1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

vetkezik 84-9 % magyar honos munkással, majd a téglagyártás 86*5 %-kal. Leginkább hazai munkásokkal dolgoznak ellenben a czipész- és csizmadiaipar (97'X %), vasgyártás (97*5), selyemipar (98 o) és különösen a vasúti műhelyek (98-6). E két utóbbi iparág vállalatai majdnem teljesen az állam kezében vannak, a mi megmagyarázza a magyar honos munkások arányát, annál feltűnőbb, hogy a dohánygyártásnál alkalmazott munkások között még mindig 4i %• idegen honos dolgozik (főkép Fiúméban), pedig a dohánygyárak is kizárólag állami vállalatok. A mi a gyári munkások között a magyar anyanyelvűek arányát illeti, az — mint látjuk — egyáltalán nem függ össze a magyar állampolgárok arányával, minthogy az egyes iparcsoportok munkásainak anyanyelvi viszonyait elsősorban az illető gyárak földrajzi elhelyezkedése dönti el. Általában véve azt látjuk, hogy a nagyipari munkásságban a magyarság aránya magasabb, mint az összes népességben, a mi annál meglepőbb, mert mint előbb megállapítottuk, nagyipari vállalatainknak nagyobb része nem magyar vidékekre esik. Ezt azonban ellensúlyozza a főváros és környékének nagyszámú gyári munkássága, másrészt az, hogy a nagyipari munkásság még nemzetiségi vidékeken is többnyire nagyobb arányban magyar anyanyelvű, mint az illető vidék népessége. Erre vonatkozólag a népszámlálási mű második kötete, a hol az adatok törvényhatóságonkint közölve vannak, különösen az ország keleti felében meglepő példákat szolgáltat. Minthogy a gyári munkások anyanyelve és magyarul tudása tekintetében Horvát-Szlavonországok adatai igen elütnek a magyarországi adatoktól, s különben is a szóbanforgó adatok inkább csak az anyaországra vonatkozólag birnak érdekességgel és fontossággal, azért ezeket az anyaországról külön is adjuk és az alábbiakban csak az anyaország ide vonatkozó adatait ismertetjük. Magyar Magyarul Ipari főcsoport anyanyelvű tudó Ipari főcsoport az összes segé dszemélyzetből 1900 1910 1900 1910 I. Vas- és fémipar 44-7 59'a 60-a 77-0 II. Gépgyártás és közlekedési eszközök gyártása 68-7 77-4 85-6 92-s III. Kő-, föld-, agyag- stb. ipar... 36-7 50-a 56 "a 71-9 IV. Fa- és csontipar 33-6 47-1 45-6 64'a V. Bőr-, sörte-, szőr- stb. ipar... 45'o 61-7 59-7 78-6 VI. Fonó- és szövőipar 33-1 46-s 48*5 67-1 VII. Ruházati ipar 70 76-a 86-s 92-9 VIII. Papirosipar 40-e 39-0 57-3 57-4 IX. Élelmezési és élvezeti czikkek gyártása 49-0 59-7 66-0 78-e X. Vegyészeti ipar 51-1 58-s 66-s 77'8

1 XI. Építőipar.«. 57-1 61-7 72-6 83-3 XII. Sokszorosító- és műipar 80-» 85'a 94-4 96-8 XIII. Szállodás-, vendéglős- stb ipar 71-8 76-6 89-0 90-8 Ipar összesen 5060-a 66' i 78' a Az egyes iparcsoportok között igen nagy különbségek vannak a gyári munkások' magyarsága tekintetében. Míg a sokszorosító- és műipar munkásainak 85*2 %-a, a gépgyártásnak 77'4 %-a magyar anyanyelvű, addig a papirosiparban a magyar munkások arányszáma csak 39*o %-ot ér el, ezenkívül az abszolút többség alatt marad a fa- és csontiparban és a fonó- és szövőiparban is. Az egyes iparágakban még nagyobb kilengéseket találunk nem ugyan a maximum, mint inkább a minimum irányában. Míg a nyomdaiparban és a vasúti műhelyekben a munkások 85*4 %-a magyar, a szabóiparban 84*2, a vaggongyártásnál 82'i, az asztalosiparban 82*1 és az elektrotechnikai czikkek gyártásánál 80*2 %, addig a gyapjúiparban a magyar munkások arányszáma leszáll 17'7 %-ra. Hasonló alacsony arány (19'0) még csak a papirosanyaggyártásnál található. De igen kevés (30*9 %) a magyar munkás az üveggyártásnál is, azután a fűrészárúgyártásnál (41'3), a len-, kender- stb. iparban (43'5) és a vasedénygyártásnál (44-5). Az utolsó 10 év alatt a magyarság számaránya tekintetében igen örvendetes fejlődés mutatkozik. Míg a magyarság arányszáma az összes népességben 51-5 %-ról 54-5 %-ra emelkedett, addig a nagyipari munkások között a magyar anyanyelvűek százaléka 50'6-ről 60'9-re, vagyis több mint 10-zel nőtt. Itt is bebizonyosodik tehát az a tétel, hogy Magyarországon a magyar anyanyelvűeknek térfoglalása és a magyar nyelv terjedése nem erőszakos magyarosításnak a következménye, hanem a népesség elhelyezkedésében, a belső vándorlások irányában, a gazdasági élet követelményeiben és sok egyéb körülményben rejlő ellenállhatatlan belső erőknek, a melyek mind a centrumban elhelyezkedő magyarság javára szolgálnak, a nélkül, hogy a nagyobb tömegekben együtt lakó nemzetiségek nyelvterületeit lényegesen megbolygatnák. Látjuk, hogy az egyetlen papirosipar kivételével, a hol a magyar munkások százaléka némileg visszaesett, valamennyi iparcsoportban igen erősen növekedett a magyar anyanyelvű munkások százaléka. Ezek között is legnagyobb fejlődést mutatja a bőr-, sörte- stb. ipar, a hol az arányszám nem kevesebb, mint 16*7-del ment feljebb, azután a vas- és fémipar, a hol az emelkedés 14'5, továbbá a kő-, föld- stb. ipar és a fa- és csontipar, a hol egyaránt 13'5 volt a javulás. Az utóbbi iparcsoportban bizonyára a Székelyföldön alakult fűrészárúgyárak idézték elő a feltűnő javulást. Egyes iparágaknál még nagyobb változás mutatkozik ; pl. a selyemiparban 43-3 %-ról 62'4 %-ra ugrott a magyarság arányszáma. Annál feltűnőbb, hogy a felsorolt iparágak közül kettőben : a papirosanyaggyártásnál és a vasedénygyártásnál ellenkező irányzat jelentkezik. Az előbbiben a magyar munkások arányszáma 1900-ban volt 22*1, 1910-ben csak 19'Oj az utóbbinál pedig az arányszám még jobban esett : 52-3 %-ról 44-5 %-ra. A magyar nyelv ismeretére vonatkozó adatok nemcsak statisztikai szempontból érdekesek, hanem