros szögén 745 magyar jegyző közül csak 48 nem beszél más nyelven, mint magyarul, de ezek közül is 20 a magyar Csanádban volt alkalmazva. Ärva, Liptó, Trencsén, Zólyom, Szepes, Besztercze-Naszód, Fogaras és Szeben vármegyékben egyetlen egy sem akad a magyar jegyzők közül, a ki más nyelven ne beszélne. Hasonló a helyzet a lelkészeknél. 8133 magyar lelkész közül 2846 tud csakis magyarul, ellenben 5287 más nyelven is beszél, tehát hívei nyelvén. A csak magyarul tudó lelkészek természetesen majdnem kizárólag tiszta magyar vidékeken vannak. De egészen természetesnek is látszik, hogy pl. a tiszta magyar Udvarhely vármegyében 144 magyar lelkész közül 109 nem beszél máskép, mint magyarul, ellenben a csak harmadrészben magyar Ung vármegyében 139 magyar lelkész közül csak 26 van olyan, a ki csupán anyanyelvén tud. Az elemi iskolai tanítóknál már nagyobb a csak magyarul tudók aránya, a mennyiben 26.649 magyar tanító közül 10.756 nem tud máskép, mint magyarul és 15.893 beszél más nyelvet is. Lényegesen megváltozik ez a kép, ha ezt a megoszlást országrészenkint vagy épen törvényhatóságonkint vizsgáljuk így pl. Árva, Liptó, Trencsén, Turócz, Zólyom, Sáros és Szepes vármegyék 1283 főnyi magyar tanítószemélyzetéből csak 43 volt olyan (3*4%), a ki csak magyarul tudott.