1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

192* Végül közlünk egy összeállítást, mely a munkanélküliség okait tünteti fel. Ez adatok, minthogy Horvát-Szlavonországokról nem állanak rendelkezésünkre hasonló adatok, csak a szorosan vett Magyarországra vonatkoznak. Munkanélküliség oka 8

Zám szerint »/o-ban Munkahiány 33.381 42-i Betegség 5.198 6'T Sztrájk 45 O-i Iparvállalat ideiglenes szünetelése ... 14.158 18-i Egyéb és ismeretlen okok 25.314 32-4 Összesen 78.096 lOO'o A népszámlálás időpontjában uralkodó általános gazdasági pangás érthetővé teszi, hogy munkahiány és iparvállalat szünetelése miatt voltak legtöbben, összesen 47.539, vagyis 60-8°/

0 kereset nélkül. Eléggé jelentékeny azoknak a száma is, a kik betegség miatt nem dolgozhattak. g) A tulajdonképeni iparban alkalmazott segédszemélyzet munlcabére és munkaideje. A szocziális statisztikának egyik ága, mely napról-napra nagyobb jelentőséghez jut, a munkabérstatisztika. E statisztikának kettős jelentősége van. Lehet ugyanis a munkaadók szempontjából elbírálni, a mikor ez alapon annak kutatását czélozzuk, hogy a munkabérek a termelési költségeknek mily hányadát teszik s menynyire befolyásolják a termelési viszonyokat. Hasonló fontos szempont azonban mikor a munkabérstatisztika révén a munkásság kereseti viszonyait kívánjuk megismerni s ez alapon ennek szocziális, kulturális stb. helyzetét megállapítani. A tulajdonképeni munkabérstatisztika alatt rendszerint ez utóbbit értjük, bár kétségtelen, hogy kivált a gazdasági viszonyok megítélésénél az előbbinek is megvan a maga jogosultsága. 1900. évi nép számlálásunk, midőn tervbe vette a tulajdonképeni iparban alkalmazott segédszemélyzet munkabéradatainak tudakolását, szintén nem akart egyebet, mint ez alapon a termeléstől függetlenül a társadalom eme nagy osztályának szocziális helyzetét megvilágítani Viszont azonban ép ezek a nagy szocziális, gazdasági, sőt kulturális s morális érdekek is, a melyek ily irányú adatgyűjtéshez, illetve jobban mondva ennek eredményeihez kivált a jövő alakulás szempontjából fűződnek, az adatok elbírálásánál a legszigorúbb eljárásra késztetnek, nagy óvatosságra intenek, erős körültekintést kívánnak s pozitív eredménynyel csak akkor biztatnak, ha minden ható-ok, minden módo sító körülmény figyelembevételével a valósághoz híven tudjuk megszólaltatni a néma számokat s ez úton felderíteni az igazságot. Ily alapon bírálva el 1900. évi népszámlálásunknak munkabérstatisztikai részét, be kell vallanunk, hogy a felvétel, ha a nyert adatok birnak is némi értékkel, általában véve eredményesnek nem mondható. A siker elmaradásában rendkívül sok ok játszott közre. Már az a tény, hogy ily nagy horderejű kérdés, mint a munkabérviszonyok alakulása, a népszámlálással kapcsolatban vonatott a statisztikai vizsgálódás körébe, a mint ezt különben az iparstatisztika történetének ismertetésénél jeleztük, szerencsésnek alig tartható. A számláláló biztosoknak ép ezeknek a legkényesebb természetű adatoknak elbírálására sem elegendő idő, de a mi ennél még lényegesebb, kellő eszköz sem állott rendelkezésükre. így lehet mindjárt megérteni, ha a munkások jó nagy része nem élt az adatszolgáltatással. A segédszemélyzetnek csak azt a rétegét véve, a hol a munkabér kérdésének legnagyobb a szocziális jelentősége, és pedig a segédeket, munkásokat és napszámosokat, ezeknek 452.822 főre rugó együttes számából mindössze 255.162-en (56-3°/

0) szolgáltattak adatot. Javítja némileg ugyan a helyzetet, hogy az ipari segédszemélyzetből 1900. deczember 31-én 82 ezer alkalmazás nélkül volt, a kiktől a dolog természete szerint ily irányú adatot nem is lehetett várni. Valamivel jobbak a viszonyok az ipari művezetők, előmunkások és altisztek közt, a kik közül 9.201-ről vagyis 57'8°/

0-ról sikerült adatot nyerni, de legkedvezőbbnek mondható a helyzet még az ipar körében alkalmazott tisztviselőknél, a kiknek 18.01 l-re rugó számából 12.133-an (67-4°/

0) válaszoltak a azóbanforgó kérdésre. önmagában véve az a tény, hogy az ipari segédszemélyzetnek csak egy bizonyos részéről vannak adataink, inkább csak az adatgyűjtés teljességét érinti. Ismeretes módszer ugyanis a statisztikában, hogy vannak felvételek, a midőn a statisztikai megfigyelés tárgyát képező jelenségeknek teljes körét nem ölelhetjük fel, meg kell elégednünk részleges számlálással s az így nyert adatokból kisérlünk következtetést vonni azokra az esetekre, a melyekről statisztikai adatokat szerezni nem sikerült. A reprezentatív módszernek egyik főkriteriuma azonban, hogy a megfigyelés tárgyát képező anyagnál szigorú meggyőződés szereztessék a begyült adatok pontosságáról és megbízhatóságáról. Az 1900. évi népszámlálás alkalmával eszközölt felvételnél azonban ez az ellenőrzés maradt el. Az adott esetben már az erősen lerontja az adatszolgáltatás értékét, hogy a részleges számlálás is csak -Égy következett be, hogy az adatszolgáltató egyének nagy tömege merő közönyből, még inkább műveltség hiányból, tudatlanságból s attól való félelemből hogy bizonyos anyagi hátrányok érik stb., tartózkodott az adatbevallástól, a számláló biztosok pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy a hiányzó adatokat pótolhassák. S ha már az adatkiegészítést nem eszközölhették, még kevésbbé állott módjukban, már csak az alkalmazott módszer miatt is, hogy a bevallott adatok helyességét ellenőrizhessék. Az adatgyűjtés ugyanis egyéni bevalláson alapult. Bár kétségtelen, hogy legjobb s legalkalmasabb módszer statisztikai felvételeknél, mégis az egyéni adatszolgáltatás sem alkalmazható mindenütt sikerrel, ennek is megvannak a határai. Különösen nem jár e módszer ott eredménynyel, a hol szubjektív okoknak s ezek közül is épen