1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

kat alkalmazta most is. Ë szerint a számlálóbiztosnak már deczember utolsó napjaiban figyelmeztetnie kellett a lakosságot, bogy az összeirás végett mely napon fog a házban megjelenni, s a hol remélhető volt, hogy a házbeliek a számlálólapokat maguk töltik ki, a szükséges nyomtatványokat is előre szét kellett osztania : mikor pedig a jelzett napon az összeirás végett, vagy a kitöltött számlálólapok felülvizsgálatára és átvételére a házban megjelent, mindig föl kellett vetnie a kérdést, nem tartózkodott-e a családban deczember 31-én oly egyén, a ki azóta már eltávozott, s a kiről itt — deczember 31-én volt tartózkodási helyén — kellett volna a számlálólapot kiállítani ? Ez a kérdés különösen a cselédtartó gazdáknál volt helyén, s itt azt is nyomozni kellett, nem vár-e a gazda január 10-ig új cselédet, a kit esetleg — ha megszámlálása máshol nem történt volna — itt kellett számbavenni. Az olyan — január első napjaiban érkezett — cselédről, a ki azt állította, hogy korábbi tartózkodási helyén megszámláltatott, ellenőrző számlálólapot kellett kiállítani, annak megjelölésével, hogy az állítólagos eredeti számlálólap hol és mikor töltetett ki. Hasonló ellenőrző számlálólapot kellett kiállítaniok a vendéglősöknek és szállodásoknak január 10-ig érkezett olyan vendégeikről is, a kik állításaik szerint már másutt megszámláltattak. Általában az évfordulót és január első napjait úton töltő népesség megszámlálása a vendéglők és szállodák igénybevételével kimerítően szabályoztatott. Kóbor czigányok megjelenését a községi elöljáróságok tartoztak január 1-én figyelemmel kisérni, s összeírásukat haladéktalanul eszközölni ; nagyobb városokban tömegesebben tartózkodó lakásnélküli egyéneket a deczember 31-én éjjel tartott razziákon vették számba. A lakott házakban a számlálóbiztosnak munkáját házról-házra járva kellett foganatosítania ; a nem lakott házakról (középületek, külterületi gazdasági épületek stb.) a házi gyüjtőív kiállításához szükséges adatokat más megbízható úton is beszerezhette ugyan (a községi elöljáróság, a mezei, hegyi és erdőőrök felvilágosításai, a tulajdonos bevallása stb. nyomán), ha azonban mindez nem vezetett kellő eredményre, a helyszínére kellett kimennie az épület megszemlélésére. A számlálóbiztosnak munkája tulajdonképeni végrehajtásával január hó 10-ig kellett elkészülnie ; az esetleges hiányok pótlásával, s számlálókerületéről a községi gyüjtőív két példányának elkészítésével január 15-ig foglalkozhatott, a mikor egész munkálatát a községi elöljárósághoz kellett beterjesztenie. Ekkor kezdődött a községi és körjegyzőknek fontos feladata : a népszámlálási anyag tüzetes felülvizsgálata úgy a számlálólapok teljes és helyes kitöltése szempontjából, mint abban a tekintetben, hogy nem fordulnak-e elő kettős számbavétel esetei, s viszont, nem maradtak-e ki az összeírásból egyes egyének, családok, házak, vagy egész utczák is. E munkára, valamint ott, a hol a község több számlálókerületből állt, ezeknek községi gyüjtőíveiből a 19* községi Összesítés elkészítésére a községi és körjegyzőknek a január 31-ig terjedő idő állt rendelkezésükre ; a járási főszolgabíró a községektől megkapott népszámlálási anyagot pedig a felötlőbb hiányok pótoltatása, s a járási összesítőív kiállítása után február 15-ig tartozott beküldeni a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz. Törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városoknál a beküldés határideje január 31-ike volt. Az összeírásra vonatkozó ezen általános szabályok alól két kivétel volt : a letartóztatási intézetekben lévő egyének, s a katonai népesség összeírása tekintetében. A letartóztatási intézetek vezetői az igazságügyminister úr 1900. évi 66.668. sz. rendelete alapján a központból kapták a népszámlálási nyomtatványokat, s azoknak felelősség mellett való kitöltése után további eljárás végett az illetékes számlálóbiztosnak adták át. A katonai (honvédségi, csendőrségi) népesség számbavétele a korábbi népszámlálásoknál úgy történt, hogy a katonai személyeket s a szabadságoltakat is — akár katonai, akár magánépületben laktak azok — a katonai hatóságok irták össze. Ily eljárás mellett könnyen megtörténhetett a kettős számbavétel, még könnyebben az, hogy nem katonai épületben lakó katonák az összeírásból kimaradtak. Figyelemre méltó egyszerűsítést és javítást képez tehát e téren az 1900. évi népszámlálásnál követett az az új módszer (a közös hadügyminister úrnak 1900. évi 13.988. sz. s a honvédelmi minister úrnak 1900. évi 9.631. sz. rendelete), hogy a magánépületekben lakó katonák és ezek hozzátartozói kivétel nélkül a polgári számlálóbiztos, a katonai épületben lakó katonák, valamint ezek hozzátartozói s az ott lakó egyéb polgári egyének kivétel nélkül a katonai hatóságok által Írattak össze. A magánépületekben lakó katonai személyek összeírására a rendes számlálólap használtatott ; a katonai épületben a katonai egyének a már ismertetett katonai számlálólappal írattak össze, melynek példányait az épületek parancsnokai felettes hatóságuktól kapták ; a katonai épületekben tartózkodó polgári egyének (katonák családtagjai és egyéb hozzátartozói stb.) összeírása a rendes számlálólappal történt, a melyekből s a házi gyüjtőívből a megfelelő készletet a polgári számlálóbiztos bocsátotta a katonai épület parancsnokának rendelkezésére. A közös hadseregbeli katonai épület vagy pedig hadihajó parancsnoka a katonai egyénekről kiállított számlálólapokat a cs. és kir. katonai műszaki bizottsághoz terjesztette be, a m. kir. honvédség és csendőrség tagjaira vonatkozó számlálólapok pedig a honvédelemügyi minister úrnál gyűjtettek össze. A katonai épületekben tartózkodó mindennemű polgári egyének számlálólapjait azonban, valamint a katonai épületről kiállított házi gyűjtői vet az épület parancsnoka az illetékes polgári számlálóbiztosnak tartozott átadni további eljárás végett. 2**