1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
87* Fiumét nem tekintve, mind a két évtizedben legnagyobb volt a magyarság térfoglalása a DunaTisza közén és a Tisza jobb partján, az előbbi országrészben a főváros rendkívül gyors fejlődése és magyarosodása folytán, az utóbbi országrészben pedig a leginkább más nemzetiségűeket fogyasztó kivándorlás miatt. Azt is konstatálhatjuk a fenti összeállításból, hogy a magyarság térfoglalása a Duna bal partja kivételével minden országrészben erősbödött, vagy legalább is, mint a Tisza bal partján, változatlan mértékű volt. A vármegyei törvényhatóságok közül a 90-es évek folyamán a következőkben volt legnagyobb a magyarság térfoglalása : Zemplén 47 ,2°/ 0-ról 53'i°/o-ra, emelkedés 5'9 Ugocsa 38'a » 42-9 » » 4'T Moson .'. 24» 28*7 » t> 4's Hunyad 6-4 » 10« » » 4-2 Abauj-Torna 69-s » 73'o » » 3'4 Szepes 3'i » 6*2 » » 3'i Zólyom 4'i » 7's » » 31 Nem lehet azonban elhallgatnunk, hogy akadt öt vármegye, melyekben a magyarság aránya némileg csökkent 1890-től 1900-ig. Ezek a következők : Békés 73'i 0/ 0-ról 72-8°/ 0-ra, csökkenés 0's Somogy 90-1 » 89-9 >> » 0-3 Csík 86'e » 86-4 T> » 0-2 Háromszék 85-a » 85"o » » 0*2 Esztergom 79's » 79-7 í> » O'i Hogy e csökkenés jelentőségét kellőképen értékelhessük, figyelembe kell vennünk első sorban azt, hogy e vármegyékben a magyarság túlnyomó többségben van, az arányszámnak jelentéktelen csökkenése tehát az erőviszonyokon nem igen változtat ; másodsorban a csökkenés okát kell megállapítanunk, hogy annak veszélyes vagy veszélytelen voltát megítélhessük. A legnagyobb csökkenés Békés vármegyében mutatkozik, a hol a tótok arányszáma viszont 22-00/ 0-ról 23'20/o-ra növekedett. A részletek után kutatva azt látjuk, hogy e vármegyének csak három községében, Békésszentandráson, Szarvason és Mezőberényben, romlott a magyarság aránya, a mennyiben e községek lakosainak egy részét, kik magyarul és tótul egyformán beszélnek, 1890-ben magyaroknak vették, 1900-ban pedig tótoknak ; ha e három község lakosságát leszámítjuk, Békés vármegye többi községeiben 76-50/ 0-ról 77-80/ 0-ra emelkedett a magyarság aránya, a magyarság térfoglalása tehát itt is mutatkozott. Somogyban a magyarság arányának csökkenését az okozta, hogy egy község (Tarany) majdnem megmagyarosodott vendjei, kik különben is teljesen el vannak szigetelve nyelvrokonaiktól s beolvadásuk csak idő kérdése, 1890-ben már magyaroknak írattak össze, 1900-ban pedig vendeknek ; azért növekedett csak az »egyéb« anyanyelvűek aránya. Csíkban a német anyanyelvű zsidók bevándorlása okozta a magyarság arányszámának némi apadását, nem pedig az oláhság, a mely szintén tért vesztett. Háromszékben már határozottan az oláh elem foglalt tért a magyarság rovására, a mi annál figyelemreméltóbb, mert e vármegyében az oláhság aránya következetesen emelkedik (12-8—13'4—14-2) ; Esztergomban végül a magyarság teljesen jelentéktelen térvesztését tót bányamunkások bevándorlása idézte elő. Látni való tehát, hogy a magyarság helyzetét ez öt vármegye közül csupán Háromszékben fenyegeti komolyabb veszély, a hol a magyarság folytonos térvesztésével szemben a nagyobb természetes szaporodással biró s Romániából bevándorlás révén is gyarapodó oláhság terjeszkedik. A németek az anyaországban csak Árva, Turócz, Krassó-Szörény, Csík, Maros-Torda, Szeben és Szolnok-Doboka vármegyékben foglaltak tért, többnyire csak igen csekély mértékben. Árvában a németek arányszámának emelkedését az okozta, hogy a zsidók egy része 1890-ben tótnak, 1900-ban ellenben németnek vallotta magát ; Csíkban, MarosTordában és Szolnok-Dobokában szintén a Galicziából és Romániából bevándorló német anyanyelvű zsidóság bevándorlása emelte a németek arányszámát ; nagyobb jelentőségű már a németek térfoglalása Turóczban, Krassó-Szörényben és Szebenben, mert az első vármegyében a tótok, a másik kettőben pedig az oláhok rovására terjeszkedett a németség, részben nagyobb természetes szaporodása, részben pedig az iparvállalatok munkásai (Resiczabánya, Stájerlakanina) és Nagyszeben város erős fejlődése révén. A tótok szintén valamennyi országrészben tért vesztettek, leginkább mégis a Tisza jobb partján, a hol arányuk tiz év alatt 32"i 0/ 0-ról 29'6 0/o-ra szállt le. A másik felvidéki országrészben, a hol a népességnek abszolút többségét teszik, szintén csökkent ugyan az arányszámuk, de nem jelentékenyen (63'i-ről 62'3-re). Itt a németekkel szemben több vármegyében tért is hódítottak, így Barsban, Nyitrában, Pozsonyban. Említésre méltó még a tótok arányszámának növekvése Szepesben, a hol a németek és ruthének arányát szorították le, továbbá Csanádban, a hol az oláhok rovására szaporodtak, végül a már említett Békésben. Az oláhok arányszáma szintén mind a három országrészben csökkent, a hol e nemzetiség jelentékenyebb számban fordul elő. Térvesztésük a Tisza bal partján 0-8, a Tisza-Maros szögén l'o, a Király hágóntúl pedig 0'2-et tett. Ez utóbbi országrészben azonban az oláhság csupán azért nem vesztett nagyobb tért, mert a czigányoknak részint a magyarságba, részint az oláhságba való beolvadása ebben az évtizedben igen nagymérvű volt, a mit az is igazol, hogy az »egyéb« anyanyelvűek aránya tiz év alatt 2-50/ o-ról l'io/o-ra esett. Mint már a felekezeti megoszlásnál láttuk, a két túlnyomólag oláh felekezet aránya a Királyhágóntúl 59'i°/ 0-ról 58'3°/ 0-ra csökkent, az oláhságnak tehát a más anyanyelvű — első sorban czigány — görög katholikus és görög keletiek között
