1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 5. Húsznál több segédszemélyt foglalkoztató bánya és iparvállalatok

20* A nagyipari vállalatoknak e szerint 3'3 %-a 500-nál is több munkást foglalkoztat s e 134 nagy gyárban a nagyipar személyzetének majdnem egy harmada talál elhelyezést. 1900 óta ezek az arányszámok alig módosultak, a mi azt jelenti, hogy bár iparunk erősen halad a concentratio felé, viszonyaink mégis a gyári vállalatok túlságosan nagy megnövekedésének nem kedveznek. Ezernél több munkást foglalkoztató gyárunk mindössze 37 van, ezek közül is 17 a fővárosban és környékén, két-két ilyen nagy gyár van még Nógrád és Borsod vármegyében (Salgótarján, Diósgyőr, Özd), egy-egy van Győrött, Sopron vármegyében (Lajtaújfalu), Liptóban (Rózsahegy), Nyitrában (Nagysurány), Trenesénben (Zsolna), Turóczban (Ruttka), Zólyomban (Lopér), Kassán, Szepesben (Korompa), Zemplénben (Szerencs), Aradon, Csanádban (Mezőhegyes), Temesvárt, Kolozsvárt, Fiúméban és Szerem vármegyében (Beocsin). A mi a nagyipari segédszemélyzet személyi adatait illeti, népszámlálásunk ebben a tekintetben is érdekes és nagy részben örvendetes eredményekről számol be. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a nagyipari segédszemélyzet között 337.757 a férfiak ós 78.786 a nők száma ; mithogy az összes ipari segédszemélyzet közül 807.731 férfi és 157.815 nő, kitűnik, hogy az iparban foglalkozó nőknek jóval nagyobb %-a van a nagyipari vállalatban alkalmazva, mint a férfiaknak. Foglalkozási viszony szerint a nagyipari segédszemélyzet következőkép oszlik meg : tisztviselő 23.964 (ebből 20.045 igazgatási, 3.919 műszaki tisztviselő), művezető, előmunkás stb. 13.765 és egyéb segédszemélyzet 378.814. A magyar állampolgárok %-os aránya e három főkategória szerint 1900-ban és 1910-ben így alakult : Magyar állampolgár *7<rban 1900-ban 1910-ben Tisztviselők Egyéb segédszemélyzet ... Összes segédszemélyzet... 87-2 81 •* 89-7 89u 90 -i 85-4 93-6 93-i Minden kategóriában javultak az arányszámok, de még mindig legkedvezőtlenebb a magyar állampolgárok aránya a művezetők, előmunkások között. Horvát-Szlavonországokban az idegen honosok minden kategóriában jóval nagyobb aránynyal szerepelnek, mint Magyarországon, ott a gyáripar még kezdetlegesebb lévén, jobban rászorul a külföldi munkaerőre. A gyári művezetők között pl. HorvátSzlavonországokban csak 71*2 % a magyar állampolgárok aránya, Magyarországon 86-3 %. Magában Zágrábban a gyári művezetőknek csak 57*2 %-a magyar honos s ez az arányszám is esett 1900 óta, a mikor még 65'6 % volt. Az anyaországban is vannak egyes törvényhatóságok, a melyekben a gyárvállalatok művezetői között igen sok az idegen honos ; pl. Liptó vármegyében a gyári művezetőknek 49'8 %-a, Trencsén vármegyében csak 47*6 %-a magyar állampolgár; Sopron városban is feltűnő alacsony a magyar állampolgárok aránya a művezetők között, csak 51*8 %. E néhány kedvezőtlen adat mellett is kétségtelen azonban, hogy gyáriparunk mindinkább önállósul a külföldi vezetés alól s ma már közel 9/io részben magyar honos tisztviselők és művezetők vezetése alatt és több mint 9/10 részben magyar honos munkásokkal dolgozik. A gyárak segédszemélyzetének nyelvi viszonyai a magyarság és a magyarul tudás szempontjából is igen kedvező változásokat mutatnak. Kategóriánkint az arányszámok így alakulnak : kategóriái 1900-ban 1910-ben 1900-ban 1910-ben Tisztviselők 7i*i 76'T 86-» 91% Művezetők stb 51'a 58"o 7í-o 79-o Egyéb segédszemélyzet ... 45-7 56's 60"» 74-a Összes segédszemélyzet... 47-i 58"o 62-5 75's Ebi ől / Magyarország 50-6 60'o GG'T 78'» \ H.-Szlavonorsz. ... 7-a 9-s 13-s 18'o A mint a bányavállalatoknál, úgy itt is jelentékeny javulás mutatkozik 10 év alatt. Nagyiparunk személyzetének immár közel 60 %-a, magában az anyaországban több mint 60 %-a magyar anyanyelvű, és 75'5%-a tud magyarul. 1900 óta minden kategóriában erősen növekedett úgy a magyar anyanyelvűek, mint a magyarul tudók aránya, úgy hogy most már a nagyipar személyzetében a magyarság és a magyar nyelv ismerete nagyobb százalékokkal szerepel, mint az összes népességben. Igen kedvező jelenség továbbá, hogy a gyári tisztviselők között a magyarság aránya 76'7 %-ra rúg s közülök már 91'4% beszéli az állani nyelvét; a művezetők, előmunkások között is több aránylag a magyar anyanyelvű és magyarul tudó, mint az egyéb munkások között, a minek még nagyobb a jelentősége, ha meggondoljuk, hogy a művezetők között jóval több az idegen honos, mint az egyéb munkások között, már pedig az idegen honosok majdnem kivétel nélkül nem magyar anyanyelvűek. A gyári vállalatok munkásaikat rendesen a legközelebbi környékről vévén, országrészenkint és törvényhatóságok szerint a munkások anyanyelvi megoszlása nagyjából hasonló alakulást mutat mint az illető országrész vagy törvényhatóság lakosságának anyanyelvi megoszlása. Azért látjuk, hogy Horvát-Szlavonországokban legkevesebb a magyar gyári munkás, továbbá a Tisza-Marosszögén (30'2%) és a Duna bal partján (28"8 %), mint a hol a magyarság aránya legkisebb. Legmagyarabb viszont a gyáripar személyzete a Duna-Tisza közén (80*6%), a Tisza bal partján (71 "7) és a Duna jobb partján (68"9), a hol a lakosságnak is túlnyomó többsége magyar. A magyarságnak az összes népességben elfoglalt arányával összehasonlítva a gyári munkások magyar nyelvi arányait, azt az érdekes jelenséget állapíthatjuk meg, hogy az ország nyugati felében a nagyipar kevésbbé magyar, mint az összes népesség,