1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

134* épen a Duna-Tisza közén, mely országrész az állami közigazgatást illetőleg a maximumot képviseli, a legkevesebb a vármegyei alkalmazott, a mennyiben csak több mint háromezer (3.337) lakosra jut egy alkalmazott, míg a Királyhágóntúl vezet e tekintetben, a hol már minden 2.440 lakosra esik egy vármegyei közigazgatási akalmazott. Ennek egyszerű magyarázata, hogy ez országrészben a vármegyék jóval kisebb népességűek, mint a többi vidékeken, de különösen, mint az Alföldön s így természetesen a közigazgatási szervezet azonos lévén, több aránylag a közigazgatási tisztviselő is. Legnagyobb érdekkel azonban azok az adatok bírnak, melyek a községi közigazgatásra vonatkoznak. Tudvalevő, hogy a községek a közigazgatásnak általában véve a legvégső szervei és végelemzésben véve minden állami akaratnak, vármegyei szabályrendeleteknek s úgyszólván minden közakaratnak tulajdonképeni végrehajtói s így nem irreleváns dolog, hogy azok minő arányban vannak ellátva a végrehajtáshoz szükséges közegekkel. Mindenekelőtt rámutatunk arra a javulásra, a melyet az adatok az utolsó 10 év alatt mutatnak. Nincs országrész, a hol 1900-ban ne jóval kevesebb lakosra jutna egy községi közigazgatási alkalmazott, mint 1890-ben ; ennek következtében maga az országos átlag is 1.477-ről 1.215-re szállt alá. Első helyen különben, ép úgy mint 1890-ben, a Duna-Tisza köze és a Maros-Tisza szöge állanak, a mi talán jórészt annak a következménye, hogy a községi szervezet fejlettebb alakulata, a nagyközségi szervezet, legáltalánosabban ez országrészekben van elterjedve. Erre vallanak legalább azok az adatok, a melyek a községeknek országrészek szerint való átlagos népességére vonatkoznak. A Duna-Tisza közén egy-egy községre átlag 3576, a Tisza Maros-szögén • pedig 1717 lakos jut, míg az országos átlag csak 1100 Merész dolog volna ez adatokból mindennek daczára arra következtetni, hogy a községi szervezet, a mi a közigazgatási személyzet létszámát illeti, az említett országrészekben teljesen megfelel a követelményeknek, mert egyrészt a községek nagy terjedelme, másrészt az itt leginkább honos tanyai rendszer, a mely a népességnek erős szétszórtságát idézi elő, talán még mindig akadályai a gyors és pontos közigazgatásnak, s vagy a mainál nagyobb számú személyzetet igényelnek, vagy pedig nem egy igen nagy terjedelmű községnél — a mi talán helyesebb is — a tanyai központok felhasználásával új községek alakítását teszik kívánatossá. A legkedvezőtlenebbek pedig a viszonyok, a mint az adatok mutatják, a Duna két és a Tisza jobb partján. Áttérve az igazságszolgáltatási személyzetre, énnek arányára nézve az a döntő, hogy úgy az egyes vármegyék, mint városok minő bíróságok székhelyei. Minél magasabb rangú bíróságok vannak valamely területen, annál nagyobb számmal vannak rendszerint képviselve a biróságokkal kapcsolatos igazságügyi hatóságok is. Továbbá a bizonyos bírósági fórumok mellett feltétlenül megkívánt hatóságok személyzetének létszámára nézve is nagy befolyással van az a tény, hogy egy magasabb rangú bíróság székhelyét képezi az illető terület vagy sem, sőt az ügyvédek is, a kik természetszerűleg szintén az igazságügyi személyzethez soroztattak és ennek jelentékeny részét képviselik, önként értetődőleg ily bírói központokon telepednek meg tömegesebben. Hogy mégis némi tájékozást nyerjünk az ezen csoporthoz tartozó személyzetnek közjogi alkatrészek s országrészek szerint való eloszlásáról, közöljük a következő összeállítást, mely szerint : Az összes kereső népesség %-ában esett igazságügyi személyzet 1890-ben 1900-ban Duna bal partján 0'M 0'aa Duna jobb partján 0'm O-aa Duna-Tisza közén O'w 0*« Tisza jobb partján O'ai O'sa Tisza bal partján O-aa O'as Tisza-Maros szögén O'ao O'a« Királyhágóntúl O-i« 0-ai Magyarországon 0-m 0'ai Horvát-Szlavonországokban 0-i& 0-is Magyarbirodalomban O'as O'as 1890-nel szemben csak a Duna két partja az, a melyek közül egyikben egyáltalán nem, a másikban meg alig változott az arányszám, a többi országrészben ellenben mindenütt kisebb-nagyobb mértékben megnövekedett. Az e'gyes országrészek közül természetesen a Duna-Tisza köze, a hol Budapest az összes legfőbb igazságügyi hatóságok székhelye, erősen kiemelkedik nagy arányszámával. A mi pedig az arányszámok területek szerint való alakulását illeti, feltűnő ez az eltérés, a mely az anyaország (0'27) és a társországok (O'is) közt észlelhető. Megjegyezzük, hogy a különbség nem a tulajdonképeni igazságügyi személyzettel, melynek aránya a kereső népességhez viszonyítva, Magyarországon 0*15, Horvát-Szlavonországokban O'ii, függ össze, hanem, a mint később látni fogjuk, az ügyvédeknek e két helyen rendkívül eltérő számának és arányának következménye. Mielőtt tovább mennénk, röviden kiterjeszkedünk még az ügyvédek számbeli viszonyainak megvizsgálására, a mely czélból a következő összeállítást közöljük : Közjogi alkatrész, országrész Duna bal partja Duna jobb partja Duna-Tisza köze Tisza jobb partja Tisza bal partja Tisza-Maros szöge Királyhágóntúl Magyarország Horv.-Szlavonországok Magyarbirodalom Az ügyvédek száma 1890 1900 Hány lakosra esett egy ügyvéd 1890 1900 100 önállóra jutott segédszemély 1890 1900 464| 723j 1.408; 406 494 387Í 309! 4.202 151 4.353 421 665 1.748 367 490 449 354 4.507 176 4.683 4.048; 3.8O7I 1.953 3.733; 4.188: 4.926 7.279

; Í6Ö6 14.467! 3,294 4.837 4.361 1.861 4.520 4.742 4.545 6.932 3.706 13.626 4.079 55 62 65 27 42 73 96 60 194 65 77 79 92 52 67 103 136 ~88 195 92