1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912)
I. Általános jelentés - Szöveg - 7. A magyarul tudók száma
7* 73'7-re nőtt a magyarság aránya. A vármegyék közül is néhányban valóban szép előhaladást tett a magyarság pl. Mosonban 29*o-ról 34'9-re, Turóczban 4*2-ről 10'0-re, Sárosban és Szepesben 6*3-ről l0"4-re, illetőleg 10'8-re, Krassó-Szörényben 4'8-ről 7"3-re, Hunyadban 10"6-ról 15'5-re. Az anyaországban csak 6 törvényhatóság akadt, a melyekben a magyarság aránya némileg visszaesett : Baján 80'1-ről 79-9-re, Hódmező-Vásárhelyen 99'3-ről 99*2-re, Kecskeméten 99-i-ről 98'9-re, Biharban 53'2-ről 52'8-re, Háromszékben 85'i-ről 83-4-re és Maros-Tordában 57'9-ről 57-4-re. Ezek közül azonban csak Háromszékben aggasztó a magyarság térvesztése, a hol az oláhság nemcsak nagyobb szaporodási képessége, hanem bevándorlás révén is növekszik ; Biharban és MarosTordában ellenben csak a területükön lévő két tj. város, Nagy-Várad és Maros-Vásárhely nagyarányú fejlődésének tulajdoníthatjuk a magyarság térvesztését, minthogy e városok megyéjük magyarságát felszívják. A magyarság erejét bizonyítja, hogy az anyaország 63 vármegyei törvényhatósága közül 31-ben van abszolút és 4-ben relatív többségben ; az utolsó tíz év alatt Bereg és Brassó vármegyékben küzdötte ki a magyarság a relativ többséget. A németek aránya majdnem minden törvényhatóságban apadt, a hol előfordulnak, csupán Ung, Zemplén és Máramaros vármegyék zsidó-németsége mutat növekvést. A faipartelepekre való beköltözés növelte még meg Háromszék és Maros-Torda vármegyék németjeinek (leginkább zsidók) arányát. A tótok aránya szintén csökkent a legtöbb törvényhatóságban, csak néhány olyan törvényhatóságban mutat arányuk javulást, a hol abszolút számuk különben is csekély (pl. Győr tjv., Mosón, Bihar, Szilágy, Versecz tjv., Torontál, Pancsova tjv.) Az oláhok aránya csupán Bihar, Arad és Háromszék vármegyékben, továbbá Versecz, Pancsova és Kolozsvár tj. városokban növekedett némileg, egyebütt osztozott a németek és tótok arányának sorsában. A Királyhágóntúl oláhsága 56'4°/0-ról 55"0-re esett vissza, ugyanott a magyarság 32*9°/0-ról 34-3-re emelkedett. A társországokban szintén tért foglalt egy kissé a magyarság, bár a haladás nem volt olyan jelentékeny, mint az előző évtizedben. A németek százaléka itt is visszaesett, ellenben a tótoké, ruthéneké emelkedett, az utóbbiaké különösen Galicziából való bevándorlás révén. A horvátok aránya ezúttal a horvát hivatalos nyelv segítségével meglehetősen javult, a szerbeké viszont majdnem ugyanannyival visszaesett, úgy hogy végeredményben a horvátok és szerbek együttes arányszáma a társországokban csupán (H-del lett magasabb, a magyarságé ellenben 0'3-del növekedett. 7. A magyarul tudók száma. A magyar nyelv tudása tekintetében az 1910. évi népszámlálás ismét jelentékeny haladásról számol be. Államunk egész területén magyarul tud immár 11,990.562 ember ; a nem magyar ajkúak közül magyarul beszél 1,939.987, magyarul nem tud 8,895.925, Az 1900. évi eredményekkel összehasonlítva közr jogi alkatrészek szerint következőkép alakulnak ez adatok : Közjogi alkatrész * Magyarország Horvát-Szlavonorsz. Magyarbirodalom... Magyar anyanyelvű Nem magyar anyanyelvű magyarul tud magyarul nem tud A magyarul tudók összes szama 1900-ban i 8,651.520 90.781 8,742.301 3 i I 1,384.729 6,802.00b 48.484; 2,277.035 1,433.213 9,079.045 s 10,036.249 139.265 10,175.514 Magyar anyanyelvű Nem magyar anyanyelvű magya- magyarul tud r"\ nem tud A magyarul tudók összes száma 1910-ben 1 9,944.627 105.948 10,050.575 1 1,875.789 64.198 1,939.987 6,444.117 2,451.808 8,895.925 » 11,820.416 170.146 11,990.562 Magyarul tudott 1900-ban az összes a nem magyar ajkú 1910-ben 1 a nem az maösszes gyár ! ajkú népességnek °/o-a 10 11 | i! 13 59-e 5-s 52'» h B-i 64-7 h 57-4 22-6 2-0 17-» Magában az anyaországban e szerint a népességnek már majdnem kétharmadrésze, 64,7°/0-a beszéli az állam nyelvét, míg 1900-ban csak 59'6°/0-a tudott magyarul. A nem magyar ajkúak között 16-9°/0-ról 22'5°/0-ra szökött a magyarul tudók aránya s érdekes és fontos jelenség, hogy a magyar nyelv terjedése ebben az évtizedben már olyan általános volt, hogy a magyarul nem tudók száma tetemesen, 358.000-rel megfogyatkozott. Horvát-Szlavonországokban is szépen növekedett a magyarul tudók száma és aránya annak ellenére, hogy ott a magyar nyelv megtanulása csak a magyar lakossággal való érintkezés útján lehetséges ; de szaporodik ezenkívül a magyarul tudók száma az anyaországból bevándorlók útján is, kik a magyar nyelv tudását előbbi lakóhelyükről hozzák magukkal. Törvényhatóságonkint vizsgálva az adatokat (1. a 7. sz. táblát a 41.* lapon) konstatálhatjuk, hogy nincs az országban egyetlen törvényhatóság sem, a hol a magyarul tudók aránya nem emelkedett volna. Az anyaország 63 vármegyei törvényhatósága közül immár 38-ban abszolút többségben vannak a magyarul tudók ; az utolsó évtizedben Mosón, Bars és Pozsony vármegyékben érték el a magyarul tudók az abszolút többséget. A törvényhatósági jogú városok közül már csak Verseezen, Pan csóván és