1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

103* térbe szorítják. Az önálló bányászok száma ennek folytán fokozatosan fogy : 1890-ben még 812 volt, 1900-ban 548 s 1910-ben már csak 392. Az iparforgalom többi csoportjai azonban a következő kedvezőbb képet tárják elénk : Az önállók száma Szaporodás 1HQO ionn -min 1890-1900 1900-1910 1JU0 1910 absz.sz. «/oabsz.sz. «/o Ipar 408.587 419.423 483.435 10.83G 2'i 04.01215'a Kereskedelem és hitel 92.116 107.811 133.929 15.695 17-0 26.118 24*3 Közlekedés 13.311 18.871 23.243 5.560 41

's 4.372 23 a Egész bányászat, ipar-forgalom ... 514.826 546.653 640.999 31.827 6't 94.346 17s Míg 1890-től 1900-ig az iparforgalmi önállók száma csak 6'2%-kal gyarapodott, tehát jóval alatta maradt az összes népesség szaporodásának is, addig 1900-tól 1910-ig már 17"3%-os szaporodást ért el. Bár ezzel szemben az iparforgalmi segédszemélyzet (a tisztviselők nélkül) az utóbbi évtizedben 37*5%-os szaporodási arányt mutathat fel, mégsem lehet nálunk egészségtelen konczentráczióról beszélni, mert a konczentráczió nem jár egyúttal az önálló elemek kipusztításával. A fejlődés menete akkor is elég megnyugtatónak látszik, ha a keresőket nemek szerint külön tekintjük. A férfiaknál, a kiknél a segítő családtagoknak a keresők közé való számítása kevésbbé kétséges, illetőleg a kiknél a segítő családtagok feldolgozása mindkét népszámlálás alkalmával ugyanolyan módon történt, az önállók arányának szintén észlelhetjük némi kis emelkedését (35

,4%-ról 35'5-re). Az iparforgalomnál ugyan az önállók aránya lecsökkent 34'1%-ról 30-i-re, az abszolút számok azonban a bányászat kivételével az ipar-forgalom mind a három többi csoportjában emelkedtek. Fontos ennek kiemelése az iparnál, mert az előző népszámlálás az önálló férfi iparosoknak 10.000 főnyi fogyását (351.203ról 341.035-re) konstatálta, míg a következő évtizedben számuk már újra 388.237-re, vagyis 47.202-vel, 13'8%-kal nőtt meg. A kereső nők között természetesen a már többször említett ok folytán az önállók arányának igen erős növekvése állapítható meg : 15'9%-ról 23'4%-ra. Ezt azonban csak az őstermelés idézi elő, valamennyi többi foglalkozási csoportban esett az önálló nők aránya. Magában az ipar-forgalomban az önállók aránya volt a kereső nők között 1900-ban 41-8, 1910-ben pedig 38*6%, az arányszám tehát nem esett annyira, mint a férfiaknál, viszont az abszolút számok növekvése erőteljesebb volt. Rendkívül nagy emelkedést mutat a női tisztviselők száma különösen az ipar-forgalomban, a hol 9.264-ről 22.964-re növekedett az utolsó 10 évben, 1890-ben pedig még csak 3.638 volt. A kereső nőknek az iparforgalmi s különösen az értelmiségi foglalkozásokban való ezt a hirtelen előretörését egyébként a következő fejezetben még bővebben megvilágítjuk. A kereső népesség társadalmi tagozódását törvényhatóságonkint is érdemes vizsgálat alá venni. Az 54. sz. táblán (1. 192. lapon) az erre vonatkozó adatok össze vannak állítva, bár kétségtelen, hogy a foglalkozásokkal való kombináczió nélkül ezek az adatok nem mutatnak teljes és megbízható képet sem a társadalmi erőviszonyok törvényhatóságonkinti alakulásáról, még kevésbbé e viszonyok változásáról. Megállapítható mégis ez adatokból, hogy az önállók aránya ott a legnagyobb, a hol a mezőgazdaságban a birtokeloszlás egyenletesebb s az iparforgalmi népesség csekély. Általában azt lehet mondani, hogy az önállók aránya az ország déli és keleti részein magasabb, mint a nyugati és északi részeken, bár ez alól a szabály alól elég sok kivétel akad. A legmagasabb arányt a vármegyék közül Fogarason kívül, a hol a keresőknek 44'8%-a önálló, épen legészakibb vármegyénk Árva mutatja 44'1%-kal. Mindkét vármegye a mezőgazdasági és ipari viszonyok kezdetleges stádiumát juttatja ezzel Idfejezésre. A 40%-on felül van még az önállók aránya Udvarhely (41*3), Nagy-Küküllő (41'0) és Varazdin (40*3) vármegyékben, ez utóbbi vármegye a paraszt-törpebirtokok tipikus példányképe. De hogy ez adatok a foglalkozásokkal való kapcsolat nélkül mennyire nem megbízhatók, épen Varazdin vármegye mutatja, a hol 1900-ban még az országos átlagon állott (29*6) az önállók aránya, holott a birtokviszonyok akkor is olyanok voltak, mint 10 évvel később. Itt is az nyomta le az önállók arányát 1900-ban, hogy a háztartásbeli nőknek nagyrésze segítő családtagnak vétetett, míg 1910-ben csak a tényleg a gazdaságban segítő családtagok kerültek a keresők közé. A vármegyék közül legkevesebb önálló egyént mutat fel Szabolcs, a hol a keresőknek csak 25'1%-a önálló ; mint látni fogjuk, az ottani birtokviszonyok okozzák ezt. Egészen más oka van az önállók csekély számának Borsod (26*6%), Nógrád (26*8), Komárom (28*2) és Zólyom (28*6) vármegyékben, a hol az ipari és bányamunkások nagy száma nyomja le az önállók arányát. Az ipari konczentráczió hatása természetesen a városokban nyilvánul meg leginkább. Az összes tj. városokat összevéve csak 21'6%-ot mutat az önállók aránya, míg a vármegyei kereső népességben 34'0-re emelkedik s a fentebb a foglalkozási részletezésnél mondottakból következik, hogy míg a túlnyomóan őstermelő vármegyei népességnél növekedett az önállók arányszáma, az inkább iparforgalmi foglalkozásokhoz tartozó városokban az önállók arányának némi csökkenését (22-4%-ról 21'6%-ra) észlelhetjük. A városok közt természetesen az ipar-forgalom központjaiban legkevesebb az önálló egyén. így Fiúméban csak 16*6, Budapesten 17-o, Pozsonyban 18-4%. Ellenben a sok kisbirtokost számláló mezőgazdasági népességű Hódmezővásárhelyen 35*2, Kecskeméten 30*7, Zomborban 29"9, Szabadkán 29'4%-ra megy fel az önállók aránya a keresők közt. A tisztviselők eloszlása tekintetében sokkal nagyobb különbség van a városok és vidék között.