1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

16* segítsen, hanem csak az, hogy egyéni bevallások alapján a lakosság társadalmi s vagyoni tagozódásáról nyújtson képet. Ehhez képest nem is kellett a bevallásokat az adókönyvek vagy kataszteri birtokívek alapján ellenőrizni ; ez különben lehetetlen is lett volna, mert — mint említettük — a tulajdonos lapján nemcsak a tartózkodási községében, hanem bárhol másutt birt földjének területét kellett összefoglalva kimutatni. Csupán a részért mívelésbe vett birtok területét tudakoló alkérdés vétetett fel — a földmívelésügyi minister úr kívánságára — oly czélból, hogy ez a részért való mívelésről a birtokstatisztika szempontjából is tájékoztasson. A foglalkozási statisztikára vonatkozó kérdések az 1890. évi népszámlálásnál kipróbált alapon tétettek fel, s újat e tekintetben a számlálólap csak annyiban nyújt, hogy minden kérdést szabatosabban és világosabban szövegez meg. TJj a foglalkozási kérdések kitöltésére vonatkozó utasítás is, mely teljes részletességgel és bő példatárral emlékezik meg főleg a bonyolultabb iparforgalmi foglalkozások szabatos megnevezése körüli eljárásról. Teljesen újak végül a számlálólapnak a bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem, hitel és közlekedés körébe tartozó egyénekre vonatkozó folytatólagos kérdései, melyek a vállalati, munkabér- és munkaidő-, továbbá kisipari termelési statisztikának szolgálatában állottak. E kérdőpontokat az említett foglalkozási csoportokhoz tartozó minden egyénről ki kellett tölteni, akár önálló, akár alkalmazott minőségben szerepeltek, s ki kellett tölteni a mezőgazdasági ipar körében foglalkozókról is (mezőgazdasági szeszgyáros, uradalmi bognár, kovács stb.). A kérdések első csoportja a vállalati statisztikát szolgálja, s azoktól, a kik az említett foglalkozási csoportokban főfoglalkozásukat tekintve, mint önállóak (üzlet tulajdonosok) működnek, tudakolja a székhely és czég megnevezését (az utóbbit csak az esetben, ha ez a tulajdonos nevével nem azonos), az esetleges üzlettársakat, a vállalatban alkalmazott, továbbá a vállalat részére otthon (darab- vagy szakmánybér szerint) dolgozó személyek számát. Részvénytársa ságok vagy más jogi személyek vállalatainál ezeket az adatokat az igazgató vagy üzletvezető számlálólapján kellett bejegyezni. A második kérdéscsoport az üzlet számára otthon darab vagy szakmány szerint dolgozókra vonatkozik s már bizonyos bérstatisztikai adatokat is tartalmaz, a mennyiben a munkaadók nevén s az illető otthon dolgozó által alkalmazottak számán kivül azt is tudakolja, hogy a népszámlálást megelőző 12 hónapon át hány héten volt keresete, és heti keresménye mennyire rúgott ? A harmadik kérdéscsoport az alkalmazottak munka- és kereseti viszonyaira vonatkozik, az alkalmazottak közé sorozván a segítő családtagokat is, s tudakolta a napi munkaidőt (a szünetek levonásával), a munkabér fizetésmódját, az évi keresmény vagy hetibér összegét, s a helynélkülieknél a munkahiány okát és tartamát. A munkabér összegébé nemcsak a készpénzfizetést kellett felvenni, hanem a természetben nyert lakás, ellátás stb. értékét is, azon becslés szerint, hogy mennyibe kerültek volna az illető alkalmazottnak a helyi viszonyokhoz képest ezen természetben nyert illetmények, ha azokat készpénzen kellett volna megszereznie. A helynélkülieknél a munkahiány okának megnevezésénél ügyelni kellett arra, hogy a megnevezésből az is kitűnjék : azért volt-e hely nélkül az illető, mert az iparág, a melyhez tartozik, az időben szünetelt, vagy pedig egyéb, és mily okból (betegség, sztrájk, munkahiány stb.). j A kinek főfoglalkozása mellett van a bányászat, ipar, kereskedelem, hitel vagy közlekedés körébe tartozó mellékfoglalkozása, azoktól a számlálólap mellékfoglalkozás pontos megnevezésén kivül az esetben, ha önállók, vagy üzlet számára otthon dolgozók, az alkalmazott segédszemélyzet számát, ha alkalmazottak (vagy üzlet számára otthon dolgozók), a munkaadó megnevezését kérdezi. Ha ugyanaz a személy többféle ipar-forgalmi mellékfoglalkozást űzött, az utasítás szerint az eredeti számlálólapra esetleg el nem férő adatokat a főlaphoz erősítendő pótszámlálólapra kellett vezetni, bár a mellékfoglalkozásoknak ez a halmozása a gazdaságilag jelentősebb mellékfoglalkozásoknak elhomályosítására vezet. A kérdések sorozatát a kisipari termelési statisztikára vonatkozó rovatok zárják le. Minden oly önálló, vagy üzlet számára otthon dolgozó iparos, a ki üzletében egyedül dolgozik, vagy 20-nál kevesebb segédszemélyt alkalmaz, akár fő-, akár mellékfoglalkozásként üzi iparát, tartozott beszámolni a vállalatában használt erőgépek számáról és lóerejéről, a munkagépekről, az utolsó 12 hónapban felhasznált nyersanyagok és félgyártmányok, továbbá az előállított félgyártmányok és iparczikkek mennyiségéről. Abból a körülményből, hogy e kérdések a mellékfoglalkozásként iparüzőkre is kiterjednek, következik, hogy nem ipari főfoglalkozásuaknak, pl. földbirtokosoknak, értelmiségi keresetűeknek stb. is ki kellett tölteniök e rovatokat, ha malmuk, téglaégetőjük, vagy egyéb, a kisipari üzem körébe tartozó vállalatuk volt. Viszont azonban korcsmárosok, kávésok, borbélyok és más, inkább személyes szolgálatokat teljesítő iparosok e kérdéseket válasz nélkül hagyhatták. A munkagépek sorában csak azokat a gépeket és fontosabb berendezési tárgyakat kellett kitüntetni, a melyek az üzemre leginkább jellemzők ; a kéziszerszámok elhagyhatók voltak. A nyersanyagok és félgyártmányok között is csak az üzem által tömegesebben használtakat kellett kimutatni, oly mennyiségi egységek szerint, a mint azokat az iparos vásárolni szokta. Az előállított termeivények szintén mennyiség szerint is kimutatandók voltak ; a számlálólap szövegezése ugyan nem utal erre elég világosan, de az utasítások már kiegészítik a számlálólap hiányosabb kérdését. A házi gyüjtőív már nem tartalmaz annyi érdemleges újítást, mint a számlálólap. Rovatai más rendbe vannak sorakoztatva, az épület megnevezésére s a falazat és tetőzet anyagára pedig nincsenek, mint korábban, előirt rovatok, a melyekbe függőleges