1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok

28* hogy az ujabb nagy bérházak több apró ház helyére épültek, valószínűbbnek kell azonban tartanunk, hogy a csökkenés oka egyrészt az, hogy 1900-ban az egy telken, egy házszám alatt lévő, de különálló lakóházakat egynek vették, míg 1890-ben minden épületet külön egységnek tekintettek, másrészt pedig, hogy különösen a város külterületén lévő s a népszámlálás idején lakatlan házakat (tanyai, szőlőbeli lakások, nyári lakok) 1900-ban nem vették számba. Az 1890. évi népszámlálás alkalmával a házi gyűjtőivnek utolsó lapjára az épületeknek különböző kategóriái már előre rá voltak nyomtatva, míg az 1900. évi népszámlálásnál ezeket a kategóriákat be kellett írni ; közel fekszik tehát az a feltevés, hogy az utóbbi népszámlálásnál a házaknak, tehát a lakóházaknak is egyes kategóriái vagy kimaradtak, vagy másokkal összefoglaltattak. Kevésbbé lehet megmagyarázni a feltevés mellett néhány városban, mint Sopronban, Kolozsvárott, a lakóházak számának a népesség növekvésével arányban nem álló hihetetlen nagy növekvését : Sopronban 33*9, Kolozsvárott meg épen 71*7°/

0-kal szaporodtak volna a lakóházak az utolsó 10 év alatt, holott a népesség növekvése csak 12*5, illetőleg 30*2°/

0-ot tett. Azt hisszük, nem csalódunk, ha e városoknál az 1890. évi adatokat tartjuk hibásaknak. E két város lakóházainak száma ugyanis az utolsó három népszámlálás szerint következő volt : 1880 1890 1900 Sopron 1.226 1.372 1.837 Kolozsvár 3.700 3.424 5.878 E számok világosan mutatják, hogy az 1890. évi adatoknak alacsonyabbaknak kell lenniök a valóságnál, mert Kolozsvártt jóval kevesebb 1890-ben a házak száma, mint 1880-ban, Sopronnál pedig a fejlődés sokkal kisebb arányú a 80-as években, mint a 90-esekben, holott Sopronban éppen fordítva a 80-as években volt jóval nagyobb a népesség szaporodása (17*2), mint a 90-es évek folyamán (12-50/

0). A lakóházak számának szaporodása a vármegyei törvényhatóságokban valamivel kedvezőbb volt (7*3 o/o), mint a városi törvényhatóságokban, annak ellenére, hogy a városi népesség majdnem négyszerte nagyobb arányban gyarapodott, mint a vármegyék népessége ; az egy-egy lakóházra eső lélekszám ennek következtében a vármegyékben 5'o-ről csak 5'6-re emelkedett, míg a városi törvényhatóságok házainak lakossága 10*6 lélekről 12'7-re növekedett. Természetesen az egyes törvényhatóságok között nagy különbségek mutatkoznak a házak lakottsága tekintetében, a miből azonban bajos volna a lakásviszonyok kedvező vagy kedvezőtlen állapotára következtetni. Befolyással van a lakottság arányára a házak nagysága, a családok népessége és sok más körülmény, a melyek nem engedik meg, hogy az egyes törvényhatóságok adatainak összehasonlításából bármiféle következtetést vonhassunk. Megemlítjük mégis, hogy a vármegyei törvényhatóságok közül Nyitrában esik legtöbb ember egy lakóházra (7-4), legkevesebb pedig Háromszékben (4*i). A városi törvényhatóságok között természetesen a székesfőváros áll első helyen, átlag 41*3 lakóval egy lakóházra, jóval utána következnek Pozsony 25*0, Fiume 17*7, Zágráb 16*9, Sopron 16*7 és Kassa 16*5 lakóval házankint. Ezek tehát legvárosiasabb jellegű városaink, a mi — mint látni fogjuk — egyéb adatainkból is kitűnik. Alföldi mezőgazdasági jellegű városainkban természetesen a házak lakottságának aránya alig különbözik a vármegyékétől, sőt Hódmező-Vásárhelyt még az országos átlagot sem éri el (5*4). A mi a lakóházaknak a területhez való arányát illeti, az egész birodalomban 9*9 lakóház esett egy négyzetkilométer területre s ugyanez az arány mutatkozik közjogi alkotórészek szerint is. A terület állandó lévén, a szóban forgó arányszám az utolsó évtizedben ugyanolyan mértékben növekedett, mint a milyen mértékben maguk a lakóházak szaporodtak, tehát míg az anyaországban 9'3-ről emelkedett, a társországokban 8'8-ről szökött 9'9-re. Az egyes törvényhatóságok arányszámai természetesen szoros összefüggésben vannak a népsűrűséggel ; a sűrűbb lakosságú vármegyékben a lakóházak is sűrűbben vannak. A városi törvényhatóságoknál azonban ezekből az arányszámokból nem igen lehet következtetni a terület nagyobb vagy kisebb beépítettségére, mert a külterület rendkívül különböző nagysága az arányszámokat igen zavarólag befolyásolja. Adataink szerint legsűrűbben volna beépítve Temesvár területe, a hol 114*5 ház esik egy négyzetkilométerre, utána következnék Fiume 107*6 és csak harmadik helyen Budapest 89*5 lakóházzal négyszög-kilométerenként. Pozsonynál a nagy külterület 32'9-re szorítja le az arányszámot, Sopronnál meg éppen 13'8-re, a mit még néhány vármegye is megközelít, sőt kettő (Csanád és Varasd) el is ér. Nagyhatárú alföldi városaink némelyikének területén még ritkábbak a lakóházak, mint akárhány vármegyében. Debreczen arányszáma (8*6) például még az országos aránynak is alatta marad. Általában véve azonban törvényhatósági jogú városaink területén aránylag csak kétszer annyi (21 *i) lakóház van, mint a vármegyék területén (9*7), habár a népsűrűség, mint látni fogjuk, a városokban ötszörte nagyobb, mint a vármegyékben. 2. A lakóházak magassága, falazata és tetőzete. 1900 előtti népszámlálásaink a lakóházakat magasság szerint nem mutatták ki, csupán a lakásokat részletezték fekvésük szerint. Az 1900. évi népszámlálás az első, a mely a lakóházak magasságát is tudakolta. A népszámlálásnak erre vonatkozó eredményei a következők : A lakóházak összeB száma Földszintes és földalatti Félemeletes és I. emeletes II. III. IV. V. A lakóházak összeB száma Földszintes és földalatti Félemeletes és I. emeletes emeletes 3,227.190 °/o-ban 3,170.750 98'a 48.040 1*5 5.168 0-a 2.503 Ói 720 O-o 9 O-o