1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

114* segítő családtagjaié, holott a fenti adatok szerint az utóbbi csoport létszáma körülbelül kétszer olyan nagy, mint a gazdasági cselédeké és munkásoké. Adataink mindenesetre bizonyos javulást mutatnak abban a tekintetben, hogy a földmíveléssel foglalkozó népességnek most valamivel kisebb aránya birtoktalan, mint 10 év előtt. A birtoktalanok aránya ugyanis 33'3%-ról 32*9%-ra esett. Még nagyobbnak tűnik fel a javulás, ha nemcsak a keresőket, hanem az eltartottakat is számításba veszszük, ha tehát azt nézzük, hogy külön a birtokosok és birtoktalanok családjai hány személyből állnak. Az adatok a következők : Földmíveléshez tartozó kereső és eltartott népesség abszolút számban %-okban 1900 1910 1900 1910 Birtokos, bérlő és segítő családtagja 8,522.025 8,934.093 65'a 67*6 Gazdasági tisztviselő 32.737 29.576 O's 0-2 Gazdasági cseléd, munkás, napszámos 4,423.723 4,268.617 34-i 32"s Összesen 12,978.485 13,232.286 100' o 100-o így a kép annyiban tisztább, hogy a segítő családtagoknak a keresők vagy eltartottak közé való számítása nem változtat az adatokon. Látjuk tehát, hogy a földmíves lakosságból a birtoktalanok terhére most aránylag kevesebben élnek, mint a birtokosok terhére, sőt a birtoktalanok és eltartottjaik még számbelileg is megfogytak. Ez a folyamat természetesnek látszik, ha meggondoljuk, hogy a birtokok a családok szaporodásával mindinkább aprózod nak, tehát mindig több lesz a földbirtokkal bírók száma, a birtoktalan elem szaporulata és fölöslege pedig vagy áttér ipari foglalkozásokra, vagy külföldön keres munkát. A javulás tehát csak látszólagos, mert a birtokosok számának növekedésével nem jár együtt a birtokmegoszlás gyökeres megváltozása, sőt inkább a törpebirtokok szaporodása folytán a birtokmegoszlás még rosszabbodik is. A birtokmegoszlás kérdése már túlmegy a népszámlálás keretein, mert ezt csak egy külön gazdasági üzemi statisztika tudná megvilágítani, ilyen statisztika pedig nálunk — sajnos — 1895. óta nem készült. A népszámlálás csak azt tudja megmondani, hogy a birtokosok közül, akiket a népszámlálás akár a lakóhelyükön, akár másutt talált, hánynak van bizonyos terjedelmű birtoka akár az országban, akár azon kívül. A népszámlálásnál ennélfogva kimarad nak mindazok a birtokok, amelyeknek tulajdonosai a felvétel idején nincsenek az országban, azonkívül kimaradnak a jogi személyek birtokai. Rontja még a képet az is, hogy a bárhol létező birtokok mind abban a törvényhatóságban szerepelnek, a melyben tulajdonosuk összeiratott. Minthogy azonban a birtokosoknak — egyes nagyobb városok kivételével — mégis csak túlnyomó többsége lakóhelyén iratik össze s e melletta birtokok túlnyomó többsége magánszemélyek birtokában van, a népszámlálás által adott kép — különösen az egyes törvényhatóságok adatainak összehasonlítása révén — nagyjából rávilágít a birtokmegoszlás viszonyaira. A 60. sz. tábla (1. a 206. lapon) törvényhatóságonkint közli az idevonatkozó adatokat, a mennyiben a földmíveléssel foglalkozó önálló kereső népességet, tehát a birtokosokat és bérlőket részletezi a birtok, illetőleg bérlet terjedelme szerint. A birtokmegoszlás vizsgálatához tulajdonképen logikusabb és czélszerűbb lenne csak a birtokosokat részletezni a birtok terjedelme szerint, de minthogy a bérlők a birtokosokhoz képest — mint alább látni fogjuk — csak igen csekély számot tesznek, a birtokmegoszlás arányszámait igen kis mértékben befolyásolják. Másrészt azonban nem érdektelen a bérlők számának a birtokosok számával való szembeállítása sem, annál is inkább, mert tapasztalás szerint a bérleti rendszer a jogi személyek birtokainál jobban el van terjedve s így a bérlők figyellembevétele a jogi személyek birtokainak is a vizsgálatba legalább részben való bevonását jelenti s különben is a bérleti rendszernek vidékenkint különböző elterjedésére is tanulságos adatokat nyújt. Itt közöljük az említett táblából az egyes országrészek adatait, a bérlők arányszámait egyelőre összefoglalva : Közjogi alkatrész, országrész Duna jobb partja... Duna bal partja ... Duna-Tisza köze ... Tisza jobb partja Tisza bal partja ... Tisza-Maros szöge Királyhágóntúl Magyarország.. H.-Szlavonorsz... Magyarbirodalom.. A földmíveléssel foglalkozó önálló, rkereső népességből °/

0-ban 0-os 0-ci 0-21 O-ii 0-xi 0*05 0 * 04 0-C2 0-cs 0 kü?épbirtokos kisbirtokos kisbirtokos és kisbirtokosnapszámos kat. holddal 0* 0* V o0o0-2C 0-id0 '38 1"; W: at> u 6018' 'g» 20' 27-as 19-00 25-)C33'7Í 6" is 35'w 38-86 29-00 32-10 27-5» 28'« 32-87 34-SÍ 25-« 130 27-Í 34'is 38 3"6E. 3*45 t'Bl'2T Ö"66 l'as 3'6S 2*86 "OS isO 1-25 0-18 A Tisza jobb partja kivételével minden országrészben legtöbb az önálló földmívesek között az 1—5 holdas törpebirtokos s ugyancsak a Tisza jobb partja kivételével mindenütt ugyanaz az arányszámok nagyság-sorrendje is. Az 5—10 holdas kategóriáig növekednek a százalékok, onnan kezdve fogynak. Ügy a nagybirtokosok, mint a középbirtokosok aránya tekintetében a Duna—Tisza köze vezet, ugyancsak itt legnagyobbak a kisbirtokosok magasabb kategóriáinak (50—100 és 20—50 holdas) arányszámai is. A nagybirtokosok és részben a középbirtokosok arányszámait is azonban Budapest rúgtatja fel, mert itt a népszámlálás idején aránytalanul sok nagy- és középbirtokos tartózkodott, a kik természetesen a fővárosban írattak össze, holott birtokuk vidéken van. Ha Budapestet kihagyjuk az országrészből, a nagybirto-