1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

214 + A mi a falusi értelmiséget illeti (jegyzők, papok, tanítók), erre vonatkozólag a kép teljessége érdekében nemcsak a magyarság, hanem a többi nemzetiségek számait is közöljük, még pedig az abszolút számokat is, hogy azok alakulása is megfigyelhető legyen. Öt szes szám °/«-ban Anyanyelv 1890 1900 1910 1890 1900 1910 Községi és körjegyzők és segéd jegyzők. Magyar 5.230 6.568 7.327 78-T 85-7 87-1 Német 407 302 312 6i 3-8 3-7 Tót 182 97 72 2*7 1-3 0-8 Román 650 559 561 9-8 7'a 6-7 Ruthén 6 6 2 O-i O'i 0-1 Horvát 14 8 4 0-2 O-i O-o Szerb 138 118 130 2-1 1'6 1-« Egyéb 21 3 4 0's O-o O-o Összesen 6.648 7.661 8.412 lOO-o lOO-o 100' o Lelkészek és segédlelkészek. Magyar 6.859 7.385 8.133 53-4 58-0 60-7 Német 1.094 907 768 8's 7-1 5-7 Tót 724 529 474 5« 4's 3-8 Román 3.452 3.334 3.497 26-e 26-9 26-1 Ruthén 242 155 98 1-8 1-9 0-7 Horvát 85 67 62 0-7 0-B 0-8 Szerb 329 313 326 2-6 2*8 2-4 Egyéb 49 37 51 0-4 0'S 0-4 Összesen 12.834 12.727 13.409 100' 0 lOO-o lOO-o Elemi iskolai tanítók és tanítónők. Magyar 14.638 19.307 26.649 62-7 73-s 81-9 Német 2.809 1.729 1.269 12-0 6-6 3-8 Tót 1.615 954 477 6e 3-6 1-8 Román 3.049 3.196 3.117 13-0 12-9 9-6 Ruthén 446 221 111 1-8 0-9 0-3 Horvát 115 77 33 0-8 0-8 0-1 Szerb 563 640 747 2-4 2-4 2-3 Egyéb 147 127 144 0-6 0-8 0-4 összesen 23.382 26.251 32.547 lOO-o 100-O 100' 0 A három értelmiségi kategória anyanyelvi megoszlása meglehetősen eltérő képet mutat. A községi jegyzőknek 87*1 %-a, a tanítóknak 81 "9%-a magyar anyanyelvű, ellenben a lelkészeknek már csak 60'7 %-a s míg a jegyzőknél és tanítóknál az egyes nem magyar nemzetiségek arányszámai egészen eltörpülnek (még a románok is csak 9'6 %-ot érnek el a tanítók között), addig a lelkészek között a román anyanyelvűek aránya még a népességi arányt is nagyban felülmúlja. Feltűnő kis számban szerepelnek népességi arányukhoz képest mind a három értelmiségi csoportban a tótok és még inkább a ruthének, a minek nemcsak az a magyarázata, hogy e nemzetiségek, különösen a ruthének, alacsonyabb műveltségi színvonalon állanak, hanem az is, hogy e nemzetiségeknek s ezenkívül még a németeknek is értelmiségi osztálya érzületben nagyrészt összeforrván a magyarsággal, az utóbbi években önként és minden kényszerítés nélkül szívesen vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Elsősorban ez a körülmény, nem pedig a magyar elemnek szándékos előnyben részesítése okozta azt, hogy az utolsó évtizedekben a magyarság arányszáma ezekben az értelmiségi csoportokban ilyen feltűnően megnövekedett. Ha az anyanyelvi bevallás tekintetében bármiféle kényszerítésről lehetne szó, akkor a román és szerb értelmiségnek is hasonló arányban kellett volna megfogyatkoznia, mint a többi nemzetiségnek, ezzel szemben azt látjuk, hogy a román papoknak és tanítóknak és különösen a szerb tanítóknak száma még meg is szaporodott 1890 óta. Törvényhatóságonkint az arányszámokat már említett 104. és 105. tábla tartalmazza. A 104. táblából látjuk, hogy a jegyzőknek és segéd jegyzőknek még a felvidéken is több mint 90 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, a Tisza-Maros szögén ez az arányszám lemegy 70'3-re, a Királyhágón túl 63'0-re. Ez utóbbi országrészben két szomszédos vármegye tűnik fel, a melyben alig van magyar jegyző : Fogarasban csak 5'2, Szebenben meg épen csak 0'9%. Fogarasban a jegyzők majdnem kizárólag (93'1%) románok, Szebenben is többségükben azok (58'6%), de itt a német jegyzők is tekintélyes számmal (40*5 %-kal) vannak. Általában a szász lakosságú vármegyékben a német anyanyelvű jegyzők még nagyobb arányban szerepelnek, mint a milyen arányt foglalnak el a németek a népességben ; így Brassóban 59-5, Nagy-Küküllőben 59-4% a német jegyzők aránya. A román anyanyelvű jegyzők a már említett Fogarason és Szebenen kivül más megyékben sehol sem tesznek abszolút többséget, legtöbben vannak Alsó-Fehérben (49-o), BeszterczeNaszódban (42*8, relatív többség) és Krassó-Szörényben (31*9). 20 %-nál több még a román jegyző TordaAranyosban, Aradban, Hunyadban. Tót anyanyelvű jegyzők csak Ärva vármegyében vannak nagyobb számmal (39'6%), Liptóban már 20'4%-ra megy le arányuk. A felvidéki tót vármegyékben különösen gyorsan magyarosodott meg a jegyzői kar ; így például Árvában 20 év alatt 20 %-ról 58'3-re, Liptóban 40-ről 71'4-re, Trencsénben 48'1-ről 81'7-re, Szepesben 35'1-ről 82'0-ra növekedett a magyarság aránya a jegyzők között. Ez utóbbi vármegyében nem annyira a tót, mint inkább a német jegyzők fogytak meg, kiknek aránya 43'8-ről 15'7-re csökkent 1890 óta. A keleti és déli részeken nem volt ilyen nagymértékű a magyarság térfoglalása a jegyzők körében, sőt némely helyütt, így Alsó-Fehérben, Fogarasban, Nagy-Küküllőben és Szebenben, tehát egy összefüggő területen még visszaesést is látunk ; mind a négy vármegyében a román élem erősödött meg a jegyzői karban, nemcsak a magyarság, hanem a németség rovására is. A mi Horvát-Szlavonországokat illeti, itt a jegyzői kar úgyszólván kizárólag csak horvátokból vagy szerbekből áll ; érdekes azonban, hogy a szerbek népességi arányukhoz képest jóval erősebben vannak képviselve a jegyzők között, mint a horvátok, a mit azzal lehet magyarázni, hogy a nagy népességű és vagyonos szlavóniai községekben, a hol többnyire a szerbek vannak többségben, sokkal számosabb a