1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 5. Húsznál több segédszemélyt foglalkoztató bánya és iparvállalatok

18* feltűnő fogyás is jelentkezik, leginkább Csongrád vármegyében, a hol az építőiparban foglalkozók száma 2.509-ről 866-ra csökkent. Ennek fentebb már okát adtuk az ipar általános fejlődésének jellemzésénél (kubikosok). A sokszorosító- és műipar az egyetlen az iparcsoportok közül, a mely abszolút számban is több embert foglalkoztat a városokban, mint a vármegyékben : a 24.460 kereső közül 17.331 esett a városokra és csak 7.129 a vármegyékre. A vármegyékben — talán épen e hátramaradottság folytán — jobban is fejlődött ez iparcsoport, mint a városokban. Az abszolút számokat (legalább 200 keresőt) is figyelembe véve, itt is Pest vármegye mutatja a legnagyobb haladást, 148*1 %-kal, Békés vármegye, Kolozsvár, Pécs és Zágráb vármegye tűnnek még ki magasabb szaporodási aránynyal. A szállodás-, vendéglős- és kávésipar fejlődése már sokkal szerényebb keretek között mozog, habár vannak törvényhatóságok is, melyekben ez az iparcsoport is 40, sőt 50 %-nyi növekvést ért el. Ilyenek : Szatmár-Nemeti 54*7, Ugocsa 54'5, Miskolcz 537, Pest vármegye 45"7, Eszék 45'1, Máraraaros 45-o, Fogaras 43*7, Háromszék 41'7, Kolozsvár és Újvidék 41 '6, Szeged 41 -o, Torda-Aranyos 40"0 %-nyi szaporodással. Valamennyit megelőzi azonban Fiume város, a hol a vendéglősiparban foglalkozók száma 83 "0 %-kal növekedett 10 év alatt, a mit örvendetesen megnövekedett idegenforgalmának tulajdoníthatunk. Azok közül a népesebb iparágak közül, a melyeket a 8. sz. tábla (1. az 56* és köv. lapokon) felsorol, a legkedvezőbb fejlődést a téglagyártás és a fürészárúgyártás mutatja. Az előbbi 58*2, az utóbbi 57'i %-os szaporodással tűnik ki. Feltűnő nagy a szabóiparosok szaporodása is 51 "2 %, valamint a lakatosoké, 43'7%. Ellenben majdnem stagnál a szeszgyártás (6-o % növekvés), még inkább régi híres malomiparunk (4'4 %) ; a fazekasipar pedig határozottan hanyatlóban van, a fazekasipart űzők száma 10 év alatt 7.376-ról 6.348-ra, vagyis 13"9 %-kal megfogyott. Népszámlálásunk ezúttal is megállapította az iparral mellékesen foglalkozók számát s a jelen kötetben ezek az adatok is közzé vannak téve községenkint. A törvényhatóságok szerint összefoglalt adatok a 11. sz. táblán (1. a -72* lapon) találhatók. Első pillantásra meglepő, hogy az iparral mellékesen foglalkozók száma mennyire megfogyatkozott az utolsó 10 év alatt: 1900-ban még 617.964 egyén foglalkozott mellékesen iparral, 1910-ben már csak 257.090 egyénnek volt ipari mellékfoglalkozása. Ennek a feltűnő fogyásnak, a mely egyébként csak a nőknél mutatkozik ilyen nagy mértékben (475.756-ról 120.098-ra), oka a népszámlálási felvételi utasításnak az a rendelkezése, a mely kimondotta, hogy a mellékfoglalkozáskép űzött szövés-fonást, varrást, a menynyiben az csak a családi szükséglet kielégítésére történik, nem kell a számlálólapra fölvenni. A menynyiben az ilyen mellékfoglalkozások a számlálólapra mégis fölvétettek, azokat a feldolgozás figyelmen kívül hagyta. Minthogy az 1900-ban ipari mellékfoglalkozást űző 475.756 nő közül 450.328-nak a házi- és népipar körébe tartozó mellékfoglalkozása volt, ez az utasítás természetesen túlnyomólag a nők számát fogyasztotta meg, mint a kiknek legnagyobb része tényleg csak a családi szükségletre foglalkozik mellékesen iparba vágó munkákkal. Erintette ez az utasítás kis részben a férfiakat is, mert az iparral mellékesen foglalkozó férfiaknak körülbelül i/g része szintén a házi- és népipar körébe vágó munkákat végez. A férfiak számának fogyását azonban, a mely egyébként nem nagyon jelentékeny (142.208-ról 136.992-re) az is okozhatta, hogy a mint már fentebb említettük, a mellékfoglalkozás sok esetben, a mikor a körülmények indokolták, főfoglalkozásnak vétetett. Ez különösen a mellékfoglalkozásukban önállók számát apasztotta meg, a mi majd a mellékfoglalkozások részletes feldolgozásából fog kitűnni. Az általános fogyás mellett azonban elég jelentékeny számú törvényhatóság akad (pl. az öszszes horvát-szlavón vármegyék és városok), a melyekben az iparral mellékesen foglalkozó férfiak száma meg is növekedett 1900 óta, sőt a törvényhatósági jogú városokban, a hol a nők ipari mellékfoglalkozása inkább a tulajdonképeni ipar körébe vág, még a nők száma is megszaporodott az iparral mellékesen foglalkozók között (5.140-ről 5.492-re.) 5. Húsznál több segédszemélyt foglalkoztató bánya- és iparvállalatok. Annál a fontos szerepnél fogva, a melyet a nagyipari vállalatok nemcsak az iparban, hanem az ország egész gazdasági életében betöltenek, czélszerűnek és szükségesnek látszott a nagyipari vállalatoknak valamint a nagy bányavállalatoknak adatait ezúttal is községenkint közzétenni a »Részletes kimutatások« 2. sz. tábláján (1. a 970. és a köv. lapokon). Ezeknek a községenkint közölt adatoknak törvényhatóságok szerint való összefoglalása a 60* és köv. lapokon foglalt 9. és 10. sz. táblákon található. Az egész Magyarbirodalom területén 223 olyan bányavállalat van, a mely 20-nál több segédszemélyt foglalkoztat. E vállalatokban 74.024 segédszemély van alkalmazva. Tiz évvel előbb 213 ilyen bányavállalat volt 57.318 segédszemélylyel, míg tehát a vállalatok száma alig növekedett, a bennük alkalmazott segédszemélyzet elég jelentékeny, 29*2 %-ra rugó szaporodást mutat, Törvényhatóságonkint az ilyen nagy bányavállalatokban alkalmazott segédszemélyzet szaporodása vagy fogyása teljesen hasonló alakulást mutat, mint a bányászatban az összes kereső népesség szaporodása vagy fogyása, minthogy e vállalatok majdnem az összes bányászattal foglalkozó kereső népességet magukban foglalják, lévén a bányászatnál a dolog természete szerint igen ritka a kisvállalat, A 223 nagybanyavállalat között volt 17 olyan, a mely 501—700 munkással dolgozott, ezekben a munkáslétszám volt 9.959, 10 vállalat 701—1000 munkást foglalkoztatott, összesen 8098-at, s végül 13 vállalat 1.000-nél is több munkással dolgozott s e 13 vállalat maga 27.370 bányamunkásnak, tiszt-