1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

157* A bányászattal és kohászattal foglalkozó kereső népesség 1900-ban az ipar-forgalmi kereső népességnek a Magyarbirodalomban 3*7 és pedig az anyaországban 3-9, a társországokban 0'7°/o-át tette. Országrészek szerint pedig az ipar-forgalmi népességből bányászattal és kohászattal foglalkozott 1890-ben 1900-ban Duna bal partja 6's 6'® Duna jobb partja 2-s 3-» Duna-Tisza köze 0-i 0'a Tisza jobb partja 6'T 7s Tisza bal partja 4'o 3-s Tisza-Maros szöge 7'i 3-» Királyhágóntúl 8's 8'b A bányászat és kohászat földrajzi eloszlását különben legélénkebben tünteti fel a XXII. számú mellékletet képező térkép. A térkép készítésénél csak az e foglalkozás körébe tartozó kereső népesség vétetett figyelembe s ez viszonyíttatott az ország aktív népességéhez. Nyolcz skálafok van, a legvilágosabb 0'02°/o, a legsötétebb 20°/

0-on felül van. A legerősebb bányaterület az ország északi részén található, mely Hont vármegye báti és korponai járásaiból, továbbájSelmecz- és Bélabánya városából, Bars vármegye aranyosmaróti és garamszentkereszti járásaiból s a Körmöczbánya hatósága alá tartozó községekből, Körmöczbánya és Újbánya városokból, Zólyom vármegye beszterczebányai járásából, Liptó vármegyéből, továbbá kihagyva azokat a járásokat, a hol a kereső népességnek kisebb hányada foglalkozik bányászattal és kohászattal, Gömör vármegye nagyrőczei és rozsnyói járásaiból, Dobsina, Rozsnyó városokból, Szepes vármegye gölniczbányai, iglói és szepesváraljai járásaiból, Gölniczbánya és Igló városokból, Abauj-Torna vármegye csereháti és kassai járásaiból, Borsod vármegye miskolczi, ózdi, szendrői és szentpéteri járásaiból, valamint a Duna balpartján levő Nógrád vármegye füleki és szécsényi járásaiból alakul s a mely bányaterület okozza, hogy a Duna balpartján és a Tisza jobb partján az iparforgalmi népesség oly magas hányadát képezi az összes népességnek. Nem érdektelen annak megállapítása sem, hogy a jelzett területen minő nevezetesebb bánya- s kohótelepek fordulnak elő. így a Hont vármegye báti járásban arany és ezüstbánya, Selmeczés Bélabánya városban arany és ezüstbánya és kohótelep, a Bars vármegye aranyosmaróti járásban kőszénbánya, Körmöczbánya városban arany- és ezüstbánya, a Zólyom vármegyei beszterczebányai járásban vaskohászat, arany-, ezüst- és antimonbánya, a Liptó vármegyei liptószentmiklósi járásban arany- és ezüstbánya, a Gömör vármegyei nagyrőczei járásban vasbánya, a rimaszombati járásban vasbánya és kohászat és kőbányászat, a rozsnyói járásban, Dobsina és Rozsnyó városokban, a Szepes vármegyei gölniczbányai járásban, az iglói járásban vasbánya és kohászat, a szepesváraljai járásban, Gölniczbánya és Igló városokban, valamint az abaujtornamegyei csereháti járásban vasbánya, illetve vasbánya és kohó, valamint antimon-bányatelep, a kassai járásban ezüstbánya, a Borsod vármegyei miskolczi járásban, ózdi járásban, a szendrői járásban kőszén és Rudobánya községben vasbányászat, a szentpéteri járásban, a Nógrád vármegyei füleki járásban, a szécsényi járásban kőszénbánya-telepek fordulnak elő. Az ország déli részén, a Tisza-Maros szögében található egy jelentősebb bányaterület, mely elhúzódik a Királyhágóntúlra is. Krassó-Szörény vármegye bogsáni, jámi, moldovai, oraviczai, orsovai és resiczai, továbbá Hunyad vármegye brádi, dévai és hunyadi, Alsó-Fehér vármegye magyarigeni, maros újvári és verespataki járásai alkotják e bányaterületet. KrassóSzörény vármegye bogsáni járásában vasbányászat, a jámi, moldovai, az oraviczai, de különösen az orsovai (Eibenthal) járásokban a kőszénbányászat, a resiczai járásban pedig kőszénbányászat és vaskohászat bir nagy jelentőséggel. Hunyad vármegye brádi és dévai járásai aranybányászat, a hunyadi járás vasbányászat székhelyei. Hunyad vármegyénél megemlítjük a déli részén fekvő petrozsényi járást, melynek kőszéntelepei úgy mennyiség, mint minőség tekintetében híresek. Végül a mi Alsó-Fehér vármegyét illeti, a magyarigeni és veres pataki járásban, a nemes fém (arany- és ezüst-) bányászat és kohászat, a marosujvári járásban ellenben a sóbányászat van jelentékenyen képviselve. Sokkal kisebb már az a. bányaterület, melylyel az ország keleti részén Máramaros (sugatagi, szigeti járások), Szatmár (nagybányai járás, Felsőbánya és Nagybánya városok) és Szolnok-Doboka (magyarláposi járás) vármegyékben találkozunk. Máramaros vármegyében sóbányákban, Szatmár vármegyében arany- és ezüstbányákban és kohókban, Szolnok-Doboka vármegyében fémbányákban talál a bányászattal és kohászattal foglalkozó népesség keresetforrást. Említésre méltó bányászattal a már felsorolt vidékeken kivül csak a a Duna jobb partján találkozunk még. Különösen kiemelendő nagy és fejlett kőszénbányászata révén Pécs és vidéke, azaz Baranya vármegyéből a hegyháti és pécsi, Tolna vármegyéből a völgységi járások. Veszprém vármegye devecseri és veszprémi járásaiban, az ország nyugati határán, a Sopron vármegyei kismartoni és soproni járásokban, végül egységesebb területet alkotva a komáromvármegyei tatai, az esztergomvármegyei hasonnevű s a pestvármegyei pomázi járásokban a kőszénbányászat a kereső népességnek szintén jelentékeny hányadát foglalkoztatja. Teljesen más a helyzet a Drávántúl, a mely annál szegényebb bányavidékekben. Mint nagyobb terület jelentőséggel csak Varasd és Belovár-Kőrös vármegyék egyes járásai bírnak, a hol némi kőszénbányászat található. Sötétebb színezéssel pedig a Szerém vármegyei iregi járás tűnik ki a Vrdnik községben levő kőszénbánya révén. Hogy minél tökéletesebb legyen a kép bányászat és kohászatunkról, megemlítjük, hogy az anya-