1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

Ill* Az oldalt megnevezett őstermelési alcsoporthoz tartozók összes száma Őstermelési alcsoport Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom 1900 1910 1900 1910 1900 1910 B) Erdészet és vadászat, szénégetés. • 6. Erdészet és vadászat 113.819 145.854 8.027 9.623 121.846 155.477 0. Szénégetés 9.746 3.578 807 942 10.553 4.520 B) összesen 123.565 149.432 8.834 10.565 132.399 159.997 C) Méhészet, selyem- és haltenyésztés. 7. Méhészet 523 483 30 29 553 512 8. Selyemtenyésztés 55 23 17 72 72 95 Ó. Haltenyésztés 206 178 — 129 206 307 C) összesen 784 684 47 230 831 914 D) Halászat. 10. Belvízi halászat 5.983 6.696 1.535 1.574 7.518 8.270 10a). Tengeri és tengerparti halászat 91 21 1.007 1.032 1.098 1.053 D) összesen 6.074 6.717 2.542 2.606 8.616 9.323 őstermelés összesen 11,193.807 11,399.122 1,981.276 2,066.531 13,175.083 13,465.653 A földmíveléshez tartozók óriási tömege mellett a többi őstermelési foglalkozás egészen eltörpül. Legnagyobb számmal mégis az erdészet szerepel, a mely 155.477 embernek ad kenyeret, azután a konyhakertészet, a műkertészet és az állattenyésztés. Egészen jelentéktelen csoportok a méhészet, selyem- és haltenyésztés. Tudjuk azonban, hogy ezeket a foglalkozásokat inkább mellékesen űzik, itt pedig csak a főfoglalkozáskép kimutatott foglalkozások szerep?lnek, e számok tehát nem mutatják az említett foglalkozásokban résztvevők összes számát. Legutolsó népszámlálásunk csak az iparforgalmi mellékfoglalkozásokat mutatta ki s így ezúttal nincs módunkban megállapítani, hogy mellékesen hányan foglalkoztak baromfitenyésztéssel, kertészettel, méhészettel stb., némi tájékozásul szolgálhat azonban, hogy 1900-ban mellékfoglalkozáskép űzték az alábbi foglalkozásokat : Megnevezés Magyarországon HorvátSzlavonorszâgokban Magyarbirodalomban 2. Tehenészet ' 2.255 2.723 4.978 3. Zöldség- és konyhakertészet ... 3.828 74 3.902 4. Mű- és kereskedelmi kertészet, faiskolák 819 2 821 5. Erdészet és vadászat 31.104 538 31.612 6. Szénégetés 1.308 6 1.314 7. Méhészet 1.312 151 1.463 8. Selyemtenyésztés 1.186 19 1.205 9. Haltenyésztés 24 — 24 10. Belvizi halászat 1.501 209 1.710 10a/ Tengeri és tengerparti halászat 2 47 49 2—10a) összesen 43.339 3.769 47.108 A méhészetet és különösen selyemtenyésztést már 1900-ban többen vallották be mellékfoglalkozásnak, mint főfoglalkozásnak. De még ezek az adatok sem közelítik meg a méhészettel és selyemtenyésztéssel tényleg foglalkozók számát ; kitűnik ez abból, hogy a selyemtenyésztési felügyelőség évrőlévre kiadott jelentései szerint nálunk 80—100.000 család foglalkozik selyemtenyésztéssel. Az őstermelésnek ezek a kisebb ágazatai HorvátSzlavonországokban még aránylag is kisebb mértékben fordulnak elő, a mi azzal magyarázható, hogy ott a viszonyok még kezdetlegesebbek lévén, az őstermelés egyes ágai általában nem különülnek úgy el a földműveléstől, hogy külön főfoglalkozásnak lennének tekinthetők. Feltűnő kivételt képez termé' szetesen a tengerparti halászat, mely úgyszólván csak a társországokban fordul elő, minthogy az anyaországnak csak Fiume révén van kis tengerpartja s az se alkalmas a halászat nagyobbmérvű űzésére. 1900. óta erősen megnövekedett az erdészet csoportja, a mely különösen a királyhágóntúli vármegyékben az erdők fokozottabb kitermelésével függ össze. Ez idézte elő ugyanezeken a vidékeken — mint látni fogjuk — a faipar rendkívüli fellendülését. Elég egészséges fejlődést mutat még a mű- és kereskedelmi kertészet, valamint a tehenészet, juhászat, baromfitenyésztés is, bár ez utóbbinál a keresők száma megfogyott, a mi azonban szintén a segítő családtagok némileg más módon való felvétele folytán törtónt, s e fogyás is túlnyomólag Budapestre esik, a hol a kültelkek fokozatos beépítésével e foglalkozás kiszorul a város területéről. A népszámlálás III. kötetében (a 642. lapon levő 4. sz. táblán) törvényhatóságonkint is kimutatjuk az őstermelés alcsoportjaiba tartozó keresők számát mind a két népszámlálás szerint. E táblázatból kiragadunk néhány szembeötlő jelenséget. Az állattenyésztés mint főfoglalkozás csak két országrészben, a Duna—Tisza közén és a Királyhágóntúl fordul elő jelentékenyebb számokkal. Az előbbiben Budapest és a főváros környékén Pest vármegye, azután Bács-Bodrog vármegye mutatják a legnagyobb számokat, valószínűleg az intenzív tehenészet és baromfitenyésztés foly-