1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása
26* Főleg gyakorlati használhatóságra törekszik ezek közül a II. kötet, a mely a foglalkozási statisztika fontosabb adatait községenkint tartalmazza, bemutatván a kereső és eltartott népességet a foglalkozási főcsoportok szerint, bővebb részletezéssel térve ki a mezőgazdaságban és iparban foglalkozókra. Ugyanez a kötet — mint alább említeni fogjuk — a vállalati és társadalmi statisztika köréből is ismertet néhány érdekesebb adatot. A foglalkozási statisztika eredményeinek tulajdonképeni rendszeres, összefoglaló ismertetését a népszámlálási mű IV. kötete tartalmazza. Ez a felvételnél szereplő különféle foglalkozási ágakat 8 fő- és 336 alcsoportra osztó rendszeres, továbbá betűrendes foglalkozási névjegyzékkel kezdődik, azután — a hol az összehasonlítás lehetséges és szükséges volt, az 1890. évi eredményeket is bemutatva — foglalkozási fő- és alcsoportonkint közli a kereső népesség részletezését a szerint, hogy foglalkozásában önálló-e, vagy tisztviselő, vagy egyéb segédmunkaerő ? Az egyéb segédszemélyzet szintén tovább részleteztetik munkaviszonyai szerint ; s ugyancsak fő- ésalcsoportok szerint megismerjük az eltartottak számát, továbbá az illető kereseti ágat fő- és mellékfoglalkozás gyanánt űzők arányát. Ez összeállítások fontosabbjait a kötet nemcsak országos összefoglalásban, hanem törvényhatóságonkint való részletezéssel is közzéteszi. A népszámlálási mű VII. kötete a foglalkozási főcsoportokat s ezeken belül a fontosabb alcsoportokat a demografia főbb adataival egybevetve teszi közzé, a IX. kötet pedig ugyancsak főcsoportok, fontosabb alcsoportok s a foglalkozási viszony szerint részletezi a népesség ház- és földbirtokviszonyait. Ezen említett négy (II., IV., VII. és IX.) köteten kivül az őstermelés körében foglalkozókról a népszámlálási mű V. kötetében találunk további adatokat, nevezetesen a birtok vagy bérlet nagyságának s a foglalkozási viszonynak részletes egybevetését. A bányászat, ipar és forgalom körébe tartozó népességről ugyancsak az V. kötet nyújtja a további részleteket, megemlékezvén egyebek közt az idegen számlára dolgozó iparosokról, továbbá a fő- és mellékfoglalkozás kitüntetésével a házi és népiparról, a vándoriparról, kofákról és egyéb piaczi vagy vásári árusokról, házaló kereskedőkről, ügynökökről és alkuszokról. Ugyanezen kötet tartalmazza a vállalati statisztikát is, bemutatván a bányászattal, kohászattal és iparral foglalkozó vállalatokat segédszemélyzetük nagysága szerint, a 20-nál kevesebb segédet foglalkoztató vállalatoknál kimutatván azt is, melyik dolgozik motorral. E kisebb telepek azután úgy a segédszemélyzet nagysága, mint az alkalmazott motorok különfélesége szerint is részleteztetnek, a nagyipari telepek pedig (a 20-nál több segédet alkalmazó vállalatok) a segédszemélyzet létszáma, foglalkozási viszonya, honossága, anyanyelve és nyelvismerete szerint, továbbá a tulajdonos minősége, a tulajdonos, az adminisztratív és műszaki tisztviselő, művezető és egyéb segédszemélyzet honossága, anyanyelve és magyar nyelvismerete szerint, természetesen minden vonatkozásban a foglalkozási fő- és alcsoportok kitüntetésével. Érdekes részlete a vállalati statisztikának a különböző vállalatokban alkalmazott szakmunkások foglalkozási ágának szembeállítása a vállalat által képviselt foglalkozási ággal. A vállalati statisztikát szolgálja a II. kötet azon közlése is, mely a nagyipari vállalatokat segédlétszámuk nagysága és iparáguk szerint községenként bemutatja. A közszolgálati ágakról és szabad foglalkozásokról a népszámlálási mű VIII. kötete tartalmaz bővebb adatokat, nemcsak messzemenő részletezésével az ezen ágak körébe tartozó foglalkozási alcsoportoknak, hanem a demográfiái adatok és vagyoni viszonyok kitüntetésével is. Az 1900. évi népszámlálás gazdag adatkincse lehetővé tette, hogy a szocziális statisztika némely fontosabb ágára vonatkozólag is tanulságos összeállítások készülhettek. Ide sorozhatjuk a lakásviszonyok statisztikáját, melynek eredményei a népszámlálási mű I. kötetében foglalt kisebb közlésen kivül a III. kötetben foglaltatnak, a hol a lakóházak építési módja s a tulajdonos minősége szerinti részletezésen kivül közöltetik a lakások és háztartások száma a bennük összeirt népesség szerint, továbbá úgy a magánlakások, mint az intézeti háztartások fekvés, helyiségek száma és fekvése s a bennük lakó egyének száma szerint. A népesség vagyoni viszonyairól is nyerünk annyiban tájékoztatást, hogy a népszámlálási mű IX. kötete a ház- és földbirtokviszonyokról számol be, foglalkozások szerint részletezve a ház- és házrészbirtokosokat, valamint a földbirtokkal rendelkezőket, az utóbbiakat úgy a birtoklás jogczíme, mint a birtok nagyságkategóriái szerint. Itt érdemel említést az is, hogy a II. kötet községenként közli, hány mezőgazdasági munkásnak volt az illető községben saját lakóháza. Végül a szocziális statisztikának két nagy fejezetéről, a munkaidő- és munkabér-statisztikáról számol be a népszámlálási mű VI. kötete, a mely a tulajdonképeni iparban foglalkozási fő- és alcsoportonként közli a férfi és női tisztviselők, művezetők, 16 évesnél fiatalabb és idősebb segédek, munkások és napszámosok és a tanonczok munkaidejét, s ugyanezeknek és a szolgáknak évi illetményét, illetőleg heti bérét. Sajnos azonban, ezek az adatok, a mint alább részletesen is ki fogjuk fejteni, sem teljeseknek, sem megbízhatóknak nem mondhatók. A munkanélküliekről a kereset nélkül töltött idő tartama szerint részletezve szintén foglalkozási főés alcsoportonként vannak adatok e kötetben. Mindent összevéve, bízvást elmondhatjuk, hogy az 1900. évi népszámlálás nyomán készült kiadványsorozat Magyarország népességének állapotáról valamennyi figyelemreméltó vonatkozásban lehető gazdag adatgyűjteményt nyújtott, sokkalta többet és sokkal tágabb körben, mint az előző népszámlálások.