1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
56* a külföldről való bevándorlásra nézve is tájékoztatást nyújt. A külföldi honosok száma 1880-tól 1890-ig 59.024 lélekkel, vagyis 48 ,9°/ 0-kal növekedett, míg a következő évtizedben a szaporodás 57.808 lelket tett, a mi már csak 32'i°/ 0nak felel meg. A társországokban a külföldiek aránya sokkal nagyobb, mint az anyaországban, az abszolút szám növekvése azonban mind a két évtizedben az anyaországban volt nagyobb, nemcsak szám szerint, hanem viszonylag is. Ha összehasonlítjuk a külföldi honosok számát a külföldön szülöttekével, a kétféle adatok között feltűnő különbségeket látunk. A külföldön szülöttek száma 1880 1890 1900 Magyarország 173.562 191.588 228.644 Horvát-Szlavonországok 51.965 63.579 64.582 Magyarbirodalom 225.527 255.167 293.226 Többlet a külföldi honosok száma fölött 104.742 75.358 55.609 Külföldi születésű tehát mindegyik népszámlálásnál jóval több találtatott, mint külföldi honos, de e különbözet népszámlálásról népszámlálásra fokozatosan csökken. Ebből azonban nem lehet azt következtetni, hogy a külföldiek közül mind kevesebben szerzik meg a magyar honosságot, mert e különbözet létrehozására igen sok körülmény hat közre. Első és főok véleményünk szerint az, a mire különben már az előző népszámlálást ismertető munka is rámutatott, hogy a honosság és illetőség fogalma nincs teljesen szabatosan megállapítva, ennélfogva a régebbi népszámlálások, a melyek a fölvételnél nem jártak el ebben a tekintetben olyan rigorozitással, mint az újabbak, a honosság fogalmát tágabban értelmezték és sok külföldi honost vettek magyar állampolgárnak. Máskép nem lehet megérteni azt az óriási különbséget, a mely pl. 1880-ban a külföldi honosok és a külföldön szülöttek száma között van. Minthogy a honosítások száma most is csak 1800 körül mozog évenkint s régebben még sokkal kisebb volt, pl. a 80-as évek első felében átlag csak 457, teljes lehetetlenség, hogy 1880-ban a honosított külföldiek száma 100.000 körül lett volna. Valószínű tehát, hogy a külföldi honosok száma 1880-ban s talán még 1890-ben is jóval nagyobb volt a kimutatottnál. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy a külföldi születésűek száma csak bevándorlás útján szaporodhatik, míg a külföldi honosok száma a bevándorláson kívül természetes úton, vagyis külföldieknek belföldön született gyermekei révén is növekedhetik, sőt a házasságok útján is, minthogy a külföldi által elvett magyar honos nő követi férje állampolgárságát. Igaz, hogy a külföldi nők viszont magyar honosokká válnak belföldihez való férjhezmenetel útján, de minthogy a külföldiek között jóval több a férfi, mint a nő, valószínű, hogy a külföldi honosok száma a házasságok révén is szaporodik. Ha tehát a honosítások száma a külföldről való bevándorlás nagyságát nem éri el, a külföldi honosok száma erősebben fog szaporodni, mint a külföldön szülötteké, sőt lehetséges az az eset is, a mint látjuk 1900-ban már Horvát-Szlavonországokban, hogy a külföldi honosok száma meghaladja a külföldön szülöttekét. Végül nem csekély jelentősége van annak is, hogy idővel a forgalom élénkültével mindig több lesz azoknak a külföldieknek száma, a kik csak átmenetileg, rövid ideig tartózkodnak itt s a honosságot mindig kevesebben szerzik meg, a mi szintén hozzájárul ahhoz, hogy a külföldi honosok és a külföldön szülöttek száma közeledjék egymáshoz. Van azonban egy körülmény, a mi viszont a külföldön szülöttek számát különösen újabban nagyon emeli, a nélkül, hogy a külföldi honosok számát érintené : a külföldről visszavándorló magyar honosok gyermekeinek mindinkább szaporodó száma. A nélkül tehát, hogy a bevándorlási viszonyokra vonatkozólag határozott következtetéseket vonnánk le az adatokból, ismertetjük a külföldi honosok számát és eloszlását az ország területén. Legtöbb külföldi honos van aránylag (1'63°/ 0) a Tisza jobb partján és majdnem ugyanannyi (r62°/ 0) a Duna-Tisza közén, a hol azonban csak Budapest nagyszámú idegen lakossága rúgtatja fel az arányszámot. Legkevesebb külföldi honost az ország keleti felében találunk, a Tisza bal partján arányszámuk csak 0'19. A törvényhatósági jogú városokban hasonlíthatatlanul nagyobb a külföldi honosok aránya (5'i5°/ 0), mint a vármegyékben (0*82) ; jellemző azonban, hogy az utolsó évtized folyamán a városokban kevésbbé szaporodtak a külföldi honosok, mint a vármegyékben. A városok közül a külföldi honosok nagy száma tekintetében kiválnak : Fiume 43-470/ o külföldivel, Zágráb 20*02, Pozsony 11*54, Varasd 9'67, Kassa 7*11, Sopron 6'33, Budapest 6'io°/ 0-os aránynyal. Fiúméban szinte abnormisan magas a külföldi honosok aránya s habár — mint fentebb láttuk — a külföldön szülöttek száma csak mérsékelten emelkedett az utolsó évtizedben, a külföldi honosok száma roppant nagy mértékben növekedett, úgy hogy arányszámuk is több mint 5-tel ment feljebb. Fiúméban tehát már a bennszülöttek jó része is külföldi honos, a mi már egészségtelen állapot s összefügg azzal, hogy Fiume meglehetősen megnehezíti a községi kötelékbe való felvételt s ezzel a külföldiek honosítását is. Földmives városainkban természetesen a külföldi honosok száma is igen csekély, így pl. Hódmező-Vásárhelyen 0'05, Kecskeméten 0*15 és Szabadkán 0'i9°/ 0. Vármegyéink közül néhány felvidéki határszéli vármegyében, mint Szepesben (3'9o), Sárosban (2'57), az anyaországban ezeken kívül még Mosonban (2'19), továbbá a horvát-szlavon vármegyék közül Pozsegában (6*05) és Belovár-Körösben (4-67) haladja meg a külföldi honosok aránya a 2°/ 0-ot, a mi egyébként összevág a születési hely adatainál mondottakkal. Ezzel szemben az Alföldön és a Királyhágón túl elég
